A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-30 / 48. szám

GYŐNGYVIKÉG 0RGÖN8 LEVENDULA 'JUCHT Si „Bűvös hajlékot alkottam meg lírámmal" — mondja és artisz­tikus finomságú verseivel tagadja a szovjet valóságot. Iforradalomnak és a létért küzdő szovjet hatalomnak akkortájt Majakovszkij dübörgő verseire volt szük­sége. Nem használhatta Paszternák mágikus szójá­tékait. Ám midőn a megpróbáltatások ideje véget ért, rátalál a költőre. De már későn! A hiúságában megsértett érteimiségi nyárspolgár szívében halálos gyűlölet fogan. Még megírja híres Oltalomlevél című prózai önvallomását, mellyel ismét bebizonyítja, hogy nagy költő. Beszél fiatalságáról, a költészetről; könyvének legszebb része a harmadik fejezet, ahol Majakovszkijról ír! Paszternák számára Majakovszkij volt a költészet csúcsfoka és példaképének tekintette Majakovszkijt. Két év múlva megjelenteti rosszakaratú és rágalmazó írását, a Szpektorszkijt, és ezután ellenséges hallgatásba burkolódzik. Húsz éven át hallgat, eredeti művel nem jelentkezik, — az elátkozott költő szerepében tetszeleg. A gyűlölt rendszer nem üldözi a költőt. Paszternák Shakes­pearet és Petőfit fordít. Tanulmányokat ír Shakespeare-fordí­tásáiról - és jól él. A XX. kongresszus után, úgy látszik, elérkezettnek látta az időt, hogy a porondra Jépjen. Megjelentette néhány új versét és elküldte a Novij Mir szerkesztőségébe a Dr. Zsivago önélet­rajzi regényének kéziratát. A szerkesztőség a regényt, amint már említettem, barátságos Hangú levél kíséretében visszaküldte. Ám Paszternák nem engedett. Egy Feltrinelli nevű olasz kia­dónak titokban odaadta a szovjetellenes pamfletjének kéziratát, és kijelentette, hogy: „Első és egyetlen művem, amelyben ma­radék nélkül megmondtam mindazt, amit gondolok, és amelyben kifejezhettem életem egiísz értelmét és sajátosságom lényegét." .És az imperializmus ügynökei új fegyvertársat kaptak — dr. Zsivagót. Nem is fukarkodtak sem dicsérettel, sem elismeréssel. Jutalmat is adtak az előttük eddig ismeretlen szimbolista köl­tőnek - a júdások harminc ezüstjét ezúttal a Nobel-díj aranyérme jelképezte! Ii. dig a nyugati kritika sem dicsérte kezdetben a regényt. Igy Gustav Herling, a nyugat-né­metországi „Merkur" című lapban a regényt nem teljesen sikerült műnek és felépítésében kao­tikusnak minősítette. A holland „Heet Paorool" mesterkéltnek, esetlennek, erőitetten szimbolikusnak tartotta a regényt. A. Rousseau, neves francia irodalmi kri­tikus véleménye szerint Paszternák realizmusa a banalitáshoz, sőt a vulgáris naturalizmushoz áll közel. Evans angol polgári kritikus véleménye megegyezett a hol­land „Heet Parool"-ban megjelent bírálattal. Am ekkor jöttek az amerikaiak. Az amerikai lapok, de főleg a Nation erőteljes hangon követelte, hogy helyre kell hozni az eddigi nagy „tévedést", és Paszternáknak mindenáron meg kell kapnia az ezerkilencszázötvennyolcas irodalmi Nobel-díjat. Roma locuta, causa finita est — mondották valaha; Washing­ton kiadta a parancsot és Stockholm engedelmeskedett! Borisz Paszternák pedig megkapta azt a Nobel-díjat, ame­lyet nem ítéltek oda sem Csilovnak, sem Gorkijnak, vagy Solo­hovnak. Hogy Paszternák fájó szívvel lemondott róla, az már más lapra tartozik! iz utolsó időben nálunk is sok híve akadt B. Paszternáknak, bár azelőtt sohasem olvas­ták verseit és róla sem hallottak. Ezeknek egy része a népi demokratikus rendszer nyílt vagy álcázott ellenségé. A többi megzavarodott és évuta-1 kon járó értelmiségi, aki a magyar népiesek példáján felbuzdulva a nemzetvezető szerepét óhajtaná játszani — bár ezerkilencszázötvenhat októbere bebizonyította, hogy csak a kommunista párt által vezetett munkásosztály irányíthatja az ország sorsát. Ez alkalommal azonban nem lesz érdektelen rámutatni arra, hogy egy magyar költő már a harmincas évek­ben dicsérte Paszternákot. Illyés Gyula különben igen bátor könyvében, az Oroszország című útinaplójában megelégedve írja le, hogy Paszernák „állítólag még azt a szót nem írta le, hogy szovjet." Igaz, hogy Illyés, akárcsak Paszternák, nyílt ellenzője a marxizmus —leninizmusnak és a népi demokráciának. És hogy nyugaton milyen tudatlan pártfogói vannak Paszter­náknak, azt bizonyítja az orosz irodalom egyik „szakértőjének" állítása, hogy a költő apja, Leonyid Paszternák bizalmas barátja volt L. N. Tolsztojnak és A. Sz. Puskinnak! Hogy bizonyos kommunisták is védik Paszternákot? Erre feleljen Gorkij: „A kispolgár — kórtani eset: annyira elsajátí­totta a gondolkodás technikáját, hogy elméjének fejlődése megbicsaklott. Néha a kispolgár az események erőszakos befo­lyása következtében számára idegen eszméket sajátít el, me­lyek később szenvedéseinek forrásává válhatnak..." Hátha bizonyos személyek számára a kommunizmus is ilyen „idegen eszme"? Egy azonban bizonyos: a költő mindig csődöt mond, írásaiban és életében egyaránt, ha agyával és szívével nem érzi mindazt, amiért népe él és hal! ^jEdvcUÍXcv kereskedelmi vállalat SSVD Bratislava, Nám. 4. apríla c. 5 A következő népművészeti cikkeket árusítjuk: Hímzéseket, vert csipkéket, népviseleteket, kerámiát, fafaragványokat stb. Nálunk vásárolt ajándékcsomagjait csekély díjazásért külföldre továbbítjuk Közvetítjük népművészeti cikkek eladását valutáért a TUZEX-en keresztül Elárusító boltjaink: Bratislava Trencín Trnava Piesíany Trenö. Tepllce Nitra B. Bystrica Sliac Martin Lipt. Mikulás Novy Smokovec-Vys. Tatry Spisská Nová Ves Zvolen Zilina Kosice Presov Michalovce 1074

Next

/
Thumbnails
Contents