A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-30 / 48. szám

;ARSI IMRE: ELŐSZÓ HELYETT Dificile est satiram non scribere — mondhatnám, amikor Eisenhower elnök úr forró kézszorítással szeretné a „szabad" Amerika földjén üdvözölni Borisz Paszternákot, az „üldözött nagy költőt". Az elnök úrról - aki Amerika legjobb golfjátékosaként foglalja majd el méltó helyét a világtörténelemben — ugyanis közismert, hogy eddig még nem volt ideje elolvasni Romain Rolland és Thomas Mann műveit sem. Am az egyszer nem Dwight Eisenhowerről van szó, sem Ignazio Silonéról, a „Fontamara" szerzőjéről, erről a rég elfelejtett árulóról, bármennyire is igyekeznek oroszlánszívű Richárd szerepében tetszelegni a világ közvéleménye elölt, bármennyire is meg akarják védeni Borisz L. Paszternákot bizonyos, a valóságban nem létező veszélyektől és szeretnék a költő pamflet-regényét, a Dr. Zsivagót, irodalmi remekműnek feltüntetni. A-hangsúly a költőn van, az ő költői és emberi magatartásán, bukásán! Egy költö mondott csődöt. Hátba támadta népét, bemocskolta három forradalom vértanúinak és a Nagy Honvédő Háború hőseinek emlékét. A proletárforradalom győzelmét szerencsétlenségnek, hazája dolgozó tömegeit pedig nyájnak tartja. A véres harcokban kivívott, emberfeletti önfeláldozással felépített és hősiesen megvédett társadalmi rendet — megsértett kispolgári hiúságában — embertelennek bélyegzi. Egy költő elszakadt népétől és hazájától, az übermenschi. Én egetverő dögjének szigetére emigrált, és a rágalom zászlaját az ádáz ellen kezébe csempészte. Egy költő csődöt mondott.. . OKTÓBERI VIHAR ktőber második felében a Svéd Tudományos Akadémia egy igen átlátszó szovjetellenes provokációhoz kölcsönözte nemzetközi súlyát ős tekintélyét. Az ezerkilencszázötvennyolcas irodalmi Nobel-díjat — amerikai sugalmazásra — Borisz Leonyidovics Paszternáknak, egy Szovjetunióban élő költőnek Dr. Zsivago című regényéért ítélte oda. Köztudomású, hogy e regény kéziratát ezerkilencszázötvenhatban a Novij Mir című szovjet irodalmi folyóirat szerkesztősége egy baráti hangú kritika kíséretében a szerzőnek visszaküldte, és a regény a Szovjetunióban meg sem jelent. Erre a fontos körülményre később még visszatérek! Október huszonnegyedikén Stockholm a Nobel-díj elnyerését táviratilag tudatta a költővel. B. L. Paszternák posta fordultával válaszolt: „Végtelenül hálás vagyok és meghatott, büszke vagyok; csodálkozoni és pirulok.-' Majd ígéri, hogy december tizedikén személyesen veszi át a díjat Stockholmban; és alamuszi módon még hozzáfűzi: „ha a szovjet hatóságok utazásomat engedélyezik." Másnap a párizsi Le Monde munkatársának kijelenti, hogy számára a Nobel-díj hatalmas erkölcsi támogatást jelent. És mint egész életében, e pillanatokban is csak magára gondolt önző büszkeségében; nem bánta, hogy tettével a Szovjetunió ellenségeinek vált harci jelszavává! És jött, aminek jönnie kellett! A moszkvai Pravda október huszonhatodiki, vasárnapi számában D. Zászlavszkij lerántja a leplet Paszternákról és Nobel-díjas szovjeteilenes regényéről, a Dr. Zsivagóról. A nyugat-német Neuer Kurier már ekkor nyíltan bevallja, hogy Paszternák az antikommunizmus Nobeldíjának nyertese! Az ügy nagyon is világos. Borisz L. Paszternák. aki az elmúlt két éven át naponta fogadta nyaralójában a nyugati laptudósítőkat, és előttük a szovjet kulturális politika áldozatának szerepében pózolt, egy hazáját, népét és kormányát gyalázó, külföldre csempészett szennyiratáért Nobel-díjat kapott. Ugyanakkor a párizsi Artsban nagyzoló önéletrajzi írást jelentetett meg. és cikkében Majakovszkijt, egykori barátját es költőtársát rágalmazza. Nem törődik azzal sem, hogy tevékenységével a hidegháború lovagjainak tesz kiváló szolgálatot, és könyve, a Dr. Zsivago méltó társa lesz Howard Fast, Gyilasz és Nagy Imre írásainak. Míg tengeren innen és tengeren túl, a kommunizmust és a Szovjetuniót gyűlölök hada, u fasiszták és a revizionisták, a klerikálisok és a jobboldali szociáldemokraták Paszternákot éltették és égig magasztalták, addig a becsületükben megsértett és elárult szovjet emberek nagy felháborodással ítélték el a költő szégyenteljes magatartását és cselekedetét, aki miután már réges-régen elszakadt az élettől, belső emigránssá majd az új szocialista társadalmi rend erkölcsének meggyalázójává és árulójává vált. AKI SZELET VET VIHART ARAT felháborodás vihara egyre növekedett! A szovjet írók október harmincegyedikén Paszternákot kizárták a szovjet írók szövetségéből, és határzatban fordultak a Szovjetunió kormányához, hogy a Dr. Zsivago szerzőjét fosszák meg szovjet állampolgárságától. Szemicsasztnij, a moszkvai Komszomol-szervezet titkára egy népgyűlésen követelte, hogy Paszternákot utasítsák ki örökre a Szovjetunióból! Borisz Paszternák meghökkent. Levelet intézett a Szovjetunió Kommunista Partja Központi Bizottságához, személyesen N. Sz. Hruscsovhoz és bűnbánó hangon kérte, hogy ne utasítsák ki őt a Szovjetunióból! Többek között ezt írja: „Oroszországhoz füz születésem, életem és munkám. Nem tudom sorsomat ettől elszigetelni, ezen kívül elgondolni. Bármekkorák legyenek is hibáim és tévedéseim, nem gondoltam, hogy ilyen politikai kampány középpontjába kerülök, amelyet most nevem körül támasztanak Nyugaton. Belátva mindent, közöltem a Svéd Tudományos Akadémiával, hogy önként lemondok a Nobel-díjról. Hazám elhagyása számomra a halállal egyenlő, s ezért kérem, ne alkalmazzák velem szemben ezt a legvégső intézkedést! Kezet a szívre! Én már tettem valamit a szovjet irodalomért, és a jövőben még hasznára válhatok! — Borisz Paszternák." ivei a burzsoá sajtó és a Dulles-féle politikusok szemforgatva siránkoztak Paszternák sorsa felett, támadván egyben a Szovjetuniót, hogy nem engedélyezi a költö stockholmi útját, a TASZSZ hivatalos közleményt ad ki. Bejelenti, hogy a szovjet kormányszervek részéről semmiféle akadályt nem támasztanak, ha Borisz Leonyidovics Paszternák külföldre akar utazni, hogy a neki ítélt díjat átvehesse. És amennyiben a költő véglegesen el akarja hagyni a Szovjetuniót, amelynek népét és társadalmi rendjét Dr. Zsivago című szovjetellenes művében megrágalmazta, a hivatalos szervek lehetővé teszik számára, hogy elhagyja a Szovjetuniót, és személyesen győződjék meg a „kapitalista paradicson minden gyönyijjűségéről". A levél és a hivatalos nyilatkozat ideig-óráig elnémította a rágalmazókat. Ám néhány nap múlva az erkölcstelenség érzéktelenítőjével beoltott provokátorok ismét megindítottákhazugsághadjáratukat. Paszternák a moszkvai Pravda novemEer ötödiki számában új levelet tesz közzé. Ismételten beismeri hibáját, és kijelenti, hogy önként mondott le a Nobel-díjról, és nem szándékozik elhagyni hazáját. Kinyilvánítja, hogy: „ . . .e viharos héten senki sem üldözött, nem forgott kockán sem életem, sem szabadságom. Mindazt, amit teszek, önként, saját elhatározásomból cselekszem. Közeli ismerőseim jól tudják, hogy semmi a világon nem kényszeríthet engem, hogy bármi olyat tegyek, ami ellenkezik lelkiismjyetcmmel. Igy történt ez alkalommal is . .." A költő szavai hatottak. Eisenhower becses személyén kívül most már senki sem hívja Paszternákot nyilvánosan, hogy jöjjön és „válassza a szabadságot". A szappanbuborék szétpattant. A költő hazájában marad, megrágalmazott népe között, de a szovjet embert és rendszeH gyalázó írása ott van és ott lesz az ellenség kezében. A Dr. Zsivagót — melyet a múlt év őszén csempészett ki a Szovjetunióból egy olasz könyvkiadó — már lefordították franciára, angolra, németre, sőt az orosz fehérgárdista emegránsok világszövetsége Hágában orosz nyelven is kiadatta. Most pedig hadd beszéljek arról, hogy kicsoda dr. Zsivago és kicsoda a regény írója, Borisz L. Paszternák. Ügy vélem, hogy először dr. Zsivagót kell bemutatnom, a regény hősének jellemét, világszemléletét, tetteit és életét, a regény születését, irodalmi értékét. Azután már B. L. Paszternák magatartásának és árulásának motívumai is érthetőbbek lesznek. ÍME, DR. ZSIVAGO yikolaj Nvikolajevics Zsivago egyike azoknak a tehetséges és felemás orosz értelmiségieknek, akik nem bírják, a cári önkényuralom atmoszféráját. Fulladoznak a népek és gondolatok romanovl börtönében, s új Krisztus földrejövetelétől várják a megváltást. Szavakban helyeslik az orosz baloldal törekvéseit, és amikor kitör az ezerkilencszázötös orosz forradalom, a fiatal Zsivago ismerőseivel és barátaival együtt a forradalmárokkal rokonszenvez. Am ugyanakkor különös hitet vall. Szerinte, „minden nyájállapot (értsd tömegmozgalom) az alacsonyabbrendűség menhelye, esküdjön bár hűséget Szolovjevnak, Kantnak avagy Marxnak. Az igazságot csupán az 12