A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-30 / 48. szám

Élményekben gazdagon érkeztünk meg útunk másodnapjának estéjén Rimaszombatba. Az utcákon plakátok árulkodtak a színház helyiségében megtartandó irodalmi est gondos előkészítéséről, mi pedig féltünk, hogy a közönségnek csalódást okozunk. Akiket szintén nagyon vártak - a szlovák írók képviselői ugyanis nem jöhettek velünk szép társas körutunkra.. Aggodalmaink azonban fölöslegesnek bizonyultak, a rimaszombati irodalombarátok — még a szlovákok is — szívesen fogadtak minket, és előadott szemelvényeinket. Mi is szívesen gondolunk vissza Rimaszombatra, azzal a szép kívánsággal, hogy a felvett kapcsolat zsenge hajtása a jövőben szívélyességből barátsággá és szeretetté lombosodjék. Rimaszombatban Tompa Mihály nyomdokait követtük, és sikerült is őt megtalálnunk múzeumban, szoborban, utcákon és tereken, főként pedig a kedves, tiszta városka lakóinak szívében. Azért Tompa mellett találtunk egy csipetnyi Petőfi-romatikát is. A magam részéről kívül-belül jól megnéztem azt a kedves házacskát, amelynek a lánglelkű költő vendége volt, ám éjszakai mulatozásából megtérvén, annak nem vendégszobájában, hanem előszobájában a köpönyegén aludt. Kegyelettel mutogatja ezt a helyiséget és Petőfi berámázott képét a ma ott lakó család nagyanyója, de azért a szép szobába is be kellett kukkantanunk a modern bútorokra, az új fotelekre és a falat díszítő élénkszímű festményekre. Kétféle büszkesége van hát nagyanyónak, és mi mindkettőt elismerjük. futtattunk. Fázósan topogtunk, tízszer is körbejártunk a párszáz éves templom kertjében, amíg a tisztes asszonyság megérkezett. Amikor azonban ott álltunk a hós harcos és költő hamvait takaró kőlapokon és a márványba vésett dicséretet olvastuk — a meggyújtoct lámpák fényei sápadt, komoly orcáinkról verődtek vissza. Liptószentmiklóson beszóltunk Laczkőné Kiss Ibolya Írónőhöz, hogy megköszönjük neki a hibbei látogatásunk, valamint a még előttünk álló alsókubini Hviezdoslav Múzeum megtekintesének megszervezését. Bizony egyikünk sem tiltakozott a hosszú és nehéz útszakasz után a jó erős feketekávé ellen, amelyet az előzékeny háziasszony szokott szellemességével fűszerezett. Alsókubinba már barna estében érkeztünk meg. Elena Hégerová, a Hviezdoslav Múzeum igazgatónője már várt bennünket. Szivében és hangjában meghatott tisztelet, fejében pedig rendszer és tisztaság — ez jellemzi őt, és ez meglátszik az egesz múzeumon. Amit eddig tudtunk a Csősz felesége költőjéről, az most teljesebbé válik, de nemcsak az agyunkban, hanem a szivünkben is — hála Hégerová aszszonynak. iNem volt számunkra kisebb é'.mény másnap és egyben utunk utolsó napján a mártoni Nemzeti Múzeum megtekintése sem. A múzeum brigádmunkán lévő alkalmazottai helyett Rudo Brtáű, szlovák irodalomtörténész kísérgetett minket teremről teremre. A szakértők és a rajongók lelkesedésével magyarázta a szlovák népi értékek hagyományait és fejlődését napjainkig, amelynek a gazdag múzeum oly nagyszerű tükrét adjá. Selmecbányán jégveremben, Rimaszombatban gőzfürdőben aludtunk, így már nem is csodálkoztunk, amikor Rozsnyón ismét vígan pipált a leheletünk a szállodai szobákban. Mindez azonban kicsiség, eltörpül a mellett a forró fogadtatás mellett" amelyben Rozsnyó dolgozói részesítettek bennünket. Nemcsak a pionírok harsonáira és kedves virágaira gondolok, hanem elsősorban a rozsnyói magyaroknak arra az igényére, hogy mi — akiket a magukénak éreznek - írjunk róluk, az ő mindennapi harcukról és örömeikről. Hogy hogyan írjunk? Erre is megfeleltek a rozsnyóiak, méghozzá Petőfinek A XIX század költőihez című versével egy leikes kisdiák tolmácsolásában. Ha az Író, költő eddig nem érezte volna százszázalékosan, most Rozsnyón megérthette, hogy a nép gondjai iránti felelősség fontosabb a saját személye iránti felelősségnél és ha az iró^ ebben nem tud feloldódni, akkor nem is igazi Író Nehezen búcsúztunk el a rozsnyóiaktól, ám útimarsallunk szigorú volt. Másnap a balzsamot lehelő Liptói-havasok és a Tátra már hósfpkás ormainak árnyékában Hibbére igyekeztünk, hogy a szép régi templom kőpadlója alatt örök álmát alvó Ballassi Bálint iránt lerójuk a neki kijáró kegyeletet. Hibbére kissé késve éreztünk, és a templom kulcsámőjéért kisiskolásokat Delet harangoztak már, mire autóbuszunk kormánykerekét Mártonból hazafelé fordította zárkózott és hallgatag sofőrünk, aki cseh ember lévén bizonyára kissé csodálkozhatott a fiatal magyar írók kirobbanó temperamentumán, harsogó danázásán. iBár szavunkat nem értette, tevékenységünket érdeklődéssel kísérte, és igen nagy türelmet tanúsított, pedig utunk második felében az autóbusz is sokat rendetlenkedett. A kisportolt Gyüre Lajos nem egy vö-A mártoni Szlovák Nemzeti Múzezum döf vizet szállított a beízénkédő és átforrósodó hűtő számára az útrnenti folyókból vagy hegyi patakokból, szerény autóvezetőnk viszont zokszó nélkül teljesítette amúgyis szeszélyes útitervünk minden váratlan ötletét. Így iktattuk be Vissza-utünkón Körmöcbánya és Garámszentbexledek méglé= tögatását, hogy ezzel további két igazgyöngyöt fűzzünk térsasutazásunk színdús élményláncára. Körmöcbánya, ez a nyolcadik század derekán alapított, szép ősi bányaváros őszi verőfényben fürödve fogadott minket, már megfáradt utazókat. Nem túlzok azonban, ha azt állítom, hogy a várdombról nyíló kilátás és a városka gyönyörű építkezései mindannyiunkat felüdítettek. Hasonlóan nagyszérű művészi élménynyel ajándékozta meg csoportunk ez iránt fogékony tagjait a garamszentbenedeki 1075-ben alapított ápátság sok vihart látott, sokszor mégrongált, de mindig újra megjavított épülete, csodálatos, gótikus kéttornyú templomával és annak ritkaszépségü faragott főkapujával. Egy sző mint száz - utunk végére értünk, hazaértünk. írásom csak vázlatosan rögzíti a kirándulás lefolyásét, hiszen sok-sok érdekes apró részlet volt, amelyek mozaikszerűen egymás mellé illeszkedve lelkünkben szilárd, összefüggő emlékké állandósulnak. Bár a társasutazás egyik főcélja: a szlovák és magyar írók kölcsönös összebarátkozása a szlovák ír.ók jelenléte nélkül nem valósulhatott meg — kétségtelen hogy a körutazás' részvevői számos értékes tapasztalatot szereztek. Az ötnapos út alatt folytatott eszmei és irodalmi vitákat pedig> minden bizonnyal a frissen szerzett élmények, az olvasókkal, az emberekkel felvett eleven kapcsolatok befolyásolták. GÄLY OLGA Érdekes, eredeti népművészeti munka ez a Jánosik-kompozíció - üvegfestmény a martom múzeumban