A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-30 / 48. szám

.ros paprikafüzérek dú.sz'itik a szövetkezet imiauau uiey vayuan i.a vayuajv cyj icyi holt ága) megkezdték a haltenyésztést. Tízezer kis halat vettek; homokbányát nyitottak. Tavaszkor már a téglagyártás is teljes erővel megindul. Agyag van bőven. Vesszőültetésre is gondoltak. Természetesen nem lehet mindent egyszerre; csak alapos körültekintéssel és tervszerű munkával lehet komoly eredményeket elérni. A szövetkezet 2700 hektáron gazdálkodik. Ez bizony nem kis dolog. Négy gazdasági csoport több mint hatszáz hektáron dolgozik, ami annyit tesz ki, mint az egész tornóci szövetkezet. Ezenkívül szőlészeti, kertészeti, szállítási stb. csoportok is működnek. Egészséges versenyszellem alakult ki e csoportok között. Év végén a legjobbak jutalmat kapnak. Erre a célra tízezer koronája van a szövetkezetnek. Ekkora szövetkezetben bizony nehéz a munka megszervezése. Legfontosabb dolog, hogy minden munkacsoport élén olyan vezető álljon, aki mind politikailag, mind szakmailag megfelel erre a posztra, és bírja az emberek bizalmát. — Nem egy embertől függ a szövetkezet jövője, hanem az emberektől — állapította meg nagyon helyesen az egyik vezetőségi tag. A fiatal káderek neveléséről is szó esett. Hogyan vonják be a fiatalokat a mezőgazdasági munkába és a szövetkezet vezetésébe? Ez falvaink egyik legégetőbb problémája. — Pár évvel ezelőtt a csoportvezetők mint idős emberek voltak. Hiányzott a lendület, a lelkesedés. Fokozatosan kapcsoltunk be új, fiatal kádereket, s mondhatjuk, nem csalódtunk bennük. - így beszélnek ma Sókszelőcén a fiatalokról. Sókszelőce, ha messze is van az állomástól, azért nincsen elzárva a világtői; lakosai figyelemmel kísérik a többi szövetkezet eredményeit is. Elismerően bólogatnak, ha magas munkaegységekről, jól menő szövetkezetekről hallanak vagy olvasnak az újságban. - Azért mi sem vagyunk szegények — jegyzik meg némi büszkeséggel. A tervezett munkaegység értéke 20.— korona. Az összvagyon értéke 1957-ben 25 millió volt a hosszúlejáratú állami kölcsönnel együtt. Minden adósságot, kamatot letörlesztettek ebben az évben. - Eddig úgy éltünk, dolgoztunk, hogy meg kellett húzni a nadrágszíjat, nem terveztünk légvárakat, először az alapot akartunk szilárdan lerakni, és most már úgy hisszük, hogy ez az alap kemény talajon nyugszik. — Ezekkel a szavakkal búcsúztak tőlem a sókszelőce! vezetők. -d-ШЛ Utcarészlet -Csendélet az artézi-kútnál Kacsaúsztató Vendégmarasztaló fekete sár borltja Sókszelőce szerteágazó utcáit. Nem a házak előtt, hanem inkább az út közepén haladunk, mert ott legalább folyékony latyak van, a szelőceiek szerint lötye. A tréfás kedvű falusiak innét származtatják a község nevét. Mióta emlékeznek, a sár hozzátartozott a faluhoz. - Először csak a nagyját kerülgesd -biztat fiatal ismerősöm — később már megszokod, csak akkor figyelsz rá, ha véletlenül a cipődbe folyik. Ezelőtt még rosszabb volt, vigasztalnak az emberek. Az úgynevezett főutcát vagy éve kövezték. Járdákat is csináltak, ameddig az anyagból futotta. Valamikor két önálló község volt: Sójfc, és Szelőce. Később teljesen összeolvadt és lett belőle Sókszelőce. A két falut csak egy kis utcácska választotta el. Ha az idegen ebbe bevetődött, bizony nem tudta megmondani, hogy a sóki kutyák ugatják-e vagy a szelőceiek. Tipikus mátyusföldi község. Nem hiányoznak a kacsaúsztatók sem, melyek ilyenkor ősszel egész tengerré duzzadnak, és bunkósfejű fűzfák nézegetik magukat szomorúan a sima víztükörben. Sok a talajvíz. Az egészséges ivóvíz problémáját vagy hét artézi kúttal oldották meg, melyeket a község különböző részein fúrtak. Mint érdekességet megemlítem, hogy itt is váskával hordják a vödröket a lányok, asszonyok, mint Tardoskedden. A legfrissebb híreket is itt szokta megtárgyalni a fehérnép a kút körül. A szövetkezet házát arról lehet megismerni, hogy az udvarán még nagyobb a sár, mint máshol, mert a traktorok és az autók megdagasztják, mint a tésztát. Máskülönben meg az ereszalján csüngő piros paprikafüzérekről. Körben az egész udvaron, ahol egy kis száraz hely volt, oda paprikát akasztottak. - Több mint félmillió koronára számltunk belőle — mutat büszkén a lőgő füzérekre egy szövetkezeti tag. - A lehetőségek faluja... - Mikor megérkeztem, így jellemezte tömören Sókszelőcét egy idős parasztember, és szeméből bizakodás, derű áradt. Nos, hát ezekről a természetadta lehetőségekről, a i helyi pénzforrások még jobb kihasználásáról beszélgettünk, vitatkoztunk vagy hatan, heten egész vasárnap délelőtt a szövetkezet irodájában. Az EFSZ-ek negyedik kongresszusának irányelveivel a helyi pártszervezet már foglalkozott, a következő hónapban pedig nyilvános népgyűlést hívnak össze, melyen részletesen boncolgatják majd a rájuk háruló feladatokat. Ez évben már sokkal bátrabban kezdeményeztek, mint tavaly. Az eddig kíhasz-