A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-23 / 47. szám

A Kanári-szigeteken levő Santa Cruz de — sok Teneriffe kikötőjében behajózásrb vár i banán Mi mást kaphattunk volna vacsorára, mint ismét banánt, amit dona Pasquita tálalt fel nekünk, noha egész nap banánnal foglalkoztunk, nézegettük, tanulmányoztuk, fotografáltuk és nagy szakértelemmel kóstolgattuk. Amikor azonban megkóstoltuk az ételt, amelyet forró agyagserpenyőn szolgáltak fel, mégis nagy étvággyal fogtunk hozzá, a banánt olajon sütötték, jól megfűszerezték és rostonsült hússal körítették. Kitűnő volt. A Kanári-szigeteken remek ízű banán terem, s ez itt a húsos ételek kiegészítője, akárcsak az illatos lepény. Otthon úgy szoktuk meg, hogy a banánt megtisztítjuk és nyersen fogyasztjuk. A Kanári-szigetekről egész sor banánból készült étel receptjét hoztuk magunkkal. Amikor még az elutazás előtti nap estéjén ideiglenes szállásunk teraszán ültünk, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt az Orotava völgyétől egészen az Atlanti-óceán partjáig húzódó hatalmas banánültetvényekre, még egyszer banánt kaptunk, amelyet ezúttal vajas-leveles tésztában szolgáltak fel. Remek étel, mint megállapítottuk. 'Dona iPasquita meg akarta mutatni, mi mindent lehet banánból készíteni, ha szegény is az ember és egyebe sincs, mint egy fürt banánja. INK ABB MEGSEMMISÍTENI A BANÁNT -MINT HOGY LESZÁLLJON AZ ARA! Házigazdánk, don Felipe nem volt a „CREP" propagációs osztálynak egyik vezetője. Nem lakott a Kanári-szigetek banán konszernjének valamelyik luxus palotájában, valahol Santa Cruzban, a Spanyol téren; nem volt tagja a konszernnek, melynek tudta nélkül egyetlen fürt banán sem hagyja el Teneriffe, Grand Canari, vagy más kikötő mólóját. Házigazdánk, don Felipe egyszerű kistisztviselője volt a „Cooperative Agricola del Norte de Teneriffe" társaságnak, amely a szigetcsoport leggazdagabb és legbefolyásosabb vállalatai közé tartozik. Don Felipe végigvezetett a társaság banánültetvényein, amikor is ennek a „banán-szemináriumnak" mindjárt az elején meggyőződhettünk vezetőnk őszinteségéről és nyíltságáról. A magas fehér falak tövében, amelyek szinte erődítésként vesznek' körül minden ültvényt, száz számra feküdtek a hatalmas, érett bánánfürtök. — Mi lesz ezzel a banánnal? — kérdem don Felipet. — Elszállítjuk a csomagolőba, onnan pedig S.anta Cruzba, ahonnan Európába hajózzák, - hangzik a válasz. — De don Felipe! Hiszen közismert dolog, hogy a banánt még zölden exportálják, Európában érik be és csak aztán kerül piacra. Maga is ugyanígy mesélte nekünk. Mi lesz ezzel a sárga banánnal, amely míg Franciaország vagy más európai állam kikötőjébe jut, teljesen megrohad ? — Az érettet valószínűleg itt helyben, a szigeten adják el. — Don Felipe, de hisz ilyen hatalmas mennyiségű banánt lehetetlen itt a szigeten eladni. Don Felipe mosolyogva néz ránk és úgy mondja: — Hát akkor valószínűleg megsemmisítik a készleteket. Aztán mesélt nekünk egy hatalmas szélviharról, amely az idén tavasszal óriási károkat okozott, fák ezreit döntötte ki, számtalan ház tetejét elvitte, és jelentős károkat okozott a Taoro luxus szálloda egyik oldalszárnyában. — Annyi banánunk volt egyszerre, amit le kellett vágnunk a kidőlt fákról, amenynyit máskor öt hónap alatt szüretelünk. Mit gondol, mi történt volna, ha egyszerre ilyen óriási mennyiséggel elárasztjuk a piacot? Leszállnának az árak és a „CREP" társaság gazdasági nehézségek közé kerülne, vagy teljesen tönkremenne. Ezért egy csomó konferenciát tartottak, összehívták a kanári-szigeti, a spanyol és a nemzetközi érdekeltségeket, a megbeszélésedbe bevonták a dél-amerikai banánkiviWTi cégeket és a közismert ameimit Company-t, amelyek 'szállítása következtében Szenvednének. Végül is nehézséget leküzdenünk, ágyták, hogy megrothadjon a banán, mint hogy szétosztották volna, ugye don Felipe! Ezt a mondatot azonban don Felipe aligha hallotta meg. Botjával hadonászva egy csoport piszkos gyereket zavart szét, akik éppen ezeket a sárga, túlérett banánokat szedték volna össze. Mert hiszen rendnek kell lenni, csak természetes, hogy az éhes gyerekek nem lakhatnak jól olyan banánnal, ami megsemmisítésre van ítélve. HATVANMILLIÓ KORONA HASZON Tündérként éppen nem hatnak ezek az asszonyok, amint harminc —negyven vagy ötven kilogramm súlyú banánkötegeket cipelnek az ültetvényről a konszern várakozó teherautóihoz. A kezük A banánültetvények munkásai a Kanári-szigetek legszegényebb lakosai közé tartoznak. Tíz-tizenkét órás munkával alig keresnek meg öt koronának megfele'ö Összeget