A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-16 / 46. szám

mert hiszen a modern város semmi egyéb, mint a nagyüzemek közelében épült település; létét és virágzását a nagyüzemek­nek köszönheti. Ha a fejlődés csakugyan olyan lesz, a falu egészen más arculatot ölt. A lakóházaktól elmaradnak a ma nélkülözhetet­len istállók, ólak, pajták. Az építkezésekre szánt területet emeletes házak építésével gazdaságosabban használhatja ki. A ríagyüzemen kívül végzett munkától megszabadult szövet­kezeti tag időt nyer az önművelődésre; kulturális és anyagi igényei megnövekednek. A jövő mindenképpen a nagyüzemé. A fejlődés ellentmon­dásos volta már ma arra késztet, hogy ővatosabban építkezzünk. Ami ma a fejlődést Jelenti, holnap már talán gátja lesz a to­vábbi haladásnak. Mértéktelenül nagy területeket építünk be, szinte szétverhe­tetlen betonalapokra emelve a földszintes falusi házakat, ame­lyek legfeljebb egy emberöltő igényeit elégítik ki, bár ma ezek az építkezések százak és ezrek álmainak megvalósulását jelentik. * * * Előbb említettem, hogy Tardoskeddnek ma 6000 lakosa van. Ebből 210 meglett férfiember és 112 asszony a szövetkezet 2000 hektárját műveli. Így 270 család összesen 1200 hektárnyi magántulajdont müvei meg. Ezek, a családok átlag két mun­kaerőt jelentenek; Tardoskedden tehát 869 felnőtt férfi és asszony dolgozik a mezőgazdaságban. A gyermekeket és a ház­tartásban dolgozó asszonyokat leszámítva, s egyéb körül­ményeket is tekintetbe véve több százra, csaknem egy ezerre tehető azoknak a száma, akik az iparban kerestek alkalmazást. Érsekújváron, Komáromban, Szencen, Pozsonyban, de a cseh országrészekben is dolgoznak tardoskeddiek. Ezek vagy be­járnak, vonatoznak, vagy a különböző ipari városokbűi nö­velik a lakáshiányt, de megtakarított keresményüket családi házak építésére fordítják. Érthető emberi érzéssel ragaszkod­nak szülőfalujukhoz, csakhogy a családi ház építésével talán egész életre szólóan elkötelezték magukat az örökös vona­tozásra, albérletben lakásra. Ha Érsekújvárról van szó, vagy valamelyik más közeli vá­rosról, még hagyján, de ha nagyobb távolságokra kell utazni, munkanapját kínos ácsorgással, zsúfolt vonatokban való to­longással kell megtoldania a boldog háztulajdonosnak. Akad sok olyan munkás, aki a távoli országrészekből havonta, vagy negyedévenként csak egyszer látogatja meg családját. A há­zat nem viheti magával, a ház köti. Az otthon és a szülőföld illúziójával tölti el tulajdonérzete, holott hosszú esztendőket nagyon kényelmetlen körülmények között kell átvergődnie, míg rászánja magát, hogy végképp otthon telepedjék meg, vagy kiszakadjon végképp falujából. Igen, a fejlődésnek megvannak a maga ellentmondásai. Ogy vélem, a családi házak építését egybe kellene hangolni a falu gazdasági lehetőségeivel, távlataival. Ezer és ezer ember bol­dogságát, nyugalmát lehetne így megóvni, s rábírni őket, hogy kemény munkával szerzett és megtakarított pénzüket cél­szerűbben használják fel. * * » A rengeteg új ház 1956 - 57-ben épült. Ebben az esztendőben alig nyolcvan került tető alá. Ez a tény mér azt mutatja, hogy az igények nagyjából kielégültek. Az építőanyag, cement, tégla, épületfa magánépitkezésekre szánt mennyisége csökkent. Am a Járási Építkezési Vállalat a szövetkezetek számára betervezett víztornyot és tehénistállót nem hogy be nem fe­jezte, hanem az utóbbi építését csak most, az év végén kezdte meg. Pedig a szövetkezet vezetőségében élt a szándék, hogy saját eszközeiből építse meg, mert van kőmúvescsoportja. Most igen-igen meg van akadva a szövetkezet. Esztendő elején 411 marhája volt, esztendő végén már 750-nél több; istállója pedig csak 600 darab számára van. A kerületi nem­zeti bizottság akciója oldotta meg a helyzetet: 150 jnarha a cseh határvidéken telel. Az akció a takarmányellátás szem­pontjából is segít a szövetkezetnek. Az épftóanyaghiányt talán megmagyarázná az a körülmény, hogy a nyitrai kerületben ez évben 39 új szövetkezet alakult. Ezeket. kell elsősorban ellátni, hogy meggyorsuljon a közös istállók építése. íme, csupa a fejlődésből adódó fonákság. A fény megszü­li a maga árnyékát, s ez így van rendjén, mert haladás csak úgy lehetséges: örökös ellentmondásban az előbbi állapottal. Bábi Tibor. PETRIK JÖZSEF őszi este Fázós hullámok zongoráján altatót ver az esti szél; álmosan bólintnak a fűzfák, szunnyad a száraz nádlevél. Távoli házak ablakában meleg otthonok fénye éa. Szólítanák, hívnak kósza lángok.. Nézem a pcetak mély színét. Az égbolt csillagos subáját lassan a oMára veszi, s a lágy hullámok sima hátán hintázva gondját kergeti. Unatkozik a hold - elbújik, s a felhők sátrában vacog. — Görcsösen magamba húzódom: mennyire egyedid vagyok!

Next

/
Thumbnails
Contents