A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-16 / 46. szám

Zvéfina: Itatás a kézsmárki vár előtt lova к táj és nép Sucharda: Altató dal J, Vééin: A bölcső a cseh képzővnúoeszemen Érdekes és értékes kiállítást rendezett a Szlovák Nemzeti Galéria a Csehszlovák Köztársaság negyven éves fennállásának megünneplése alkalmából. Hatszáz mü tanúskodik a két testvérnemzet egymáshoz tartozáséról, hatszáz alkotás mutatja be az elmúlt száz esztendő rokoni kapcsolatait! Mert százegynéhány éve, hogy J. Mánes, a nagy cseh festó bejárta a mostani Szlovákia vidékeit, és erről az utazásról rengeteg anyaggal tért vissza Csehországba. A szlovák vidéken találta meg a prágai óvárosi Orloj tizenkét apostolának egyes alakjait, itt gyűjtötte össze a könyvillusztráciŐhoz szükséges típusokat és népviseleteket. A kiállított J. Mánes képek közül hármat akarok megemlíteni; a legismertebbet, a Szlovák családot (akvarell), a Szerelmi dalt (lavírozott tusrajz) és Murkó Mária arcképét (színes ceruzarajz). J. Mánes hegyországi zarándokútja nem volt csupán hangulatok eredménye. Utazása nem volt véletlen! A XIX. században, a cseh nemzeti ébredés korában a cseh képzőművészek, főleg a festők felfedezik a vadregényes szlovák tájat festői teljességében és részleteiben; a tájban felfedezik az embert, a szántó-vető szlovák parasztot, a bacsát, a tutajost, a fává' gókat... és a múlt hőseit, a szegénylegényeket, JánoSík fiait. Palettájuk pazar színekkel gazdagodik. Nehéz volna és nincs is szándékomban kronolőgikus sorrendben felsorolni, hogy ki és mikor jött a Kis-Kárpátok lankáira a Vág völgyébe és a Magas-Tátra ölébe. Eljöttek a legjobbak és a kevésbé ismertek is. Sokan itt ragadtak, mint annak idején Augusta, majd később Hála. Itt járt és festett Marák, Navrátil és Zvéfina is. A Liptói-havasok megihlették J. V. Myslbeket, a kivélő szobrászt. A haramiát ábrázoló bronz szobrát a szlovák fenyvesek tövében mintázta meg. Közel három évtizeden keresztül járt át Nyugat-Szlovákiába Mikotás Ales, aki különben számos magyar tárgyú müvet is alkotott, köztük a Rákóczi-induló több változatát. (Lásd Fáklya 1956. Dr. Svoboda: Ales és a Rákóczi-induló cimű tanulmányát.) J. Cermák képein a szlovák hegylakók egzotikus lényekként hatnak, afféle szeidebb kiadású montenegróíaknak. A ronantikus J. Véáin festményei túlzottan déalizálják az embert és hátterét, úgyhogy néhány esetben hitelességük nem ;yészen meggyőző. Bár két képe, A bölcsőnél és a Száll a gólya őszinte realiz•nus. Igen szép képekben emlékeznek szlovákiai élményeikről V. Rada, A. Mo-avec, V. Stretti és Trolka, míg Kafka -is Sucharda, a két szobrász bronzba jntik emlékeiket. Jó néhányan belebóduliak a folklórba (Oprka, A. Kaápar és nások), elkábítja őket a szinek pompája M. Ales: Juhtenyésztés J. Mánes: Szerelmi dal