A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-09 / 45. szám

Jelenet a vígjáték első jelvonásából. Középen Ferenczy Anna — Abigail EGY POHÁR YÍZ A MATESZ idei első bemutatója A Magyar Területi Színház az új idény első bemutatójaként Eugéne Seribe Egy pohár vlz című vígjátékát adta elő. A szerző neve a maga idejében igen népszerű volt; síkerét a fordulatos pár­beszéd és a ragyogó színpadi hatások biztosították, bár az irodalomtörténet rutinos szinműgyárosként tartja számon, és nem is alptalanul. Másokkal társulva közel ötszáz színművet mesterkedett össze. A terjedelemes életműből nagyon kevés alkotás élte túl a szerzőt. Az Egy pohár viz-nek a magyar szín­padon hagyománya van. Első ízben 1841-ben a pesti Színházban Egressy Gábor jutalomjátékaként került színre, s maga Vörösmarty Mihály Irt róla kedvező bí­rálatot. Időszerű mivoltát akkoriban mi sem bizonyltja jobban, mint Vörösmarty gúnyosan vágó megállapítása: „A gya­logjáró közönség ugyan az idő dacára meglehetős számmal gyúlt be, de a pá­holyok és hintók urai nagyon gyéren, pedig a darab igen jó volt, még francia is volt, jól is adták, csak bukfenc nem volt benne és kornyika." Ennyit Vörösmarty a páholyok és hin­tók urainak címére. Nem csoda, hogy azok nem méltányolták a vígjátékot, hiszen az - talán a szerző akarata és szándéka ellenére - a konzervativizmus és a királyság éles szatírájává lett. Igy csak a gyalogjáró közönség mulatott rajta, s ez teljesen érthető. Aktualitása a mai színpadon is két­ségtelen. Anglia mindmáig királyság, és sosem eléö kacagni e matuzsálemi életű intézményen. Minthpgy a vígjáték előnyei főként a párbeszédben rejlenek, alkalmasnak bizonyul az együttes művészi színvona­lának emelésére. Tehát ebben a tekin­tetben sem szerencsétlen a választás. Bár a színház műsorfüzete közli Vö­rösmarty bírálatának teljes "Szövegét, Fazekas Imre Bolingbroke és Nagy Eszter Malborough hercegnő, szerepében adott­ságaiknál fogva nem emlékezte't az arab regékre, hol két ellenséges szerelem I miden alakban egymást üldözi, s nem alakulnak át tűzzé, vízzé, sassá. Mégis méltányolni kell Fazekas Imre önmaga adottságait már-már leküzdő igyekeze-A királynő (Lőrincz Margit) és Thompson, a komornyik (Korai Ferenc) Lőrincz Margit a királynő és Fazekas Imre Bolingbroke szerepében tét; hasonlóképpen vagyunk Nagy Eszterrel is, aki törékenysége ellenére egy-egy jelenetben valóban a veszedel-, mes Malborough hercegnővé lényegül. A közönség sosem hagyta meghálálatla­nul teljesítményüket. Most a bemutatón már a néző veszi ót a rendező szerepét, s figyelmezteti a színészt hibáira. Fazekas Imre és Napv Eszter meglepő készséggel reagálnak a közönség megnyilvánulásaira, és játé­kuk az előadás folyamán egyre mélyült, csiszolódott. Alkalmam volt megnézni az utolsó főpróbát is, és most a bemutató után úgy vélem, hogy a két főszerep alakítója a színház nagy reménysége, kü­lönösen a vígjáték tekintetében. Abigail szerepét Ferenczy Anna alakította ter­mészetes közvetlenséggel személyesítve meg a hercegnő szegény rokonát. Bugár Béla Masha szerepében nem az a jelen­ség, aki indokolhatná egy királynő, egy hercegnő és a kis Abigail szerelmét. Lőrincz Margit valóban bájos királynő. Turner Zsigmond, Wieder Antal, Korai Ferenc a kis szerepekben természetesen hatnak, hozzájárulnak a királyi udvar légkörének kialakításához. Fellegi István rendezői koncepciója élesen kidomborítja azokat a szatirikus elemeket, amelyek az Egy ,pohár vizet nálunk időszerűvé teszik. BÄBI TIBOR Nagy Eszter mint Malborough hercegnő és Kovács József mint Masham a második sze­reposztásban

Next

/
Thumbnails
Contents