A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-09 / 45. szám

Palcsinszkij előre engedve Konovaiovot, megállt és rárivallt a tisztekre: — Börtönbe vele! — a rámutatott a junkerokkal beszélgető Csudnovszkijra. — No-no, mérsékelje magát jó uram, ez így nem járja — lépett előre Nyikita Gyenyiszov. — Hisz ő hadikövet! — tiltakozott általános helyeslés mellett az egyik junker. — A katonaii becsület sarka-latos törvénye ... gyalázat... — Becsületünk «em engedi, hogy így bánjanak egy hadikövettel! — szólalt meg mély zengő hangon egy kistermetű, vékonydongájú törzsfcapitány, kinek -mellét a Szent György rend katonai keresztje ékesítette. — Kaplja főhadnagy! — szólított magához egy tisztet Palcsinszkij. — Megparancsolom, aizomnal fogaislsal le ezt a lázító katonát... ezt á Szmolnijból jött bolsevikot! Gondoskodjék megfelelő fegyveres kíséretéről! Aninai távolról aggodalommal és kíváncsian figyelte Kaplját. Afanaszij Kaplja kidüllesztett mellel állt Palcsinszkij előtt: — Minifccter úr! Kötelességémnek tairtam figyelmeztetni, hogy teljejsein egyet értek Podhamutnyikov törzskapitánnyal, a Szent György rend lovagjával — Megőrülitek, uraim! A féledemj elvette az eszüket! — szólt megvetően Pal-Csänszkij. — Uraim, aggodalmaik hiábavalók. — Kormáriycsapatok jönnek, PéterváUcad — adta- tovább a hírt, s igyekezett ünnepélyes pózba vágni magát. — Néhány órán béliül csajk a híre marad a lázadóknak. A rögtönítélő hadbíróság ok miajd rendet teremtenek, és helyreállítják a törvényességet. A -nagy lármára! Pjotr Rutyemberg, Nyikityín miniszter, Szerebriov és az Ideigleines Kormány néhány többi tagjai is kisietett a folyosóra. Palcsinszkij jókedvet akart erőszakolni önmagára és társaira. — Tiszt és junker urak! A kormáhycsapaitokiait olyan tábornok vezeti, aki a fronton már elbánt al gyáva gyalogsággal. Isten őrizzen attól, hogy Sándor cár emlékoszlopa akasztófa gyanánt tessen meg irieki. Róssz és oiatoba tréfa volt. Maga is érezte, és al

zt is tudta, hogy csak ennyire becsülik szavait. Sürgősen helyre akarta hozni melléfogását. — No, azért a tábornok nem lesz itt olyan nagyfiú. A csapatokkal, együtt étke-Részlet a szerj Mihail Kozakov neve nem ismeretten a szovjet irodalom külföldi olvasói előtt. Különösen a forrödalmi évek problémáinak tárgykörét feldolgozó elbeszéléseivel terelte magára a figyelmet. A Pétervári napok című terjedelmes elbeszélésében 1917 augusztusától, a karnyüovista felkelés ellenforradalmi veszélyétől a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmes éjszakájáig terjedő időszakot örökíti meg. Hősei különböző rétegekhez, politikai irányzatokhoz tartoznak. Hü korképet rajzol mindkét táborról. Elbeszélésének hatása a viharos idők légkörének érzé -keltetésére épül, amit a színes epizódok még sikeresebbé tesznék. Az alábbiakban elbeszélésének befejező részét közöljük, mely a Kerenszkij kormány bukásának és a proletárforradalom győzelmének pillanatát örökíti meg. * * * Palcsinszkij dolgozószobájában öqszeült a minisztertanács, de alig húsz perc múlva félbeszakították. Sztavka jelentkezett a közvetlen távbeszélő-vonalon. Konovalov és Palcsinszkij futva rontottak a telefonközpontba. Duhonyin tábornok a következőket jelentette: Sztiavkában folyik azí Ideiglenes Kormány segítségére siető erők lázas gyülekezése. A pétervári fariradalimi katonai bizottságnak a felkeléssel kapcsolatban küldött táviratát eltitkolták a -hadsereg • előtt. Csak ö|z BrovonaJlak parancsnokaival közölték tartiahnát. A gépesített zászlóaljaknak ma este el' kell érniük Pétervárt. — Elégedettek-e a mai nap folyamán Pavlovszkból önökhöz vezényelt tüzérséggel? Palcsinszkij megérintette Konovalov válllát. Miféle tüzérségről beszél ez? Hogy Pavlovszkból küldték lide? Duhlohyin kiadott parancsában tényleg Pétervárra Vezényelte a pavlovszki tüzéreket, de mielm jutottak el a Téli Palotáig. Ä miniszterek ezt nem tudták, de a Szmolnijban mindenről jól értesültek. A tüzérek -védelem nélkül vonultak rendeltetési helyükre. Még csak fel sem tételezték, hogy támadáls érheti őket. A Tenger utca házaiiínak kapunyílásaiból kelepce várt -rájuk. A Putyilov müvek vörösgárdistái gyorsad és váratlanul rajtuk ütöttek. Lefegyverezték a tüzéreket, elvették ágyúikat, és csöveiket a Téli Palotának szegezték. — Mi a helyzet? — érdeklődtek Sztavkáből. Palcsinszkij válaszolt: — A 2. peterhofi tisztiiskola 310 növendéke, a 2. otranienbaumi tisztiiskola 352 tagja 9 gépfegyverrel, a Bocskairjov 18 i elbeszéléséből tisztiiskola 130 rohamosztagosa, a műszaki iskolának egy junkerszázada, aiz északi arcvonal tisztiiskolájának junkerjei, az AhtÉrec páncélos 2 gépfegyverrel ós még két löveg maradt a palotában. Kívülük még ötven-hatvan lézengő katona található a Té'i- Palotában. — Számítsa még hozzájuk a 9. és 10. doni ezredet tüzérségükkel és az 5. kaukázusi hadosztály két ezredét, melyek holnap érkezlniek Pétervárra — közölte Duhonyin. — Adja alz isten! Nem tudja,, hol Ivan most Kerenszkij ? — érdeklődött a helyette^. — Tudom. Jelenleg Gatosíína és Pszkov között — válaszolta Duhonyin. — Várják be őt, Krafeznov tábornok csapataival érkezik. — KöSzönjük, táboirnok. Visszaadta hitünket és erőnket. Most már kitartunk. Palibsinszkij és Konovalov a Tábornagyfölyosőn keresztül igyekeztek visszafelé. Junkerok csoportja vette itt körül Csud-novszkijt, aki hagy láin^gaJ-hévvel magyarázgatott valamit. Tártjai, akik a Szmolnijból ide elkísérték, szintén ott álldogáltak. Valamivel távolabb újságírók csoportosultak. Az. utóbbi napokban nagyon ismerték lettek. Hosszú szempillájú, barnaszínű átmeneti kabátot viseld lány állt mellettük. Közelükbein néhány tiszt ténfergett. Kapljé főhadnagy éppeny a lánynyal társalgott. Részlet a szerző elbeszéléséből