A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-09 / 45. szám

Az Októberi Szocialista Forradalom diadalút'a Negyvenegy esztendővel ezelőtt robbant ki a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, amely a dicső bolsevik párt vezetésével elseperte a tőkések és földesurak átkos uralmát. Évszázadokon át küzdöttek Oroszország népei a szabadságért s az emberibb életért. Bitófa, börtön meg száműzetés volt azok osztályrésze, akik szervezték és vállalták a harcot a sötét cári uralom ellen. Végülis győzött az első igazi proletárforradalom, melyben Lenin kiválóan használta fel a múlt társadalmi harcainak tanulságait, és mesterien alkalmazta Marx és Engels tanításait. A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártját illeti meg a dicsőség, hogy a hősies orosz néppel elsőnek valósította meg a proletárforradalmat. Elsőként bizonyította be, hogy a dolgozók sokkal magasabbrendű társadalmi rendet tudnak felépíteni, mint amilyen a kizsákmányoláson alapuló kapitalizmus. Mint ismeretes, a II. szovjet kongresszus mindjárt a forradalom kitörése után, tehát időszámításunk szerint november 8-án, békedekrétumot bocsátott ki. Javasolta a hadviselő államok kormányainak, kössenek legalább három hónapra szóló fegyverszünetet a béketárgyalások előkészítésére. Ez a lépés nemcsak a néptömegek őszinte békevágyában lelte magyarázatát, hanem jelezte, hogy a szocializmus és a békepolitika egyazon tőről fakad. Az imperialisták azonban izzó gyűlölettel nézték a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat. Fenyegető rémet láttak benne. Ellenforradalmakat szerveztek; sorozatos intervenciókkal, Wrangel, Gyenyikin, Kolcsak, Jugyenyics és más fehér tábornokok segítségével próbálták a forradalmat vérbe fojtani. Ámde hasztalan! A Szovjetunió dolgozói hősiesen állták a harcot, amely a világ forradalmi munkásosztályának csodálatát és rokonszenvét vívta ki. Ez a rokonszenv egyébként a forradalom tevékeny támogatásban is megnyilvánult. Az intervenciók és blokádok csúfos összeomlása . után a Szovjetunió népe hozzálátott az építéshez. A cári Oroszország ipari termelése legalább tízszer kisebb volt, mint az Egyesült Államoké. A háború és polgárháború teljesen szétzilálta a viszonylag amúgyis oly gyenge népgazdaságot. Ilyen körülmények között tehát nem meglepő, hogy H. G. Wells, mint polgári humanista, írói képzelőereje ellenére, álmodozónak tartotta Lenint, aki merész villamosítási tervekről beszélt... és az ország ragyogó jövőjéről. Lenin hitt a nép végtelen alkotó erejében — s az idők igazolták. Ámbár az ígéretes harmadik ötéves terv teljesítése közepette Hitler fasiszta hadai megzavarták a békés építő munkát, és tömérdek szenvedést zúdítottak a Szovjetunió népeire, a harcedzett szovjet nép ismét bebizonyította hatalmas életerejét, erkölcsi-politikai egységének törhetetlenségét: szétzúzta a fasiszta Wehrmachtot, és újult erővel folytatta a szocializmus építését. A Szovjetunió ipari termelése már a múlt esztendőben harmincháromszor akkora volt, mint 1913-ban, ezen belül a géptermelés és a fémmegmunkáló gépek gyártása kétszázszorosra emelkedett. Bár az USA tavaly még körülbelül kétszer annyi nyervasat és acélt gyártott, mint a Szovjetunió, a távlati tervek szerint 15 év múlva lényegesen megváltozik a helyzet. Még a legszerényebb becslések szerint is biztosra vehető, hogy a Szovjetunió a legtöbb alapvető iparágban nemcsak eléri, de túlszárnyalja az USA-t. Nem szabad ugyanis elfelednünk, hogy míg a legutóbbi 40 évben az USA ipari termelése csupán évi 3,2 %-kal nőtt, addig a Szovjetunióé 10,1 %-kal emelkedett. Ami pedig a mezőgazdaságot illeti, a Szovjetunió búzatermése már ma az amerikai búzatermés több mint kétszerese; cukorrépában hozzávetőleg háromszoros a termés. A gazdasági élet, a technika és tudpmány örvendetes fejlődése híven tükröződik a nemzeti jövedelemben, amely 1913-hoz képest tavaly hússzoros volt. Mindezek az eredmények örömmel és büszkeséggel töltenek el mindenkit, aki a béke és haladás igazi barátja. A Szovjetunió a proletár nemzetköziség szellemében testvérként fejleszti kapcsolatait a népi demokráciákkal. Baráti módon segíti elő a gazdaságilag gyenge országok fejlődését. Mint a Közép-Keletet veszélyeztető imperialista próbálkozások meghiúsítása mutatta, a Szovjetunió önzetlenül száll síkra a nemzetek függetlenségégének tiszteletben tartásáért. A gyarmati sorban sínylődő népek ügyét senki sem karolja feli jobban, mint a hatalmas Szovjetunió, amelyre a tiszteletet és hála érzésével tekint a világ osztályöntudatos munkássága. Köztársaságunk népének, melyet a dicső szovjet hadsereg szabadított ki a fasizmus poklából és juttatott olyan feltételek közé, hogy kibontakozhatott népi demokráciánk, különös oka van ünneplésére. * Ezen túlmenőleg lelkesen rójuk le a Nagy Októberi Szocialista Forradalom iránti szeretetünket és hálánkat a csehszlovák-szovjet barátság hónapjában is. Az idei kulturális, ismeretterjesztő és szakmai rendezvények keretében a tavalyinál több alkalmunk lesz megismerkedni a legkiválóbb szovjet filmekkel, zeneműsorokkal és magukkal a szovjet művészekkel is. E rendezvények révén is közelebb kerülünk a testvéri szovjet nép lelkéhez, példamutató életéhez. Rozsdás revizionista fegyverek Ma, amikor a Szovjetunióban már a kommunizmus nagyszerű világa épül, a népi demokráciákban pedig győzelmesen bontakozik ki a szocializmus, a világ dolgozói úgyszólván nap, mint nap bizonyságot szerezhetnek a marxizmus-leninizmus tanításainak helyességéről, a proletárdiktatúra történelmi szükségszerűségéről. Ezért a leghatározottabban el kell ítélni a revizionisták rágalmait, melyekkel gyalázzák a szocialista államot és annak szerepét hamis színben tüntetik fel. Már régen kézzelfogható valóság, hogy a szocializmus és kommunizmus felépítése a széles néptömegek alkotő munkáját fejezi ki, amelyeknek sikerült a kizsákmányolás igáját lerázni. A munkások a parasztok és a haladó értelmiségiek tevékenységét a szocialista állam irányítja, melynek élén a kommunista párt áll. A szocialista állam tehát a marxizmusleninizmus eszméi szerint épülő új társadalmi rend fő eszköze. Nos, a mai revizionisták, rkiknek nézetét a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének programja juttatja legjellegzep tesebben kifejezésre, igyekeznek a szo-> cialista állam történelmi szerepét gyengíteni, és azt állítják, hogy ez az állam nem demokratikus és a bürokrácia kifejlődéséhez vezet. Ugyanakkor a revizionisták szépítgetik az imperialista országok valóságát. A jugoszláv pártvezetők szerint, az imperializmusban az állam demokratizálódik, amennyiben egyre jobban „ellenőrzi a tőkét". Szerintük tehát elegendő, hogy a munkásság „rendszeres nyomást" gyakoroljon a burzsoá államapparátusra, s hogy abban döntő befolyásra tegyen szert. Ez a helyzet azután biztosítja, hogy a kapitalizmusbői a szocializmusba való átmenet, szocialista forradalom nélkül, békés és fokozatos fejlődés alapján menjen végbe. Ebben az „elméletben" igazán nincs semmi új. Hasonló nézeteket hirdetett már a revizionizmus atyja, Bernstein is meg az árulóvá lett Kautsky. A marxizmus-leninizmus azonban arra tanít, hogy az államnak kifejezett osztályjellege van, amelyet az határoz meg, kinek érdekeit szolgálja. Osztályok felett álló állam sohasem létezett s nem is létezhetik. Kit szolgál például az amerikai állam? Talán nem a polgári társadalmat, elsősorban a monopolisták maroknyi csoportját: a Rockefellereket, Morganokat. Dupontokat stb? Politikája kétségtelenül szigorúan a nagyiparral összefonódott banktőke érdekeihez igazodik, s ennek világuralmi törekvéseit szolgálja. Az USA dolgozói lényegében nem vesznek részt az állam igazgatásában. Ezért vajmi kevés befolyást gyakorolnak az állam politikájára. Teljesen eltérő a helyzet a szocialista államban, amely a kizsákmányolók uralmát felszámolva, a dolgozók érdekeit fejezi ki és védelmezi. A proletárdiktatúra mint a szocialista forradalom eredményeképpen létrejött új államtípus, a dolgozók olyan politikai szervezetét jelenti, melyben valóban a nép kovácsolja sorsát. Egyetlen más típusú állam sem oldhat meg következetesen olyan problémákat, mint amilyenek a kizsákmányolás, a faji és nemzeti elnyomás megszüntetése, a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának rendszeres emelése. A történelem gazdag tapasztalatai cáfolhatatlanul bizonyítják ezt az alapvető igazságot. Ami* pedig a bürokratizálódás veszélyét illeti, nincs olyan állam, aho! a dolgozók fokozottabb mértékben vennék ki részüket az állam igazgatásában, a szocialista demokrácia kifejlesztésében, mint a proletárdiktatúrában, melynek élén a marxizmus-leninizmus eszméitől áthatott kommunista párt áll, E cikk keretében a revizionizmus csak egyik-másik rozsdás fegyverére mutathattunk rá, alkalmilaq behatóbban térünk ki egyéb problémákra is. Szirt 11