A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-09 / 45. szám

Seregszemlére készülünk... A színjátszás, a színpad művészetének szeretete ma már szinte minden faluban él. Nem lényegtelen, hogy műkedvelőink mit játszanak és mi az, amit terjeszteniük, gyümölcsöztetniük kell. Van elég olyan színdarabunk, amely elvszerűen és vonzó erővel világít rá életünk egy-egy szakaszára. De az eszmei gazdagodás mellett, a művészi színvonal kérdésében is haladást kell femutatnunk, hogy az idei seregszemlén a helyes műsorpolitika, a művészi munka és a bemutatott színdarabok színvonalas és gyakori előadása jellemezze majd a Csemadok helyes kulturális politikáját. A seregszemle célja, hogy megerősítse a gondos műsorválasztást, tanúságot adjon a jól és kellő becsvággyal előkészített előadások emelkedő színvonaláról, és képet nyújtson eredményeinkről. Nem közömbös számunkra, hogy melyek lesznek azok a színdarabok, amelyeket első osztályú csoportjaink bemutatnak, hiszen az ó munkájuk alapján veszik majd át kisebb csoportjaink a megfelelő darabokat. Mai beszámolónk további három Csemadok színjátszó-csoport készülődését mutatja be. Dunaszerdahely • Dunaszerdahelyen sok fényt, de árnyékot is találtunk, hogy azután végleg megállapíthassuk: komoly elképzelésekkel és derűlátással készülnek a központi szemlére. — Valentin K a t a j e v „Bolondos vasárnap" című háromfelvonásos komédiájával jelentkeztünk — mondja S i d ó Sándor, a helyi szervezet elnöke. Steiner Vilmos, a népszerű Vili bácsi, aki egyben a darab rendezője, hozzáfűzi: — Lelkiismeretesen készülünk, és meggyőződésem, hogy már november 8-án a közönség elé állhatunk. — Mióta folynak a próbák? — Szeptemberben kezdtük az olvasópróbákat. S úgy hisszük, ötven próba elég lesz ahhoz, hogy eredményesen álljuk meg a helyünket a bizottság előtt. A szereplők hetente ötször jönnek össze. Három-négyórás próbákat tartunk. Valamennyien szívvel-lélekkel részt vesznek a munkában, noha eleinte, különösen a szereposztás körül némi nehézségeink voltak. — A díszleteket, kosztümöket, kellékeket magunk készítjük, illetve szerezzük be — szól közbe B r u n n e r Tibor, aki a komédia főszerepét, Zicevet játssza. — Idejében kész akarunk lenni, s ezért a próbákkal párhuzamosan készülnek a kulisszák, a jelmezek ... Valentin Katajev Bolondos vasárszabályszerű komédia, minden jelenete helyzetkomikumra és pergő jelenetváltásra a somorjai műkedvelők a múlt évi központi szemlén Dilhovicsnij Nászutazás című zenés játékát mutatták be. — Képünkön Siposs Ernő, Ürge József és Vizi László Molnár Júlia és László Mária a Nem élhetek muzsikaszó nélkül egyik jelenetében épül. Alakjai „torzított" emberek, tehát a játékot és az ebből következő jellemrajzot is felnagyítva kell értelmeznünk. Vigyázni kell viszont, nehogy a szerep, a szereplő és a rendező helytelen értelmezésében elferdüljön, s ezáltal a játék bohózati jellege olcsó ripacskodássá fajuljon. Ki kell még hangsúlyozni, hogy ilyen komédiáknál különösebb fegyelemre és figyelemre van szükség, nehogy a szerző mondanivalója eltorzuljon. A Nagymama és a Koratavasz jó előadásai után minden jel arra mutat, hogy a dunaszerdahelyiek ez alkalommal is sikeresen lépnek majd fel. Somorja A somorjaiakkal az 1957—58-as központi szemlén találkoztunk Dihovicsnij Nászutazás című vígjátékát mutatták be, s a harmadik helyen végeztek. Bár tevékenységük azóta bizonyos mértékben lanyhult, most újból nekiláttak a szervezett és rendszeres munkának. A központi szemlére K od o 1 á n y i János Földindulás című drámájával készülnek. Itt is afelől érdeklődünk, hogyan haladnak a próbák? Balhéim Mária, a rendező így válaszol: — Lassan, de annál alaposabban. December végéig van időnk. Együtt vitattuk meg a dráma mondanivalóját és határozottan körvonalaztuk az egyes szereplők jellemét, magatartását, A Kántor János szerepét játszó Siposs Ernő, a Julit alakító Lukács Márta, de a többi szereplő is megértette, hogy itt a múltról van szó, a kihaló családok felett megkonduló lélekharang, a harmincas évek önmagát pusztító magyar falvainak segélykiáltása hangzik itt. Kodolányi írásából nemcsak a drámaiasság hat ránk lenyűgöző erővel, hanem a téma is, amelyből egyértelműleg világlik ki egy letűnt rendszer könyörtelen képe. A Földindulás ma már a múlté, legfeljebb kordokumentum színpadainkon, mert virágzó falvainkban, a bölcsödékben, az óvodákban és az iskolákban egészséges gyerekhadsereg sorakozik, s a parasztjaink ajkán nótaszó csendül, békét akaró boldog környezetben A rendezőnek; szereplőknek nagyon kell vigyázniuk, hogyan értelmezik Kodolányi drámáját, miképpen tár.ják a néző elé az arisztokratikus Magyarország falujának rideg képét. Nehéz feladat, s kíváncsian várjuk, hogy birkóznak meg a somorjaiak a forma és a tartalom egységével és hogyan vetítik majd felénk a dráma lényegét. — eöry — 10