A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-09 / 45. szám

sítették a helyzetet. Akik földdel léptek be a szövetkezetbe, folytonosan berzenkedtek: micsoda dolog az. hogy a parasztok, kétkezi dolgozók, szerintük a „rongyosok" is részt kaptak a vezetésből. Egyre több volt a torzsalkodás, tarthatatlan lett a helyzet. Igy aztán, ha nem is esett szét a szövetkezet, de jelentősen meggyengült, a tagok harminc százaléka kilépett. 240-en akartak hátat fordítani a szövetkezetnek, végül hetvenen mégis visszamaradtak. Nem marad más hátra, újra kellett kezdeni a szervező munkát, ezúttal magában a szövetkezetben. Üj munkamódszereket vezettek be, megjavították a gazdálkodást. Sok gondot okozott, hogy szerteszórva feküdtek a földek, nemcsak a nádszot|i, hanem a tallósi, vásárúti meg a nádasdi határban is, ahol valamikor a nádszegi gazdák ingatlanokat vásároltak. A kataszteri kiigazítások után közelebb kerültek földjeik s ezzel lényegesen könnyebb lett a munka. Ötvenötben-ötvenhatban folyt a szövetkezet megszilárdítása, gazdálkodásának újjászervezése. Ötvenhétben ismét hozzá lehetett látni új tagok szerzéséhez. Ekkor még 787 hektáron folytatlak megángazdálkodást, ennek a felét sikerült megszerezni a közös gazdálkodás számára. Igaz, eddigre javult a szövetkezet, meg a közszellem is. — Hogyan sikerült megszervezni, hogy most ősszel az eddig habozok is átadták a földjeiket? — A gazdák végre belátták, hogy a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodásé a jövő. Néhányan ugyan még vonakodtak, nem tudták megérteni, hogy a földet nem akarja elvenni tőlük senki, hogy nem lesznek béresek, fizetett alkalmazottak. Hiába, a föld szeretete beleivódott a vérébe a nádszegieknek. Ezen a ponton voltak a legnagyobb nehézségek, de személyes meggyőző munkával ezeket is áthidaltuk. Hogy csak egy példát említsek: az egyik gazda éppen ezzel a problémával hozakodott elő. Megmagyaráztam neki, hogy a föld az ő telekkönyvi tulajdona marad, csak közösen, jobb eredménnyel, korszerűbben fognak gazdálkodni rajta. Nem úgy, mint a múltban. Most nem kell attól félnie, hogy földjét a bank, az adóhivatal vagy valamelyik gazdagabb paraszt kihúzza a Iába alól. Hányszor megtörtént, hogy valamelyik kisparaszt, aki kisebb anyagi kitartással rendelkezett, aszályos esztendőben, rossz termés idején kénytelen volt valamelyik szomszédjához, nagyobb gazdához fordulni kölcsönért, vetőmagért. S a vége majd mindig a-z lett, hogy a gazdag elárvereztette a szegényt, aki aztán mehetett béresnek, gazdasági cselédnek. — Hát ilyen példákkal sikerült hatni az emberekre. A szervezés a végén nem is volt olyan nehéz. A járásban már olyan mély gyökereket eresztett a szövetkezeti gondolat, olyanok a gazdasági eredmények, hogy egészen természetes volt: az eddig habozó néhány nádszegi gazda is előbbutóbb a közös gazdálkodás útját választja. A szövetkezet gazdálkodásáról, munkamenetéről, eredményeiről és nehézségeiről a legilletékesebb helyen, az EFSZ irodájában érdeklődöm. Bartalos Lajos elnök nincs itthon, tanulmányúton van a Szovjetunióban. Helyettese éppen a Járási Építkezési Vállalattal beszél telefonon. Szombatra és vasárnapra teherautókat és brigádosokat ígérnek a még kint lévő kukorica és cukorrépa betakarításához. Ez most a legnagyobb probléma, bizony sietni kell a betakarítással. Nem is akarom sokáig tartóztatni Varga elvtársat, sietnie kell a mezőre, ezért egészen röviden teszem fel a kérdéseket. — Mennyi földön gazdálkodik most a szövetkezet ? — 2033 hektáron. Ebből 1868 hektár szántó, a többi rét, legelő és erdő. — Milyenek a gazdasági eredmények? — Az idén egészen jók. Cukorrépából például elérjük a 300 mázsát. Az állatállomány még nem kielégítő, de lassan ezen a téren is rendbe jövünk. — A munkaegység ? — Kilenc korona előleg és két-három korona qsztalék, a természetbeni járandóságokon kívül. Ez talán nem látszik soknak.de nagyon megterhelték a szövetkezetet a beruházások, azonkívül rengeteget felemésztenek a fuvarköltségek. Harminc kilométernyire vagyunk a járási székhelytől, Galántálól és tizenkettőre a legközelebbi vasútállomástól. Az építőanyagok ide, s a terményeink elszállítása így sokkal többé kerül, mint más, a vasútvonal mentén fekvő szövetkezeteknek. Van egy másik problémánk is. Földjeink régebbi besorolás szerint — minőségüknél fogva a B-gabonatermelő osztályba tartoznak, a gépállomás munkájáért mégis A-répatermelő osztályzatú földek után fizetünk. Ezzel lényegesen emelkednek a termelési költségek. — S nem lehet orvosolni a bajt? — Lehet. Ügyünk már a minisztérium előtt van, reméljük rövidesen megoldódik a kérdés a javunkra. — Hány tagja van a szövetkezetnek? — Januárban tartjuk meg az évzáró közgyűlést, akkor állítjuk össze az új munkacsoportokat. Akkor derül majd ki, hogy azok közül, akik most átadták a földjüket, kik maradnak. — Sokan akarnak elmenni ? — Nem hiszem. Akik eddig elmentek, azok is majdnem mind visszajöttek. — Mik a szövetkezet "fejlődésének, jobb gazdálkodásának távlatai ? — Sokat várunk a zöldségkertészettől, az állatállomány feljavulásától. És mindenekelőtt az emberektől, a tagoktól, a jobb közösségi szellemtől. De hát valóban, hogy gondolkoznak a gazdák, a belépő új tagok ? Találomra kiválasztok egy nevet a névsorból: Gútai József, 386-os házszám. Elindulok a felvégre, a sáros főutcán. Az új szövetkezeti áruházzal szemben megtalálom a keresett portát. Kissé kopottas ház, lehet már vagy ötven esztendős. Málló vakolat, foghíjas cserepek. Az egész porta valami ódon, avult hangulatot áraszt, mint maga az egész falu is. Egy darab a múltból, amely döcögve, kissé nehézkesen lódul a jelen valósága felé. Kisbirtokos falu volt Nádszeq mindig, verekedéseiről, bicskázásairól híres. De nem az ifjúság ilyen bővérű itt, nem. az már más nevelésű. Az öregebbek, az ötven év körüliek a hetvenkedők, hirtelenharagúak, mint Iván Ernő tanító, a Csemadok helyi csoportjának elnöke később elmeséli. Az évtizedeken át felhalmozódott paraszti keserűség robban ki belőlük olykor-olykor. A közösségi élet, a kultúra hiánya szabta meg eddig a falu életét, a faluét, melynek nincs kultúrháza; egy omladozó épületet használnának erre a célra, ha lehetne. De hiába van benne a Jodnotának távolbalátó .készüléke, nem megy oda senki, mert fél, hogy rászakad a tető. Pedig a tanítóság a Csemadok és a CSISZ részvételével igyekszik felrázni a falut a tespedésböl, színdarabokat tanulnak be. most készülnek énekkart és tánccsoportot alakítani. A művelődési otthon hiánya a legnagyobb hiba. Az iskola helyiségeihez nehéz hozzájutni. Ott folyik le minden: szövetkezeti munkaiskola, pártoktatás, gyűlések, előadások. Meg aztán három váltásban tanítanak, az utolsó csoport este hétkor hagyja el az iskolát. Hatszáz gyerekkel húsz tanító foglalkozik, akik nagyrészt nem is laknak Nádszegen, úgy járnak ide Gaiántáről, Felső- és Alsószeliről, sőt még távolabbról is. Mindamellet nem hanyagolják e! az iskolán kívüli népnevelést sem. Részt vettek az EFSZ újjászervezésébon is. Naponta 15-20 perces műsort adnak a helyi rádióban időszerű politikai kérdésekről, népszerű tudományos dolgokról. Sikerült végre felkelteni a falu lakóinak érdeklődését az új, a jobb iránt. Lelkeségükkei bizonyára sikerül a művelődési életet is a megfelelő kerékvágásba terelni. A Gútai-porta első pillanatban kihaltnak látszik. Még csak kutya sem ugat, akár el is vihetné az ember a házat. Végre az udvar végében felfedezek egy fiatalembert-, fát hasogat. Bizalmatlanul néz végig, mikor mondom, hogy Gútai Józsefet keresem. Alighanem valami ügynöknek néz, csak akkor lesz barátságosabb, amikor bemutatkozom. Ekkor már Gútai néni is megszólal, ott öblöget ruhát — az esőre való tekintettel — a félszer alatt. Mondja is menten, hogy azt szerette volna, ha segít neki vizet húzni az örege, de az inkább elment lefeküdni, merthogy fáj a dereka, meg aztán fázik is idekint az esőben. Szívesen hagynám pihenni az öreget, de addigra a fia már felkelti, úgyhogy előállhatok jövetelem céljával. Gútai bácsi ötvennyolc esztendős, de nem látszik meg rajta, hogy fáradt öregember lenne. Nem is az. Megdolgozta eddig is becsületesen a tizenegy hektár földjét a fiával. / Kérdezem, mi vitte rá, hogy ötvennégyben kilépett a szövekezetből. Meg is ered a nyelve s kezdi sorolni az aprócseprő bajokat, meg nem értést: megrövidítve érezte magát, amikor a munkaegységet kiszámították, nem kapott elég jó minőségű takarmányt az állatok etetésére, (akkor még nem volt közös istállója a szövetkezetnek, így hát az övében is tartottak, marhát) és igy tovább. Szeretett volna jobban gazdálkodni, mint ahogy az akkori szövetkezetben lehetett. Mert ő szereti a földet, szereti, a munkát, a jó munkát. Azóta sokat változott a világ, sokat javult a szövetkezet Nádszegen is, hiszen jóval nagyobbak a terméseredmények, a munkaegység értéke is emelkedett. Tudja mindezt, és ezért határozta el, hogy visszamegy a közösbe. Belátta már ö is, hogy éppen olyan gazdákra, tagokra van szükség a szövetkezetben, akik szeretik, megbecsülik a földet. Tudja, hogy a tizenegy hektárján egy pár lóval, néhány marhával nem sokra mehet. Megél ugyan, de szeretne még jobban élni, többet keresni — s ezt csak a közös munka tudia biztosítani, a Juhosok. Györyk, Recskák, Nagyok. Gútaiak. Molnárok, Sárkányok, Farágók, Bartalosok összefogása, szorgalmas, kollektiv munkája. TARJÁNI ANDOR