A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-09 / 45. szám

Mezőgazdasági tanulók Ipolyság egyik mellékutcácskájában sétálgattam, amikor különös csoportosuláson akadt meg a szemem. Egy néma traktor, mellette káromkodó, nyakig olajos traktorista, körülötte négy-öt kuncugó gyerek. Minél némább és mozdulatlanabb a traktor, annál jobban káromkodik a traktorista, annál inkább derül а gyermekhiad. Végire is a traktor kezelője adja fel a dicstelen küzdelmet. — Srácok, ügyüljetek néhány percig erre az őcskavashalmazra — mutatott undorral a beteg Zetor felé —, . mindjárt visszajövök, csak beszólok a javítóba, vontassák el innen! A tizennégy—tizenöt év körüli lányok és fiúk lelkendezve vállalták az őrködést. A traktorista (talán egy kicsit felöntött a garatra) imbolyogva távozott, és ezután olyasvalami történt, amihez hasonlót még sohasem láttam. A három fiú és a két kislány, mint éhes méhek a virágot, ú'gy körüldongták a magára hagyott traktort. Itt babráltak, ott babráltak najjta, s talán 10 percbe sem telt, már nyerített is az öreg vasparipa. Oiyatn vidám ficánkolásba kezdett, mintha фэк tegnap került volna ki valamelyik traktorgyárból. — Ördögadta fattyai, hát ti hol tanultátok a traktorjavítást? - kiáltottam rájuk elképedve —, motorszerelő inasok vagytok talán? I — Még annál is többek — düllesztette ki mellét a legpöttömnyibb legényke —, az ipolysági mezőgazdasági tanonciskola földműves inasai vagyunk! Földművesinasok? Parasztinasok? Nohát, ilyet aztán, m,ég az öregapám sem hallott! * • • I Csendes, szerény fiatalember Gőg Imre elvtárs« az ipolysági mezőgazdasági tanonciskola igazgatója. Mindössze huszonhárom éves. A mezőgazdasági technikum elvégzése után zootechnikusként működött egyik állami birtokunkon. Innen helyezték át a szeptemberben létesült új iskola élére. Talán fiatalsága okozza, talán paraszti származásával magyarázható, de semmiesetre sem mindennapi az a lelkesedés, ahogyan a reája bízott 19 leány és 15 fiú nevelését irányltja. Pedig nem kis feladatot vállalt magára. Az állam azt követeli, hogy ne csak jó növénytermelő, állattenyésztő, vagy a mezőgazdasági gépekhez kitűnően értő szakembereket neveljen a gondjaira bízott fiatalokból, de művelt embereket s a lányokból háziasszonyokat is. A számtan, a magyar nyelv, a szlovák és az irodalom éppen olyan fontos tantárgy ebben a tanonciskolában, mint a növénytermesztési, állattenyésztési, gépismereti elmélet és gyakorlat, s a lányoknál a főzés és varrás tanítása. — Száz hasznosabbnál hasznosabb újításnak voltunk tanúi az utolsó tíz év alatt - okolja meg lelkesedését Gög Imre —, bátran állíthatom azonban, hogy a mezőgazdasági tanonciskolák megalapítása egyike a legjelentősebbeknek. El tudja képzelni, micsoda jólétben lesz részünk, ha nemcsak a járási székhelyeken lesznek tanonlciskoláink, s ha majd ezekból kikerülő müveit és szakképzett fiatalok foglalják el szövetkezeteinkben a kiöregedett földművesek hslyét? A mezőgazdasági tanonciskolában igen fontos tantárgy a gépismeret — Nézze csak például az Ipolyságtól mintegy 14 kilométerre fekvő Egeg mai sorsát — folytatta az igazgató. Egeg lakói szorgalmasak, a község földje kitűnő és az egegi EFSZ mégis leggyengébb a járásban. Mi ennek az oka? Az, hogy egyetlen fiatal sem dolgozik a közös birtokon. A tagok átlagos életkora negyvenöt év: de hatvanöt, sőt hetvenöt éves emberek sem ritkák ám itten. Tavaly például azért tartott egész októberig az aratás, mert csupa öregek vágták a rendet. Hatvan esztendős férfiak kaszáltak és ugyabilyan körű asszonyok szedték a markot. Nos, nem lesz-e itt is jól működő szövetkezet, ha a mi szakkép-Nemcsak fő mezőgazdasági szakembert, de kitűnő háziasszonyt is nevelnek a tanonciskola leánynövendékeitől. — Kristóf Irén, (Ipolyság) és Pásztor Erzsébet (Tesmag) konyhai gyakorlat közben zett fiataljaink foglalják el az öregek helyét? Hangos csengettyűszó, s a tantermekből kiözönlő fiatalok vidám lármája szakítja félbe beszélgetésünket. Elköszönök az igazgatótól, s a folyosón a gyerekek közé vegyülök. Az itt látottak és hallottak kiegészítői, megerősítői Gőg Imre hitének. A boldog, megelégedett arcok, a jókedvűen csillogó becsületes szemek, s az itt-ott elkapott szakmai kifejezések mind-mind azt bizonyítják, hogy az ipolysági mezőgazdasági tanonciskola diákjai nemcsak hogy nem bánták meg pályaválasztásunkat, de erős alapjai is lesznek az ország jövendőjének. NEUMAJNN JÄNOS Diósi Laci, Szabados Jóska és Rák Marika, az ipolysági mezőgazdasági tanonciskola diákjai