A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-09 / 45. szám

A balett librettója költői ős — mint minden népmese — tanulságos. Danilo az ifjű szobrászmester egy kővirágot szeretne kifaragni, azonban kísérletei nélkülözik a nagy népi művek szépsé­geit, mert még nem hatolt bele a ter­mészet rejtelmeibe. A legenda szerint a természet nagy gazdagságát a Rézhegy­ség asszonya őrzi, és a hegyi világ szépségeinek titkait csak annak fedi fel, aki becsületes, bátor szívvel vá­gyik a szép megismerésére, gyűlölője a rossznak és aljasnak. Danilónak sok megpróbáltatáson kell átesnie, sok kí­sértésnek kell ellentállnia, míg a Rézhe­gyek tündérasszonya méltónak találja arra, hogy felfedje előtte a természet titkait és varázsát. Danilo szive tiszta és hű marad az őt állhatatosan kereső szerelmeséhez és ezért jutalmul elviheti népének a kővirágot, amit a hegyek ölé­ben alkotott az örök szépség, a bátorság és hűséges szerelem jelképeként. Nemzeti Színházunk a Barátság Hónap­jának tiszteletére mutatta be Prokofjev táncjátékát és nagy sikerét elsősorban A. R. Tomszkijnak, az Üzbég SZSZK ér-Prokofjev balettje a Nemzeti Színházban Az első színes szovjet film, eszten­dőkkel ezelőtt a prágai Barrandov műtermeiben készült. Kővirág volt a címe és Ptusko, a film alkotója ezzel a mun­kájával a szovjet rendezők élvonalába lépett. A technikailag kitűnően megol­' dott, játék tekintetében kiváló és szí­neiben varázsos filmet tízezrek látták nálunk is, és gyönyörködtek az ősi orosz mese szépségeiben, okultak tanul­ságain. Most Nemzeti Színházunk a mese balettváltozatával ismertet meg bennün­ket. Az öt esztendővel ezelőtt alkotó ereje teljében elhunyt Szergej Prokofjev szerzette a táncjáték elragadó zenéjét, amely az uráli hegyvilág fenségét, zord­ságát és szépségét olyan tűzzel ragyog­tatja meg, mint amilyent a hegyek mé­hében rejiő drágakövek tükröznek, ha fény éri őket. A szovjet zeneköltő mu­zsikája szárnyaló és dinamikus, minden újszerűsége mellett dallamosan népi, drámaian kifejező, ahol a mese drámai­ságot követel, és gyengéden lírai, ahol a költészet, a halhatatlan és örök sze­relem mindenhatóságát kell érzékeltet­nie. Néhány száma, mint a dübörgőén nagyerejű Orosz tánc, az Orosz rapszó-Trúda TaSka-Boudová Katarina szerepében Jelent a táncjáték el: dia a légiesen finom Ékkövek tánca és a vérforraló Cigánytánc ugyanolyan re­mekei a táncjátéknak, mint Prokofjev filmről is jől ismert Romeo és Julia ba­lettjének világhírű számai. A balett két főszereplője ö felvonásából demes művészének, a moszkvai Nagy­színház balettegyüttese művészi vezető­jének köszönheti. Tomszkij valósággal újjáteremtette Nemzeti Színházunknak az utolsó esztendőkben hanyatló táncegyüt­tesét. Olyan teljesítménynek lehettünk tanúi, amely a balettegyüttes legjobb időszakának legkiemelkedőbb teljesít­ményeire emlékeztetett. Nincs itt helyünk, hogy az együttes egyes tagjainak teljesítményét külön­külön méltassuk. A magántáncosok mind tudásuk legjavát mutatták, nem láttunk erőltetettséget, dilettantizmust, annál több frissességet és könnyedséget, ter­mészetes bájt és lendületet a mozgásban, erőteljes kifejezést a mimikában — a legszívósabb munka eredményeként. Ugyanúgy a tánckaron ls megmutatko­zott a kiváló szovjet szakember hosszú, hetekig tartó mesteri nevelőmunkája. Tibor Freäo ezúttal lendülettel ve­zényelte a szépen játsző zenekart, ki­hozta a nehéz partitúra minden szép­ségét, drámaiságát és líráját egyaránt. Külön elismeréssel kell még szólnunk Pavol Gábor színes, a táncjáték mese­szerűségét mindenkor hangulatosan ér­zékeltető színpadi megoldásairól. EGRI VIKTOR J. Herec felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents