A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-02 / 44. szám

Vasárnap este FÖLEKEN Kíváncsi az ember, hogy a Csemadok füleki helyi csoportjában milyen este az élet. Ezt figyeljük az egyik szűk utca sarkán, a romos vár tövében, a művelődési otthon előtt. Nem látunk be az ablakon, mert még senki sem gyújtotta fel a villanyt, azt Iessük nem kis érdeklődéssel, jön-e valaki este ide. Pontban hét órakor megjelenik Kellner Frigyes, a helyi csoport elnöke. Ekkor már egyre népesebb az utca, egyre sűrűbben érkeznek vendégek a klubba. Aki jön, az igyekszik helyet foglalni bent, s az ablakon keresztül ítélve meg a dolgot, azt hihetnék, hogy valamilyen népszerű előadás meghallgatáséra gyűlnek össze a fülekiek ilyen szép számban. A kis klubhelyiségbe is beszorultak már vagy százan, de még mindig jönnek elegen, pedig üres szék már egy sincs, az asztalon is ülnek néhányan. Népszerű tudományos előadásról nem lehet szó, hiszen a villany kialszik és a terem egyik sarkából enyhébb fény szüremlik. Bizony, bizony felzúg a gép, és a bemondó valamilyen nagy nemzetközi zenei verseny első számát jelenti be, távolbalátó készülék előtt ülnek a fülekiek. Hát ez nem rossz, ilyen élvezetes szórakozással tölteni az estét. Csendesen, zajtalanul behúzódunk mi is; Kellner Frigyes elnök mellett foglalunk helyet, hogy a legilletékesebbtől kapjunk majd választ kérdéseinkre. Előbb azonban körülnézünk, hogy néhány vonással ecsetelhessük, kik jöttek el ma este. Szőke, barna lányok, legények és idősebb gyári dolgozók figyelik az érdekes műsort. Itt ül az asztalnál Kalmár Tibor énekkari vezető, talán ö kíséri a legnagyobb érdeklődéssel a hangversenyt, mellette Kónya Zoltán gazdasági vezető feleségével. De itt van a tizenkilenc éves Róth János is, a Kovosmalt fiatal villanyszerelője. Ma este még itt van és október végéig még itt lesz, aztán a hadseregben folytatja azt, amit a Csemadok füleki helyi csoportjában elkezdett... Mondhatná valaki, teljesen felesleges ennyit foglalkoznunk a távolbalátóval, hiszen nincs olyan falu, ahol ne lenne belőle kettő-három; igen sok munkásnak és szövetkezeti parasztnak van már televíziós készüléke, nincs abban semmi különös, ha egy helyi csoport klubjában is van ilyen gép. Igen ám, de a távolbalátónak különös szerepe van Füleken. Kellner Frigyes meséli, hogy a televíziós készülék megvásárlása egy nagy, országos méretű felajánlás után következett, amikor a fülekiek ez év március közepén versenyre hívták ki az összes járási székhelyeken működő csoportokat. Az emlékezetes felhívás így hangzott: „A Csemadok füleki helyi csoportja a CSKP XI. kongresszusának tiszteletére a kulturális-népnevelő munka fejlesztése érdekében versenyre szólítja fel a járási székhelyeken működő Csemadok helyi ^csoportokat a legszebb eredmények elérésére. A versenyfelhívást három fö pontban határozzuk meg: 1. A szervezeti élet megteremtése és megszilárdítása. 2. A népnevelő munka fokozása. 3. A népművészeti tömegmozgalom fejlesztése. Kellner elvtárs elmondja, hogy amikor a versenyfelhívás pontjait kidolgozták, a helyi csoport csaknem a szétesés előtt állt. összejöveteleket nem tartottak, kulturális munkát nem fejtettek ki, a Csemadok füleki helyi csoportját már majd megölte a tétlenség. A Kellner Frigyes vezette új vezetőségnek az volt a feladata, hogy a szétesést megelőzze. Ezt pedig csak tervszerű és rendszeres munkával lehetett elérni. így született meg az országos hírű versenyfelhívás, amelynek egyik fő pontja a taglétszám százszázalékos emelése volt. Most már világosan látható, hogy a távolbalátó készülék megvásárlása a taglétszám emelésével van összefüggésben, tehát nem hiábavaló beszélni róla. Részben a huszadik század e nagy vívmányának köszönhető, hogy a Csemadok füleki helyi csoportjának klubhelyisége estéről estére zsúfolt. A tagság száma száznyolcvanra emelkedett, zömét a kultúrára és kultúrmunkára éhes fiatalok teszik. Csak körül kell néznünk a helyiségben, hogy meggyőződjünk állításunk igazáról. A tavaszi versenyfelhívás óta pezseg az élet a klubban és a művelődés házában. A fülekiek büszkén jelenthetik hogy a CSKP XI. kongresszusának tiszteletére tett felajánlásuk minden egyes pontját becsületesen teljesítik. Mit mondjunk még? A televízió vasárnap esti műsora lassan véget ér. Haza készül Szabó Irén is, a tánccsoport vezetője. Hetenként háromszor próbál a fiatalokkal a Csemadok helyiségében, kétszer pedig az üzemben tölti az estéjét. De megéri, mert a csbport tagjai kitesznek magukért, ügyesek, figyelmesek és fogékonyak. Olvasókörben, színjátszó körben, énekkarban, mindenhol nagy a buzgalom, a Csemadok füleki helyi csoportja rendkívül fellendült munkájában. Mi az oka ? Nem nehéz kitalálni. Be-: széltünk már róla. A tavaszi nagy versenyfelhívás és az ezzel járó tervszerű munka, meg a távolbalátó készülék, amely százhúsz-százharminc embert vonz estéről estére a klubba. MACS JÓZSEF Szabó Bertalan példája Cáros, latyakos út, szemerkélő eső fogad ^ Bélyben. Az esőre éhező, sárga, agyagos föld mohón szívja magába az ég ajándékit. Száraz volt az ősz eleje: a mag hiányosan kelt kl, a krumpli és a répa kiásása ls pröbára tette az embereket, gépeket egyaránt, mivel a gyom úgy elborította a földeket, hogy először le kellett kaszálni, és csak azután foghattak hozzá a krumpliszedéshez. A termés bizony gyenge, hisz alig dlö nagyságúra nőtt meg a krumpli. Cukorrépából meg gabonaneműekből is meglehetősen gyenge volt a termés, pedig ezek a jő Tisza menti földek évtizedeken át busás jövedelmet biztosítottak a Sennyei grófoknak. Tűnődök a látottakon. Értetlenül szemlélem a határt. Mi történt itt? Az emberek talán csak akkor dolgozták meg kellőképpen a földeket, amikor a botos ispán a hátuk mögött állott? Pedig akkor a mai Bély helyén nádíedeies viskókban laktak a nagyrészt Írástudatlan emberek, kiknek egyedüli szórakozása a kártya meg a kocsma volt. Ma modem, csinos házakban laknak, 17 tantermes új iskola van épülőben a községben, a botos ispán is eltűnt urával együtt. Szabadok lettek a volt cselédek, zsellérek. Am az a kérdés, vajon a drágán megszerzett szabadsággal jól élnek-e? Csorba Lajossal, a szövetkezet elnökével az irodában akadok össze. Néhány barátságos sző után, kérésemre máris indulunk a tehénistállóba. Útközben elmondja, hogy kilenc évvel ezelőtt léptek be a szövetkezetbe. Gondoltam, kilenc év alatt bizonyára száj) tehénállományt neveltek. Ám mikor beléptünk az istállóba, épp az ellenkezőjét láttam. A tehenek gondozatlanok, soványak, szűkösen adják a tejet. Ismét értetlenül nézegetek jobbra-balra. Ml az oka a bélyiek rossz gazdálkodásának? A szövetkezet elnöke adja meg erre a választ. — Hiányoznak a dolgos kezek. Férfi munkaerő kellene ide, legalább húsz, de ha harmincan jönnének, azt is szívesen vennénk! Mert nézze csak — mutat az egyik vasutas-sapkás fiatalemberre, aki feleségének segít a fejésben —, szövetkezeti dolgozóink nagyrésze féllábbal az Iparban, féűábbal pedig a mezőgazdaságban van. Most már megértettem, miért nőtt kötésig érő gyom a krumpliföldön, miért nincsenek a földek megtrégyézva, meg az is, miért gondozatlanok a tehenek, és miért adják szűkösen. a tejet. Visszaballagunk az irodába. Az elnök neveiket sorol: Szabö László, Dargó, Kovács József, Perhács Géza.... és még sorolná legalább húszig szoknak a nevét, akik a szövetkezeten kívül még másutt ls dolgoznak. Ezek az emberek csak kedvtelésből járnak el néhanapján a szövetkezetbe. Tavasszal a háztáji földekért, a tehéntartásért harcolnak, egyszóval sajét érdekeiket védelmezik, a közössel nemigen törődnek. Ezért rossz a gazdálkodás, ezért van, hogy nem tudták biztosítani az év elején 3,4 millióra tervezett jövedelmet. Az ablakon kitekintve a hatalmas ágcsernűl vasútállomás ötlik szemembe. Oly naggyá épült ez az elmúlt években, hogy hozzá hasonlót keveset találunk Közép-Európában. Több ezer emberre van itt szükség naponta. így hét mozdonyvezetőkké, váltókezelőkké, rakodómunkásokká váltak azok az emberek, aldk nem is olyan régen még szántottak, vetettek, kapáltak. Megint csak tűnődöm. Mindennek van jó és rossz oldala. Az ágcsernől állomással is így vagyunk. Egyrészt nagy kereseti lehetőségeket tárt fel, másrészt felszívta a vidék földműveseit. Szóval ez a helyzet! A bélyi szövetkezet 120 tagja között alig találunk 15 férfit, azok is öregek. Segíteni kell ezen, mégpedig minél előbb! Mert hiába tüzünk magunk elé merész terveket, ha nem teremtjük meg a valóraváltásukhoz szükséges feltételeket. Este Szabó Bertalanék ajtaján kopogtatunk. A házgazdája a konyhába tessékel. Csakhamar pirosló bort hoz az asztalra, és elmondja, hogy a háztáji földön termett szólóból 400 liter mustot préselt ki. Koccintunk, megerednek a nyelvek. Szabó Bertalan is kétlaki volt egy Ideig. Felesége a közösben, ő pedig az ágcsernől vasútállomáson dolgozott. Hogy jöl dolgozott-e? Élmunkás könyvecskét Is kapott annak idején, meg dicsérő oklevelet. Ámde mikor látta, hogy nehezen döcög előre a szövetkezet szekere, búcsút vett a vasútállomástól. Mindkét lábával a közösbe állt: Így diktálta ezt neki a föld szeretete, a szive. Pedig sokat gondolkozott, mitévő legyen? De hiába, aki megszokta a szántástvetést, aki megszerette 8 föld illatát, aki nemcsak fáradságot, hanem gyönyörűséget is lát a föld müvelésében, az nem lesz soha hűtlen hozzá. Ilyen ember Szabó Bertalan! Arat, csépel, traktorvontatta kocsira rakja a bélyi föld ajándékát. A szövetkezet megalakulásától számítva már kétezernél is több munkaegységet dolgozott le. Mert ő jegyzi ám ezt: Gondolja, ha megöregszik, egyszer majd megmutatja a fiataloknak: nézzétek, ezt tettem azért, hogy ti jobban éljetek, mint ápáltok éltek. Még koccintunk egyszer-kétszer, aztán elbúcsúzunk. Újra taposom a sáros, latyakos utat, szótlanul, némán ballagok. Az jár a fejemben, hogy az a húsz-harminc kisparaszt, aki elhagyta a ringó búzamezőket, a Tisza menti földeket, jobban tenné, ha követné Szabó Bertalan példáját. FARKAS KALMÁN 19 Egy versenyfelhívás és eredménye