A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-02 / 44. szám

A Csehszlovák Köztársaság megalakulásának 40. évfordulójára IV. A tömegek növekvő megmozdulásairól alkotott képünk távolról sem volna teljes, ha legalább néhány szóval nem említenénk meg a Szlovákia területén lezajlott akciókat. Az 1918 júniusában kitört magyarországi sztrájkok hatására — melyeknek Budapest volt a gyújtópontjuk — Szlovákiában is számos hasonló megmozdulásra került a sor. Igen nagy arányokat öltöttek Korompa, Kassa és Handlova munkásságának júniusi sztrájkmozgalmai, melyeket a magyar kormány itt is csak a csendőrség és katonaság bevetésével tudott letörni. Augusztus havában csupán Bratislava katonai körzetében 667 katonaszökevényt tartottak nyilván; szeptemberben pedig már 3400-at. A katonai hatóságok éber figyelemmel kísérték az Oroszországból visszatért hadifoglyok tevékenységét, akik a legkevésbé sem rejtették véka alá forradalmi nézeteiket. A kassai körzeti parancsnokság kifejezetten kérte az egyházi hatóságoktól, hogy oktassák ki a visszatért katonákat „helytelen" bolsevik eszméik veszélyességéről és bénítsák meg a vörös propagandát. A monarchia felbomlásához nagyban hozzájárultak az olasz és a francia fronton elszenvedett súlyos vereségek is. 1918 október elején válságos lett a monarchia helyzete. A sztrájkok~és tüntetések úgyszólván napirenden voltak; a frontokról való szökések igen nagy arányokat öltöttek. Szlovákiában a forradalmi hullám átcsapott a falvakba is. Ami a cseh országrészeket illeti, a dolgozók Ausztria-ellenes magatartását és mélységes elkeseredését még fokozta az a felháborító tény, hogy a cseh országrészek élelmiszereit, főleg lisztjét kiszállították Ausztriába. E módfelett sérelmes intézkedés miatt a Nemzeti Tanács tiltakozó akció megszervezésére határozta el magát, melyet ténylegesen az 1918. szeptember 6-án megalakult Szocialista Tanács irányított. Ez a szerv azonban, sajnos, csakhamar a Nemzeti Tanács, illetve a cseh burzsoázia engedelmes eszközévé vált. A balszárnnyak tzonban mégis sikerült a tüntető akció irányítását kiragadni a burzsoázia kezéből. A Szocialista Tanács akcióbizottsága 1918. október 14-re a cseh országrészekben általános sztrájkot szervezett, s felhívásában kikiáltotta a csehek és a szlovákok önálló államát, a Csehszlovák Köztársaságot. Ily módon az eredetileg csupán az élelmiszerkivitel ellen tervezett tiltakozó tüntetés a nemzeti felszabadító harc kimagasló mozzanatává vált, amire a Csehszlovák Nemzeti Tanács nem számított. Október 14-e valóban forradalmi lépés volt. Ily nagyméretű akciót úgyszólván senki sem várt. A munkások és egyéb dolgozók százezrei gyűléseiken világosan és határozottan kifejezésre juttatták, hogy egyszer s mindenkorra véget akarnak vetni az elnyomatásnak. A tüntető gyűlések legtöbbjén kihirdették az önálló csehszlovák állam megalakulását. E nem várt esemény hatására a Csehszlovák Nemzeti Tanács körlevelében kijelentette, hogy nem ért egyet a Szocialista Tanács akciójával. A cseh burzsoázia ugyanis megrémült, és mindjárt gondoskodott róla, hogy gátat vessen a Szocialista Tanács további forradalmi akcióinak. Dr. Eduard Beneä a Csehszlovák Nemzeti Tanácshoz intézett üzenetében hangsúlyozta, hogy ki kell kerüni a monarchia elleni forradalmi harcot. Az október 14-i események hatása alatt a cseh burzsoázia taktikát változtatott. Véglegesen elhatározta, hogy meghiúsít minden olyan kísérletet, amely a cseh proletariátusnak vezető szerepet biztosíthatna a nemzeti felszabadító harcban. E célból sietett valamiképpen megegyezni a bécsi kormány prágai képviselőivel. A burzsoázia cselszövéseinek tudható be, hogy a Csehszlovák Köztársaság kikiáltása október 14-én csak néhány városra korlátozódott, ahol a nép forró lelkesedéssel fogadta a Szocialista Tanács felhívását. Több helyen elűzték az állami hivatalokból az osztrák bürokratákat; leszaggatták a fekete-sárga lobogókat, a címereket stb. 1918. október 28-án Prágában híre járt, hogy Andrássy külügyminiszter az Amerikai Egyesült Államok elnökének küldött jegyzékében bejelentette, hogy az osztrák-magyar kormány elfogadja a Wilson által javasolt fegyverszüneti feltételeket. A nép azonnal reagált a kapitulációról szóló jegyzékre. Kivonult az utcára, ujjongott, eltávolította a gyűlölt Habsburg-uralom szimbólumait, s éltette a független Csehszlovák Köztársaságot. A tömegek nyomására most már a Csehszlovák Nemzeti Tanács is kikiáltotta a köztársaságot. A Csehszlovák Köztársaság tehát csaknem egy héttel előbb született meg, mint ahogy Ausztria—Magyarország kapituált. Az önálló csehszlovák állam megteremtésével tehát még az imperialista háború befejezése előtt kész tények elé kerültek az antant-hatalmak. Két nappal később, azaz október 30-án, a szlovák burzsoázia szószólói is kinyilatkoztatták, hogy Szlovákia az új csehszlovák állam részének tekinti magát. Számos falu parasztsága elűzte a közigazgatási tisztviselőket és földosztást követelt. A forrongások következményeképpen Szlovákiában végleg összeomlott a magyar reakciós uralkodó osztály akkor már erősen megrendült hatalma. Joggal vethető fel a kérdés, miképpen történhetett, hogy a cseh és a szlovák nép harcos megmozdulásai ellenére a kezdeményezést a nagytőkések ragadták magukhoz? Miképpen történhetett, hogy az állam vezetését „felszabadítókként" Masaryk és Benes vette át, s hogy a kormány élére Karel Kramár konzervatív nagytőkés került. Erre csak azért kerülhetett sor, mert a munkásosztálynak még nem volt forradalmi vezérkara, nem volt lenini típusú élcsapata. A háború első évében mintha nem is lett volna szociáldemokrata párt. Amikor már fokozottabb mértékben tört ki az elégedetlenség, a szociáldemokrata vezérek mérséklőleg igyekeztek fellépni; oltották a tüzet. Nem viselkedtek különben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után sem és a fellelkesült proletariátust mindenképpen arról igyekeztek meggyőzni, hogy a bolsevikok taktikája a mi viszonyaink közepette nem megfelelő. A sajtóban és népgyűléseken buzgón terjesztették 'a burzsoázia rágalmait. Egyes tiszteletre méltó kivételektől eltekintve a szociáldemokrata párt vezetősége távoltartotta magát a bolsevik forradalom hatásától, és híven szolgálta a csehszlovák burzsoázia munkásellenes politikáját. Ahelyett, hogy október 14-én a hatalmas forradalmi megmozdulás élére állva harcolt volna a nagyipar és a bankok államosításáért, a nagybirtokok kisajátításáért s egyéb szociális vívmányokért, a burzsoázia szolgálatába szegődött s a Kramárkormányban beérte három miniszteri tárcával. így történhetett azután, hogy a köz-: társaság további sorsát hosszú éveken át a nagytőkések képviselői irányították, akik természetesen a saját osztályérdekeiknek megfelelően vezették az államot. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak, valamint a cseh és a szlovák nép nemzeti felszabadító harcainak eredménye. Elvitathatatlan tény. hogy az önálló Csehszlovákia megalakulása az Osztrák-Magyar Monarchia elmaradt félfeudális rendszeréhez képest lényeges történelmi haladást jelentett, viszont a szociáldemokrácia vezetőinek megbocsáthatatlan bűne, hogy a burzsoáziának átengedték az államhatalmat, s nem valósították meg következetesen a nemzeti és demokratikus forradalmat. A köztársaság megteremtése korántsem jelentette a munkásosztály és a többi dolgozó társadalmi felszabadításáért folytatott harc végét; e feladat megvalósítása a munkásosztály forradalmi élcsapatára várt. Ezek a nehéz megrpóbáltatások árán nyert tapasztalatok hasznos tanulságként szolgáltak 1944—1948 időszakában, mikor — lényegesen kedvezőbb feltételek között — nemzeti és demokratikus forradalom útján a szocialista forradalom megvalósításán munkálkodtunk. Ezúttal a munkásosztály élén már a hosszú harcokban kipróbált kommunista párt menetelt, melynek sikerült véres polgárháború nélkül lerakni a szocialista országépítés alapjait és megteremteni mindazokat a feltételeket, melyek ragyogó jövő távlatát nyitják meg népeink előtt. (Vége) - Szirt Y///SSSSfSSSS/S/SSSSSfSSSSSSSSSSS/SSSSS/SfSSSSSSSSSSSSSSA FARKAS JENŐ: Eljön a falu Eljön a falu ... Itt van minden reggel.; i Piros muskátlis ablakok köszöntnek. Eehérbobitás nővér édes tejjel ébreszt, s a lázas álmok messze szöknek>< I Fehér falak, fehér tej, édes jófág. Az injekciós tű is jóbarát már. Lassan a nemrég ijesztő valóság elmenekül a víg mosolynak láttán. Ablakainkban muskátli virágzik, és háromszáz szív pirosan dobog. Majd, ha a virág hűs esőben ázik, a park szénája illatos mesékkel szíven leayint s a szuroksötét éjben közel jönnek a messzi csillanok» 9