A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-02 / 44. szám

dául Páíócon - aránylag sok kapásnövényt termelnek, tehát a gazdasági évfolyamán sok munkáskézre van szükség, télen már ninics mivel foglalkoztatni az embereket, azért keresetük nem haladja meg a 400 — 700 munkaegységet. Valamivel jobb a helyzet ott, ahol állami erdészet van a környéken, vagy esetleg utat építenek, akkor lgalább az igák és az emberek fuvarozással foglalkozhatnak. Persze, ez is csak alkalmi munka. Szerencsésebbek azok a szövetkezetek, amelyeknek szeszfőzdéjük, téglagyáruk vagy más kisebb üzemük van. Sokat segít a háziipari munka is. Szövetkezeteinknek tehát arra kellene törekedniük, hogy saját erejükből, saját kezdeményezéssel télire is megfelelő munkaalkalmakat tudjanak teremteni a mezei munkacsoport tagjai számára. A pálőciak egyébként dicsérendő elgondolása, hogy az állatgondozók felváltásával más tagokat is nagyobb jövedelemhez juttatnak, aligha válna be mindenütt, hiszen az állatgondozás igen fontos és felelőségteljes munka, sok tapasztalatot igéhyel, s ha nem a legmegfelelőbb, kipróbált munkaerők kerülnek erre a helyre, az károsan befolyásolhatja az állathasznosságot. Mindenesetre így is nagyon szép, hogy a pálóci szövetkezetesek májuk próbálták legalább átmenetileg megoldani ezt a fontos, országos jellegű problémát - (méghozzá az adott körülmények között a legszociálisabb módon. Misik Kálmán tapasztalt tehenész, máinyolc éve dolgozik ezen a munkaszakaszon, ezért is választották meg az új állatgondozók vezetőjüknek. — Mennyit keres itt, Misik elvtárs ? — Tavaly tizenkét és félezer koronát kaptam az évvégi elszámolásnál, de két éve tizenhatot — hangzik a büszke válasz. — Alztán mit csinált a pénzzel ? • — Házat építettem rajta. — És kész van már vele ? ' , — Kész. Az idén júliusban költöztünk be, de hát nézze meg, ha kedve tartja! Közben már vége a fejésnek, etetésnek, Misik elvtárs is haza készül ebédre. Így hát elindulunk a majorból a cuppogó sárban az újtelepre. A telep még elég szerény, hét-nyolc házból áll mindössze, de hát Pálóc maga sem nagy falu, azaz tulajdonképpen egyáltalán nem is falu, csak két majorsáp meg egy nagyobbfajta villa, Müller Adolf földbirtokos egykori „urilaka", amit itt kis nagyzolással „kastélynak" hívnak. Most a szövetkezet irodája van benne meg egy kisebbfajta klubhelyiség, azonkívül az egykori béresek, cselédek közül öt család lakja. Ide tartózik még a volt intézői lak (itt is három család kapott helyet) meg a volt zsellérházak. Nem is önálló község Pálóc, a nyárasdi nemzeti bizottsághoz tartozik. Lassan elárvulnak, lebontásra kerülnek a gyászos emlékű zsellérházak, amelyek között olyan is volt, ahol négy családnak kellett egy konyhán közösködni. Ma már szűk az egyszobás lakás a pálóciaknak. Hiába, megnőttek az igénveik. Az utóbbi két évben tizenhárom új ház épült, jövőre újabb hat készül el. De Az egykori zsellérházak - 'jyJiJWa Munka után jöl esik az ebéd nem akármilyenek ám! itt van például a Misik tehenészé. Csinos, tágas, kétszobás ház. Palatetős. Mert Misik elvtárs mindenből a legjobbat akarja. Teheti. Három év alatt építette fel. Negyvenezer koronájába került, a házhelyet hatszáz koronáért kapta a szövetkezettől. De azért nem kellett ez alatt a három év alatt megvonnia a szájától a falatot, mondja büszkén. Van még négyezer korona adóssága, azt is rövidesen kifizeti, elad egy hízót, abból. A másik megmarad a családnak. Végigjárjuk a házat, a két szobát, előszobát, konyhát, a kamrába is bekukkantok, ami lakószobának is beillik, akkora. Majd később elválasztják, fürdőszoba lesz a feléből. A szép zománcos kád már megvan, ott áll kinn a kút mellett. — Miért nem vezették be mindjárt a vizet is ? — Ha akkor tudjuk, hogy ilyen könnyen megy az építkezés, mindjárt megcsináljuk. De hát csak úgy belevágtunk, mert már nem akartunk ott szorongani az öregekkel a kastélyban. Nem is annyira a lakás miatt, hiszen az még csak megjárta volna, ha keveslettük is a helyet. De a közös udvar, az volt a rossz, a baromfitartás meg a disznóhizlalás miatt. Nem mondom, az asszonyok megfértek egymással, nem úgy, mint talán sok helyen. De azért így is volt néha súrlódás, pörlekedés, ha másért nem, hát a gyerekek miatt. — Aztán, ha meglesz az idei elszámolás, mire használják fel a pénzt? — Lehet, hogy megcsináljuk a vízvezetéket, de előbb még valami mást szeretne az asszony. Televlzort. Merthoay kicsit messze vagyunk a majortól meg a falutól, Nyárasdtól is. A kastélyban van a szövetkezetnek távolbalátója, oda járogatunk. Vetítőgépet is vett a szövetkezet, minden szombaton van mozi, onnan sem hiányzunk soha. De hát jobb lesz az itthon, ha majd házhoz jön a szórakozás. ... és Misik Kálmán új háza Nemcsak ez az egyetlen vágya a háziasszonynak. Villanysütőt is szeretne. Mert Pálócon mindenki villannyal süt-főz. Mosógép is van jó egynéhány, bár a szövetkezetin is moshat, aki akar. Miért szerették meg a pálóciak annyira a technikának ezeket a vívmányait? Az is kiderül rövid beszélgetés után. Egyszerű a dolog, s nagyonis rávilágit a parasztember gyakorlatias észjárására: a szövetkezettől kapják a villanyáramot, nincs külön óra a háztartásokban, és csak havi húsz korona átalányt fizetnek. Ez a dolog nyitja. Igaz, nem károsítanak meg senkit, övék a szövetkezet, a haszon is az övék, és természetesen a villanyt is közösen fizetik. Igy aztán mindenki úgy gondolja, hogy — ha már egyszer a másiknak van, hát ő is vesz villanyfőzőt, sütőt, mosógépet, hogy ő se húzza a rövidebbet. A két szöba — háló, nappali. Mindkettő egészen városias. Nyoma sincs már a régi parasztházak egykori jellegzetes berendezésének. Minden modern, minden tiszta, ragyogó. Az éjjeliszekrényen két könyv. Ez az apróság önmagáért beszél, többet mond Misikékről, mintha órákig faggatnám, órákig hallgatnám őket. Üj ember Misik Kálmán és új emberek a palóci szövetkezet tagjai. Itt születtek, itt nőttek fel ezen a földön, amely a múltban nem tudott emberhez méltó életet nyújtani nekik. Az apák még béresek, gazdasági cselédek, zsellérek, alkalmi munkások voltak. Gyermekeik is abba a világba születtek bele, abban nőttek fel, de 1949-ben megtalálták az utat, akkor talán még csak ösztönösen. S erről az útról nem tértek le. Közben meggyőződtek választásuk helyességéről, és ma már a szocialista társadalom, a szocialista jólét tudatos építői. Búcsúzom, mennem kell a vonathoz. Az előszobában még megállít Misik elvtárs. Egy bekeretezett fényképet vesz le a falról. A képen asztal, rajta hatalmas láda, a ládában szépen élére rakott bankókötegek. Az asztal mögött két ismeretlen ember, a kép előterében — első pillatásra felismerem — Misik elvtárs, ünneplő ruhában. Nem sok magyarázat kell hozzá: évvégi jutalékkifizetés. Ekkor kapta Misik elvtárs a tizenhatezer koronát. Riporterek is voltak kinn az évzáró közgyűlésen, azoktól kapta a képet emlékül. — Az igazi emlék azonban nem a kép. hanem ez, itt ni, a ház! — mutat körül széles mozdulattal. TARJÄN1 ANDOR