A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-02 / 44. szám

uoevts rnu lernt ék Százkilométeres átlagsebességgel száguld autónk a remek műúton Pubens városa, Antwerpen felé. Valahol Brüsszel után, amikor eltűntek a látóhatáron az Atomium golyói, elhagytuk a vallón nyelvhatárt. E végeláthatatlan síkság, melyet az óceán szele üdít, s amelyet magányos jegenyék és legelökkel kerített, pirostéglás udvarházak között keresztül-kasu! szőnek a Seide csatornái: már a fiám provinciák világa. Itt - úgy mondják — ízesebb az élet, derűsebbek az emberek, mint délen. Jókedvüket, vidámságukat, az élet javainak, apró örömeinek szeretetét őseiktől, a flammand parasztoktól örökölték, akiknek mókás szokásait, babonáját és bujaságát már Brueghel is megfestette. Szeretik az italt, a táncot meg a zenét,/de szeretik a színeket is, a tarkaságot ruházatban és architektúrában. A vörösnek, a sárgának meg a kéknek mérhetetlenül gazdag skáláját csak a legnagyobb fiám, Rubens ecsetje volt képes kifejezni. E napokban, október végén, volt harmadfél évszázada, hogy ö is erre vette útját Antwerpen felé. Váltott lovakkal jött nagysietve Rómából, hogy meglátogassa beteg édesanyját. De bármennyire sürgette is a kocsist: mire hazaérkezett, anyját már nem találta az élők sorában. Rubens Mária, született paperlincks, meghalt, mielőtt a fia viszontláthatta volna. Lakószoba a Rubens-házbar. A sir az antwerpeni temetőben, az édesanya sírja, meg ez az egész találkozás a gyermekévek városával s a hazai tájjal, meghatották, megkötötték és fogva tartották Rubenst. Elhatározta, hogy felbontja szerződését a mantuai herceggel, s nem tér vissza többé Itáliába, hanem odahaza marad s megpróbál újra fiám és szabad festő lenni - végleg letelepszik Antwerpenben. Lakást bérelt a Kloosterstraaton a jómódú Brant családnál, s elkezdett fiám témákat festeni. Majd nóül vette Branték lányát, Izabellát, akinek elvont mosolyát s meleg tekintetét később Rubens legjobb tanítványa, Van Dyck örökítette meg képein. Az ifjú pár csakhamar otthon után vágyott, olyan otthon után, amely kényelmével és előkelőségével megfelelne Rubens egyre növekedő művészi rangjának, társadalmi helyzetének, de sajátos egyéni Ízlésének is; ugyanakkor pedig méltó keretet képezne Medici Mária táblaképeihez, amelyeken ez esztendőkben dolgozott. Ezért telket vásárolt a Vaartstraaton s az árát (7600 forintot, mely korában nagy pénzt jelentett) három részletben lefizette, majd 1610 novemberében saját tervei szerint hozzákezdett az építkezéshez. t Hét éven át folyt a munka, míg felépült a Rubens-palota, amelynek egyes részeit, főleg klasszikus portikuszát s a kerti pavilon barokk architektúráját a Louvre Medici-képeiről az egész művelt világ ismeri. E palota jobb szárnyában rendezte be Rubens emeletes műtermét. Itt volt a szabadba nyíló, hatalmas iskolája, amelyben korának legjobb festői nevelkedtek, s itt helyezte el világhírű műgyűjteményét, amelynek egyes remekeit messziről jött vendégek psodálták E fényűző, pompás otthon Rubens alkotómámorának, szerelmének és szenvedéseinek néma, nagy tanúja lett. Falai között születtek meg a festő remekmüvei. Itt látott napvilágot életének* reménysége, fiúgyermeke, Miklós is. E házból ragadta el mellőle a pestis élettársát, Izabellát, akit — mint maga Írja — „szeretni lehetett, igen, szeretni kellett, mert nem voltak asszonyi hibái, nem volt sem gyönge, sem szeszélyes, hanem végtelenül bájos és nemes." Izabella tragikus halála, a véghetetlen fájdalom s a gyász menekülni késztette Rubenst. Menekülni a házból, önmaga s az emlékei elől. Diplomábiai küldetéssel Spanyolországba ment önkéntes száműzetésbe, amelyből csak esztendők múlva tért haza egy tizenhat éves lánnyal, a szépséges Fourment Helénne! Heléna nem volt oly művelt, mint Izabella, jellemének se voltak oly nemes vonásai, mint a drága emlékű halottnak, de fiatalságával, szőkeségével és bohóságával, bőrének bársonyos puhaságával .megigézte az ö.regedö festőt. Az ő alakja köré csoportosul ezután Rubens legtöbb kompozíciója, a művész benne keresi és találja meg a női szépségről alkotott elképzelésének eszményi értékeit. A Kerti sétán című híres vásznán, melyet a müncheni Pinakothéka őriz, s amelyen Rubens önmagát ábrázolja Miklós fiával a fiatal asszdny kíséretében, tündérnek festette meg Helénát, kit ifjúsága és szépsége égi szférákba eme! Boldog házasságukból négy pompás gyermekük született, az ötödik pedig egy nappal a festő halála után. A Rubens-ház kertjének kapuja Az özvegy nem élvezhette sokáig a pompás házat. Alig kilenc ével Rubens halála után kénytelen volt eladni a newcastlei hercegnek, aki lovardává alakíttatta át a kertet. A főúri lovardának rövidesen nagy híre kelt, s maga II. Károly angol király is a hajdani Rubenskertben tanulta a lovaglás magasiskoláját. Ennek ellenére az épület a tizennyolcadik század feléig nagyjában érintetlen maradt, csak később végeztek rajta újabb tulajdonosai egyre láthatóbb és kegyetlenebb átalakításokat.' A tizenkilencedik század folyamán raktárnak szolgált, majd lakatlan volt, s lassan romokba dóit. A romok pedig végleg maguk alá temették azt a keveset is, ami a régi architektúrából, az eredeti berendezésből az évszázadok folyamán még fenmaradt: Ai (Rubens-ház emlékeit ezért régészeknek kellett a földböl kiásniok. Az ásatásokat még a második Világháború előtt, 1957-ben elkezdték, s azpk a háború alatt is folytak, sót még Antwerpen bombázása idején sem szakadtak meg. Ai 'napfényre került építészeti elemeket aztán megpróbálták összerakni a Rubens-ház eredeti szerkezete szerint, amelynek képét Harrewijn egykori metszetei őrizték meg az utókor számára. Igy épült fel újból a Rubens-ház eredeti helyén az antwerpeni Vaartstraaton, melyet már korábban a művészről neveztek e! Hajdani berendezésének is sok tárgya előkerült, részint a romok alól, részint magánvagypnból, s hogy a gyűjtemény teljes legyen: a belga állami múzeumok ide összpontosították a nagy festőre vonatkozó számos emléküket, köztük a mesternek és tanítványainak képeit is. Így vált a rekonstruált Rubens-ház néhány esztendővel ezelőtt Rubens-múzeummá, s mint ilyen, ma egyike a világ legérdekesebb múzeumainak. Az eredeti architektonikus kiképzést hűen utánzó másolatban, abban a sajátos atmoszférában, amelynek jellegét ma^a Rubens teremtette meg, felsorakozik mindaz, ami valamikor a nagy művész életével szervesen összefüggött, részese volt örömeinek és bánatainak, tanúja harcainak, melyekben egyénisége fejlődött és tehetsége terebélyesedett. Valami egészen különös, fojtó, de mégis felemelő érzés" fogott el itt minden látogatót: mert íme, a géniusz otthonába lépett. (T. B.)