A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-02 / 44. szám

Két szövetkezet átadást. Kicsi a szövetkezet, így hát minden munkát el kell végezni; ami éppen akad. Nem is jttnek itt a funcionáriusok az irodában, kinn vannak a munkahelye­ken, s ha arra kerül a sor, ők is be­állnak a dolgozó tagok közé. Boros elv­társ éppen a kaika|sök összefogdosóbával bajlódik, amikor jön a felesége s már messziről lobogtat valami vaskos boríté­kot Nagy aiz öröm, amikor kiderül, hogy a Cedoktól jött írás, melyben arról értesítik Boros Józsefet, hogy e hó 22-én a Szovjetunióba megy tanulmányútra. Fel­derül Boros elvtárs arca, örömtöl csillog a szeme, megöleli boldogan a hírhozót, akinek egy pöttömnyi, úgy három év kö­rüli leányka kapaszkodik a szoknyájába — a hatodik gyerek, ahogy később meg­tudom. A pár perces szünet után tovább folyik a munka, míg csak el nem indul felvásár­lók teherautója. Addigra bizony dél felé jár az fdő, most meg a fejést, etetést kell ellenőrizni. Elindulunk hát az Istál­lók felé. A pálöoi szövetkezeit nem hagy, mind­össze 278 hektáron gazdálkodik, de ered­ményeit tekintve az elsők közé tartozik a járásban. Még 1949-ben alakította 54 család a volt Müller-féle birtokon. Az alapító csupa nincstelen zsellérember vagy az 1945-ös földosztás óta öt hek­táron gazdálkodó kisparaszt volt, nem csoda hát, ha egy pillanatra sem Ingott meg a kollektív gazdálkodásba vetett hi­tük. Együtt gazdálkodtak ők azelőtt* is, csakhogy a másén, másnak. Sok küzde­lembe került, rrüg a mai eredményekig el­értek. S ezek az eredmények nem min­dennapiak. Hogy csak egy néhány példát említsek: a cukorrépa átlagos hektárho­zama tavaly meghaladta a 460 métermá-' zsát, a kukoricáé a 100 mázsát, a búzáé a 30 mázsát, marhahúsból egy hektárra át­számítva 66 kg-ot értek el (összehasonlí­tásul: a tervek szerint I960 végéig kell mint országos átlagot, az 50 kg-ot elérni), 2550 liter tejet fejnek tehenenként. Lehet, hogy ezek az adatok a hozzá nem értők­nek'nem sokat mondanak, de az, hogy tavaly pénzben 27 korona és természeti juttatásokban 8 korona volt a munka­egység értéke, mindennél többet mond Kellemetlen, csípős szél fúj, az eső is megeredt. Egészen átfázom, mire elérjük az istállókat. Odabenn kellemes meleg fogad. Éppen fejnek. Sustorogva csorog a tej a sajtárokba. Csupa fiatalabb embert találok. Furcsa, ezért hát megkérdem Mi­sik Kálmán csoportvezetőtói, mi az oka. — Hát az úgy volt — hangzik a válasz —, hogy eddig csupa idősebb, tapasztalt ember dolgozott az állatok körül. Leg­többjük már a Müller uraságnál is béres volt. Ment is minden rendesen, de egy­szer csak elkezdtek mozgolódni a fiata­lok, hogy így meg úgy, hogy hát ók is szeretnének többet keresni. Építkezni akarnának, ahhoz kellene a pénz. Az év­záró közgyűlésen a tagság elismerte a fiatalok igazát, s elhatározta, hogy most majd mások fognak dolgozni az állatte­nyésztési csoportban. Meglepő a pálóci szövetkezetesek szo­ciális gondolkozása. Az állattenyésztési és a növénytermesztési munkacsoport tagjainak keresete között fennálló arány­talanság nemcsak Pálócon probléma, min­den més szövetkezetben is az. Az álla­tok körül egész éven átA egyformán van munka, ezért a tehenészek, sertésgon­dozók meg is tudnak keresni 800 - 900 munkaegységet. A mezei munkáknál más a helyzet. Még ott ls, ahol - mint pél-Boros zootechnücus baromfit ad át a fel­vásárlóknak Szeptember végén jelentős hír járta te a hazai sajtót: a galántai járásban befejez­ték a szövetkezetesítés nagy munkáját. Ezzel a galántaiak teljesítették a Xí. kong­resszus határozatának egyik legfontosabb pontját, amely a mezőgazdaság előtt álló feladatokat így határozza meg: „...döntő győzelmet kell aratniok a szocialista ter­melési módszereknek mindenütt, ahol egyelőre még bizonyos súlya van a kispa­raszti gazdálkod4snak, Tehát a szocialista nagyüzemi gazdálkodás győzelméről van szó nálunk ..." A határozatnak ezt a részét maglikévá tették Nádszeg, Nagymácséd és KajcU ed­dig egyénileg gazdálkodó parasztjai is, s ezzel a szövetkezeti gondolat teljes győ­zelmet aratott a galántai járásban, ahol ma már minden földön az egységes föld­müvesdzővetkezetek gazdálkodnak. Most már közösen foghatnak hozzá a galántai járOs földművesei a második ötéves terv feladatainak teljesítéséhez. Természetesen még nem minden faluban eresztett egirformán mély gyökereket a szövetkezeti gondolat. Más-más feltételek szobták meg egy-egy szövetkezet eddigi útját, eredményeit, s ennek következtében igen eltérők a tagok kereseti viszonyai is. Van, ahol a munkaegység értéke a 35 ko­ronát is meghaladja, másutt a tagoknak egyelőre 15 koronával kell beémiök. Mi en­ennek az oka? Erre a kérdésre kerestük a választ, amikor a galántai járás két szö­vetkezetét meglátogattuk. Pálóc Misik Kálmán fej Baromflkárálástól hangos a szövetkezet gazdasági udvara. Fiatal kakasokat fog­dosnak össze s adnak át a felvásárlóknak. Szép fehér aprójószág, a súlyuk is meg­felelő, alig akad köztük, amelyik el ne érné az egy kilót. Másodosztályút sem nagyon találni, pedig a felvásárló alapo­san megvizsgálja mindet, mielőtt átven­né. Boros „zsivocsihár" — így tisztelik itt a zoofechnikust — személyesen végzi az Szépvölgyi Károly traktoros mélyszántást végez

Next

/
Thumbnails
Contents