A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-26 / 43. szám

„MERDEKA, MERDEKA; B E LA N D A M AT I!" A háromezer sziget országa Indonézia dolgozó népe most ünnepelte tizenharmadszor a köztársaság kikiáltásának évfordulóját. (Újsághír) Merdeka, merdeka; belanda mati! — hangzik Indonézia szabadságra vágyó népének kiáltása: Szabadság, szabadság; halál a gyarmatosítókra! — s a szigetvilág lakosainak szava az egész világ lelkiismeretében visszhangzik. Szabadságot kíván, követel ez a dolgos, rokonszenves nép, mely évszázadokon át másoknak, másokért és mások helyetti dolgozott. Mert hiába minden erőfeszítés, testvéri egyetértés és összefogás, ha az indonéz szabadságot az imperialisták által felbujtott árulók aknamunkája fenyegeti. Nagy erőfeszítésbe került és kerül a szabad indonéz népnek a védekezés. De védekezik foggal, körömmel, szóval, cselekedettel, s ha kell — fegy-Indonézia természeti szépségei is páratlanok verrel is, hogy megvédje igazát, az emberi, szabad élethez való jogát. Közel nyolcvanmillió ember lakik az indonéz szigeteken. Nyolcvanmillió szabad ember. őseik háromszázötven esztendőn keresztül tűrték, szenvedték a portugálok, hollandok, majd legutóbb a japánok uralmát, míg végre Sukarno elnök 1945-ben bejelentette a független Indonéz Köztársaság megalakulását. A szabad világ örült ennek a hírnek, a gyarmatosítók fanyalogtak, de mit tehettek mást — tudomásul kellett venniök, hogy náluk hatalmasabb erők, az igazság erői győzedelmeskedtek. Persze, az egykori holland gyarmatosítók nem adták meg egykönnyen magukat, s 1948 — 49-ben csak sok véres összecsapás után sikerült végre a győztes, fiatal köztársaságnak elismertetni magát a világ valamennyi országával. Indonéziának ma már csak egy kis része a gyarmatosítóké: Nyugat-Irian. Indonézia gazdasági életének középpontja Jáva szfgete, amely földünknek egyik legbelterjesebben müveit területe. Indonézia fővárosának, Djakartának (a hollandok Bataviának nevezték) elővárosaival együtt közel hárommillió lakosa van, Indonézia népei körülbelül huszonötféle 'nyelvet beszélnek. Ezek közül legelterjedtebbek a jávai, szundai és madurai nyelv. A lakosságnak még csaknem fele írástudatlan. A műveltség emeléséről nagyban gondoskodik a PKI (Partai iKommunis Indonesia), vagyis Indonézia Kommunista Pártja, mely valamennyi szervezetével Sukarno elnök politikáját támogatva végzi felvilágosító munkáját. Indonézia Kommunista Pártja ma már jelentős tényező az országépítő munkában, hiszen a tavalyi djakartai, valamint közép- és nyugat-jávai községi választásokon abszolút győzelmet aratott. Kíméletlen harcot hirdet az imperialisták és a SEATO agresszív politikája ellen, hogy az egész szigetvilág felszabadulhasson az elnyomás alól, s végre — annyi évszázad után — emberhez méltó életet élhessen Indonézia népe. Indonéziáról röviden még ennyit; Legfontosabb növényei a rizs, kukorica, kasszavacserje, édesburgonya, földidió és szójabab. Kivitelre kaucsukot, borsot, valamint kávét, dohányt, kakaót és pálmaolajat termel. Hatalmas ónbányái vannak, kőolajtermelése is szátmottevő. Indonézia anyagiakban és szellemiekben egyaránt gazdag ország. Az új idők üj gondolatai termékeny talajra hullanak itt. Az indonéz nép fogékony minden új eszme iránt. Szabadon élve, szabadon fejtheti ki tehetségét. Szabadsága abban is megnyilvánul, hogy népe egységesen a világ béketáborához tartozónak vallja magát. ZÖLYOMI ANTAL Piaci kép Indonéziából Súlyos dzsungelharcok után a kormány csapat ok teljesen felmorzsolják a lázadókat Sukarno, Indonézia népszerű köztársasági elnöke egyetemi hallgatók között