A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-26 / 43. szám

Negyven év előtt, 1918. október 28-án teljesült a cseh és szlovák nép jogos követelményeinek egy része: a nemzeti felszabadulás valósággá vált. A Csehszlovák Köztársaság a munkásosztály által vezetett legszélesebb népi tömegek forradalmi harcának eredményeként alakult meg. E harc elsősorban a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak az Osztrák-Magyar Monarchia összes elnyomott népei nemzeti felszabadító mozgalmára gyakorolt hatása alatt fejlődött ki eredményesen. A nemzeti önállóságot tehát a cseh és a szlovák munkásosztály és a többi dolgozók harcolták ki, nem pedig a burzsoázia, mely a küzdelemre képes sem volt. E történelmi tényt a burzsoázia különböző felszabadító legendák terjesztésével igyekezett meghamisítani: Masaryk, Benes, Stefánik működésének elferdítésével, a nyugati imperialisták segítségének felnagyításával akarta a népet meggyőzni arról, hogy a csehek és szlovákok önálló államának megalakulása a burzsoáziának köszönhető. Az első világháború kitörésével, az Osztrák-Magyar Monarchiában a nemzeti felszabadító harc új szakasza nyílt meg. Az áthidalhatatlan ellentéteket és a monarchia mély belső politikai válságát már a szigorított háborús rezsim és az első harctéri vereségek is leleplezték. A közellátás szervezetlensége, az egyoldalú háborús termelés fokozták a dolgozók szenvedéseit és az éhséget, míg a politikai és polgár jogok felfüggesztése, valamint a statárium kihirdetése emelte a nemzetiségi elnyomást. A cseh és a szlovák dolgozó nép ellenállása egyre fgkozódott, a sztrájkok száma gyorsan növekedett. E népi forradalmi mozgalmak és a háborús vereségek következtében elkerülhetetlennek mutatkozó összeomlás megváltoztatta a cseh burzsoázia politikai irányvonalát: a nemzetközi helyzet kihasználásával és a külföldön működő megbízottjai útján bebiztosította magát a monarchia veresége esetére; belföldi képviselőivel ugyanakkor a monarchiának szövetségi állammá való átalakítását szorgalmazta. E kétkulacsos politikájában hatékonyan támogatta a szociáldemokrácia jobboldali vezetősége, mely abban az időben már erősen burzsoá nacionalista alapon állott. 1917 nyarán ily módon a nemzeti felszabadító küzdelemben két ellentétes irányzat mutatkozott: egyrészt az Osztrák-Magyar Monarchia dolgozó tömegei a szociális haladásért és a monarchia szétrombolásáért harcltak. másrészt viszont az elnyomott nemzetek burzsoáziája minden eshetőséggel számolva a nép érdekei ellen manőverezett, de ugyanakkor kihasználta annak forradalmi erejét osztályuralmának biztosítására. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, a szovjet kormány első rendelkezései a földtulajdonról, az államosításról, az annexió- és kontribúció nélküli békekötésről, a cseh és a szlovák népnek is utat mutattak a szociális felszabadulás felé. A népek önrendelkezési joga az elszakadásig hatékonyabb irányt szabott a nemzeti felszabadító mozgalomnak. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom segítette a cseh és a szlovák proletariátust történelmi szerepének' felismerésében is. E változások nagy politikai tüntetésekben, háború- és éhségellenes sztrájkmozgalmakban mutatkoztak meg. Különösen az 1918-as januári sztrájkhullám árulta el a tömegek forradalmi hangulatát, melynek élén a munkásosztály egyre nyíltabban küzdött a békéért, a monarchia és a kapitalista kizsákmányolás ellen. A forradalmi proletariátus e nagyszabású támadása ellen az uralkodó osztályok már alig védekeztek, annál is inkább, mert a hadsereg is felbomlott, nem utolsó sorban az Oroszországból visszaözönlő hadifoglyok propaganda-tevékenysége folytán, akik a győzedelmes proletár forradalom eszméit és forradalmi gyakorlatának tapasztalatait terjesztették a nép között. Ebben a helyzetben a cseh és szlovák burzsoázia felhagyott a monarchiát támogató politikájával, és arra törekedétt, hogy a dolgozó tömegek által megindított nemzeti felszabadító mozgalom élére kerüljön. Hogy törekvése sikerrel járt, ezt csak a jobboldali reformista szociáldemokráciának köszönhette; annak a pártnak, mely a munkásosztály forradalmi hegemóniájának és osztályérdekeinek biztosítása helyett lemondott vezető szerepéről, átengedte azt a burzsoáziának, maga pedig a burzsoázia szolgálatába szegődött'. A cseh és szlovák burzsoázia természetesen nem kívánta a monarchiaellenes forradalmi mozgalom további erősödését. A hatalmat az antant kezéből akarta átvenni. harc nélkül, a békekonferencia határozata alapján. Ezért tevékenysége elsősorban vezető szerepének szervezeti biztosítására korlátozódott és a burzsoá nacionalista és soviniszta propagandára irányult, mellyel a forradalmi népi tömegek szociális követelményeit akarta gyöngíteni. E tevékenység eredményeként alakult meg burzsoá többséggel a Nemzeti Bizottság Prágában és a Szlovák Nemzeti Tanács Turócszentmártonban. A belföldi helyzet folytán a cseh és szlovák burzsoázia várakozó álláspontja túlhaladottá vált; a forradalmi proletariátus diktálta az események ütemét, és a burzsoáziát is elhatározásra kényszerítette. 1918 októberének első felében a forradalmi hangulat elérte tetőpontját. Megmozdult a falu népe is. A nép haragjától való félelmében — az elveszett háború folytán — a vármegyei tisztviselők egy része, a csendőrség és a határrendőrség elhagyta hivatalos helyét. A dolgozó nép megértette a helyzetet: a magyar burzsoá államszervezet bomlásnak indult; új elnyomó szervezet még nem alakult, eljött tehát a leszámolás ideje. 1918. október 14-én kitört az általános sztrájk. A cseh munkások mint az „új állami önállóság végrehajtói, mint a szabad Csehszlovák Köztársaság polgárai" léptek fel. A cseh munkásosztály határozott, félreérthetetlen fellépése és a nemzeti felszabadulás kinyilatkoztatása után a burzsoázia sem várhatott tovább. Igy került sor 1918. október 28-ra, az önáíló csehszlovák állam kihirdetésére. A szlovák népi forradalmi mozgalom a szlovák burzsoáziát is kész tények elé állította. Ebben az- időben Szlovákiában a magyar kizsákmányoló államhatalom megszűnt létezni. A régi magyar hivatalok nem működtek; forradalmi proletárszervek, munkás-, katona- és paraszttanácsok, nemzeti bizottságok létesültek, melyek sokhelyütt önállóan biztosították a közbiztonságot, rendet és intézték a közügyeket. Mindez azt bizonyította, hogy a szlovák nemzet végleg lerázta a magyar burzsoá elnyomó hatalmat, hogy a szlovák dolgozó nép berendezkedik a saját államában, a Csehszlovák Köztársaságban, melyben nemzeti fejlődésének és jogainak egyetlen biztosítékát látta. 1918. október 28-án a munkásosztály által vezetett széles néptömegek és a monarchia összes elnyomott nemzetei forradalmi küzdelme folytán teljesült a cseh és a szlovák nép egyik követelése, valóra vált a nemzeti lét biztosítása, a nemzeti felszabadulás. Ebben van a Csehszlovák Köztársaság megalakulásának történelmi jelentősége. A Csehszlovák Köztársaság megalakulását biztosító nemzeti és de-' mokratikus forradalom átütő erejét a Nagy Októberi Szocialista Forradalom sokoldalú hatása determinálta, s e forradalom mozgató erejét a munkásosztály vezette cseh és szlovák dolgozó nép alkotta. E forradalom vezető szerepe viszont a jobboldali szociáldemokrácia árulása folytán a burzsoázia kezébe került, s ennek folytán a köztársaságból kapitalista állam alakult. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása 1918-ban mindezek ellenére pozitív hatással volt a cseh és a szlovák nép további fejlődésére, mert benne — habár a kapitalista rendszer korlátolt keretei között — mégis kifejlődhettek a nemzeti, kulturális és politikai élet feltételei. A feudális és monarchisztikus csökevények eltávolítása és a burzsoá demokratikus polgárjogok kiharcolása után, a munkásosztály a CSKP-val az élén magasabb szinten folytathatta a harcot a teljes nemzeti és szociális felszabadulásért. E negyven éves további küzdelemnek eredménye népi demokratikus államunk, melyben dolgozó népünk, pártunk XI. kongresszusának irányvonala szerint a szocializmus építése betetőzésének feladatait végzi. A Csehszlovák Köztársaság megalakulásának 40. évfordulója alkalmat ad arra, hogy köztársaságunk magyar dolgozói emlékezetükben felelevenítsék mindazt, ami a csehszlovák és a magyar dolgozó nép közös harcára emlékeztet, és emlékezzenek arra is, hogy a magyar kisebbségi burzsoázia politikai szervezetei a Horthy-fasizmus belföldi ügynökségeként működtek, és célkitűzéseiket nem a csehszlovákiai magyar kisebbség érdekeinek megfelelően állították fel, hanem mindenben a Horthy-kormányzat utasításait követve, a köztársaságban élő magyar dolgozókat csak eszköznek akarták felhasználni. E kérdés felelevenítésének ma különös jelentősége van. Pártunk XI. kongresszusa, a szocializmus építése betetőzésének feladatával kapcsolatban egyik alap* vető célként tűzi ki a nép erkölcsi-politikai egységének továbbfejlesztését és szilárdítását, a szocialista forradalom végrehajtását és befejezését a kultúra és ideológia terén. Ezzel kapcsolatban a párthatározatok felhívják figyelmünket, hogy a burzsoá nacionalizmus csökevényei elleni küzdelemben még nagyobb súlyt kell helyeznünk valamennyi dolgozónak a csehszlovák nemzetközösség.