A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-26 / 43. szám

csehszlovák szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség, a cseh, szlovák, magyar és ukrán munkásság osztályszoiidaritása szellemében történő nevelésre. Bacílek elvtárs szavai szerint: „A közös célért, a szocialista Csehszlovákiában, a boldog Szlovákia fejlődéséért folyó küzdelemben elmélyítjük köztársaságunk nemzeteinek és nemzetiségeinek testvéri együttélését." E testvéri együttélésért, a köztársaság megalakulásának első napjaitól kezdve csak a kommunisták küzdöttek, mert csak ők tudták, hogy a dolgozók jobb, emberibb élete nem a határoktői, hanem a szociális viszonyoktól, a kizsákmányolás megszüntetésétől, a szervezett munkásság forradalmi küzdelmeinek eredményétől függ. Amikor a magyar kizsákmányolók helyébe cseh és szlovák kizsákmányolók léptek és Szlovákia éhező proletárjai már látták, hogy a nemzeti felszabadulás még nem jelenti egyúttal a szociális felszabadulást is, a dolgozók számára érthetővé váltak a Szlovákiában illegálisan terjesztett magyar Vörös Üjság szavai: „Éhezni és tűrni a világ felszabadításáért, erre volt készen a proletariátus, és ehelyett azt kívánják tőle, hogy éhezzen és tűrjön a burzsoázia megerősödéséért, az új kizsákmányolás erőrekapásáért, az ellenforradalom szervezkedésének lehetőségéért." (1918. dec. 14.) Ilyen volt a „veszedelmes magyar propaganda", amelytől rettegett a cseh és szlovák burzsoázia, amelyet azonban a szlovák dolgozók nagyon is jól megértettek. Viszont, amikor egy fél év múltán 1919 júliusában a nyugati imperialisták nyomására a magyar vörös hadsereg elhagyta Szlovákia déli és keleti területeit, az a helyzet állt elő, hogy Szlovákia magyar dolgozói szorosan a cseh és a szlovák proletariátus mellé tömörültek, és kinyilatkoztatták elhatározásukat, melynek értelmében a cseh és a szlovák munkásosztály vezetése mellett tovább harcolnak a szociális felszabadulásért. Szlovákia magyar dolgozói már 1919-ben felismerték tehát azt a történelmi tényt, hogy további sorsuk a cseh és a szlovák munkásosztállyal van összekötve, hogy a köztársaság nemzetiségi összetételénél fogva és burzsoá demokratikus államformájával az eredményes osztályharc számára kedvező alapul szolgál, és ezért a magyar burzsoázia irredenta jelszavait elutasítva, a cseh és a szlovák forradalmi munkássággal egyesülve, az adott körülmények közt kell küzdenie a dolgozók osztályfelszabadítása érdekében. A szlovákiai magyar dolgozók képviselője ennek megfelelően 1921. március 14-én így nyilatkozott a csehszlovák parlamentben: „Mi magyarok történelmi szükségszerűségnek tartjuk azt a tényt, hogy a cseh és a szlovák nemzet önálló államot alakított. Helyesnek tartjuk, hogy a moszkvai Vörös Üjság a területi integritásról így ír: »Lehet, hogy különösnek hangzik, de a magyar kommunisták a volt Magyarország területén alakult államokban az antant által kitűzött határok integritását mégis kötelesek tiszteletben tartani.« Ez a mondat a kommunista nemzetiségi politika alapja Közép-Európában." Ezek nem voitak csupán üres szavak. Szlovákia magyar dolgozói jól tudták, mit jelent számukra a CSKP áltat vezetett cseh és szlovák proletariátus ereje és harckészsége, és mit jelentene számukra a Horthy-fasizmus. Ezért természetes, hogy a marxista baloldal képviselője 1921 tavaszán így szólt a parlamentben: „A magyar munkások Losoncon, Rozsnyón, Kassán és másutt kijelentették, hogy amennyiben a Horthy-rveakció megtámadná a köztársaságot, a magyar nemzetiségű munkásság a csehszlovák hadsereg oldalára fog állni ..." (Elhangzott a parlament 1921. évi 63. számú ülésén.) A köztársaságban élő cseh. szlovák ép magyar munkásság harci szolidaritása — a CSKP vezetéssel — egyre jobban erő-» södött, és a burzsoázia népellenes, soviniszta propagandája ellenére, a fasizmus elleni és a köztársaság védelméért folyó harc folyamán is szilárd maradt. A szlovákiai magyar dolgozók öntudatos rétegei megértették, hogy a magyar irredenta „Nem, nem, soha" és „mindent vissza" lovagok terveiben nem a magyar kisebbség demokratikus jogainak kiterjesztéséről van szó, hanem arról, hogy a magyar urak visszakapják nagybirtokaikat, tekintet nélkül arra, hogy Hitler fasiszta támadása csapást jelent a magyar népre is. A Szlovákiai magyar dolgozók elhatározásának kifejezést adtak a füleki edénygyár munkásai, akik az 1938-as válság idején ezt táviratozták a kormánynak: „Mi készen vagyunk minden eszközzel, ha kell fegyverrel is védeni a köztársaságot és otthonainkat a fasizmussal szemben." Népi demokráciánk magyar dolgozói, amikor a Csehszlovák Köztársaság megalakulását idézik emlékezetükbe, az elkövetkezendő évek osztályharcaira, az 1938 után bekövetkezett fasiszta kegyetlenkedésekre, a CSKP által vezetett és szervezett népi ellenállás hősies küzdelmeire, a szovjet hadsereg nagyszerű győzelmeire és a nagy véráldozat árán kivívott végleges felszabadulásra is emlékeznek. Összehasonlítják a szocializmust és a dolgozók testvéri békéjét építő jelent a nemzeti és szociális elnyomásban elszenvedett múlttal, és a nyugati imperialisták által feltámasztott fasiszták és háborús uszítók fegyvercsörtetésére pártunk és kormányunk vezetésével mindnyájunk szebb és boldogabb jövője érdekében, a békét, jólétet és szabad életet biztosító építő munkával válaszolnak. VIETOR MÁRTON Komszomolka ALEKSZANDR ZSAROV Nem leszek durva — a te kedvedért bohó szavakat kötök bokrétába, szárnyaló, csengő szerelemmé öntöm harcos vágyam, mely úgy forr, mint a láva. Napról napra fehérneműt varr a hadseregnek csendesen, szorgalmasan. Kis komszomolkám. te szívem gyöngye, kedvesem! De most, mikor nincs helye pihenésnek, magamra hagysz, ha felsejlik a hajnal. Kis komszomolkám, szívem gyöngye, köszöntlek — társam munkában és harcban! Fabiusz László fordítása Majd egyszer: hajad selymét széjjelszórom, ha ránk borul a füstszín alkonyat, hószín válladra ejtem szelíd csókom, kisgyerek csókol így galambfiat. 13