A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-19 / 42. szám

Ceruzarajzok Nyáréiie)en Csodálkoznak a kamillvirágok. ha kelyhükre hull egy-egy szerelmespár, míg búgva dalolnak az agregátok, és csillagruhát ölt a nyári hatar Pihentetönek szerélem virágzik, a csók gyűjti össze édes hímporát: gyűjti, gyűjtögeti, és alig '.átszik hogy megrebbentik a kukoricást Kévék hullnak, s készülnek eyyre hullni, gépkarok bogozzák fürgén a csomót, fénylő csillagok sietnek behunyni látó szemüket: — jó reggelt aratók! Gyurcsó István A Garamkanyarban Hajtükanyarba hajlik, görbül a Garam, a nánai rét alatt kopik a füzes, fogy a partja, pandátok mélyén csak a harcsa lesi csendben a gyáva kis halat. A garami földgát végén Földgyaluk jártak a falu végén, öt évig morgott a Garam vize, pörölt a géppel, morgott, kavargott, s végül a jogát visszapörölte. Az iparvasút helyén látni még pár korhadt talpfát, görbe sínszöget — emlékét hajdani buzdulásnak — s a 'fűzfák alatt csukázó gödröket. Készülődés Hosszú út előtt, készülődsz, csomagolsz, elrakod rendben szükséges dolgaid: Mi Hányzik még? — tűnődsz —, s arra gondolsz talán: hogy telnek nélkülem nay ,aid. Az emlékezés arany felhőiből egy-egy kis foszlány ül szemed ág-bogán, ahogy ruhád a szekrény fenekéről előkerül: — tán jel van a derekán. Blúzod gombjai és a kötött kabát összebújnak már a bőrönd fenekén: tudják talán, hogy az emlékek qondját őrzik, mikor nem lehetek veled ét.. — Utazz iól, siess, elkésed vonatod: de iparkodj vissza — egyedül vagyok. A háborús Garamhídnál A kópülérek válla még üres, fahíd p dióján orgonál a busz. Jámboran néz a nyári nap tüzes 0 szemébe egy rokkant kőkrisztus. A betonhidat vad orkán tépte, a szobornak levitte fél fejét, foghíjasak az út két oldalán az aknaverte öreg jegenyék. Falusi kép Kihurcolkodnak az emberek, mintha szégyellenék a falut, emeletes házakat raknak oda, hol közelebb a vasút. Nyújtóznak az utcák, új telep, egy sereg kőház a pázsiton: bent a faluban méla kertek, s a kertekben csicsókás nyugalom.