A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-19 / 42. szám

A Csemadok színjátszó csoportjainak seregszemléje elé Nem egyszer leszögeztük már, hogy a színjátszó munka formája és tartalma szabja meg a műkedvelő tevékenység értékét. Az élet igazságát művészi eszközökkel ábrázoló színdarabnak a néző értelmére és érzelmére kell hatnia; mondanivalója bátor, reális ábrázolásával társadalmunk fejlődését kell elősegítenie. A szocialista embernek gyökeresen más a valóságszemlélete, mások az eszméi és eszményei, mint a letűnt idők szellemében gondolkodó egyéneknek. Éppen ezért különösképpen ügyelnünk kell, hogy színdarabválasztásunkban, műsoraink összeállításában a polgári ízlésnek túlságos engedményeket ne tegyünk. Tagadhatatlanul sokat meríthetünk a múltból. A polgári irodalomból számunkra az hasznos, ami segíti fejlődésünket. Az eszmei-művészi erényeket, humanista gondolatokat, nemes érzelmeket és mindazt átvesszük, ami nem haladásellenes, ami gazdagítja munkánkat, érzelemeinket és hangulatunkat sokszínűbbé teszi. De miközben ezeknek az értékeknek, nyitva állnak színpadjaink, ne feledjük el, hogy az új drámairodalomra nagyobb szükségünk van, és ezért el kell vetnünk a polgári dráma értéktelen, eszmeietlen termékeit. Örvendetes, hogy a Csemadok 1. osztályába tartozó színjátszók műsorában egyre kevesebb helyet foglal el a tisztán szórakoztató jellegű régi bohózat vagy operett. S ez így helyes. Mert ha a múltban nem egyszer helytelen volt a darabválasztás, most, amikor felkészülünk színjátszóink seregszemléjére, legyünk igényesek, legyünk realisták. Ezt célozza az író, amikor a mű alapgondolatával, konfliktusaival, a szerepeltetett alakokkal társadalmi és emberi igazságot visz a színpadra, ezt akarja a rendező is, amikor ezt az igazságot az előadás egészéve! hűen igyekszik tolmácsolni, s végül a szereplőnek is arra kell törekednie, hogy az .általa életrekeltett figura részletigazával meg tudja győzni a nézőt. Természetesen mindez csak akkor sikerül, ha a rendező és a színjátszó-csoport valóban alkotó munkát végez, ha mindegyikük külön-külön és együtt hiszi és vallja s megmutatni is képes a műben lévő emberi és társadalmi lényeget. Ha tehát abból az alapgondolatból indulunk ki, hogy műkedvelőink munkája nem lehet öncélú, akkor feltétlenül foglalkoznunk kell színjátszó mozgalmunk műsorpolitikájáva! Színjátszóink 1958/59 seregszemléjén Egri Viktor, Dávid Teréz, Lovicsek Béla, Kónya József és Hüttinger László neve mellett találkozunk három szovjet, két szlovák, két román és nyolc magyarországi színpadi szerző nevével. A műsorban látunk majd drámát, vígjátékot, sőt bohózatot, szatirikus írást és operettet i összesen huszonhat I. kategóriába tartozó együttes vesz részt a szer., in, éo gy megvan rá a mód, hogy .„gjobb csoporjaink nemes vetélkedés során jussanak el a központi szemlére. A vándorserleg jelenlegi őrzője:' Léva. Hogy ezentúl kié lesz az ezüstserleg, azt majd a bíráló bizottság dönti e! Fontos azonban, hogy ezt megelőzően színjátszóköreinkben kialakuljon az a lelkes hangulat és fiatalos lendület, amely a győzelem felé vezeti szereplőinket. A helyes színdarab-választáson kívül ugyanolyan fontos az előadás sikerének érdekében a jól megválasztott munkamódszer. Fontos az anyagilag sikeres előadás, de csak akkor érlelhet valóban értékes gyümölcsöt, ha helyesen választottuk meg a témát, ha a próbákon azt alaposan kidolgoztuk, s gondosan jól irányított munkánkat a nevelés szolgálatába állítottuk. Ha ezekben a kérdésekben csoportjaink tisztán látnak és közös nevezőre tudják hozni színjátszóink különböző érdekeit, tehetségét és műveltségét, és ha becsvágyukat, játékos ösztönüket, irodalomszeretetüket ki tudják elégíteni — eredményes munka indulhat meg. És ha ehhez még hozzávesszük, hogy a színjátszással a résztvevők ismerete is gyarapodik, kultúrájuk fejlődik, nő a műveltségük, bővül látókörük, csiszolódik ízlésük és beszédképességük, akkor az öntevékeny színjátszás teljesíti célját az önnevelés és a tanítás, a megismerés és a megismertetés terén. A versenyre készülő csoportjaink műsora meggyőz bennünket arról, hogy színjátszóink megelégelték az üres, semmitmondó, sematikus darabokat, amelyek már nem elégítik ki dolgortink igényeit. Üjat akarnak, mert tudják, hogy a szocialista dráma az igazságot ketesi, és csak az igazság szolgálatában teljesíti kulturális forradalmunk feladatait. Műkedvelőink seregszemléje változatos lesz, és teljes egészében szolgálni kívánja szocialista kultúránkat. Egyben megállapíthatjuk majd azt is, milyen jelentős utat tettek meg öntevékeny színjátszóink az elmúlt évtizedben. Eredményeik figyelemre méltók, és vitán felül áll, hogy műsorpolitikánk is jó úton halad. Végül azt is igazolja majd a seregszemle, hogy színjátszó mozgalmunkban helyesen értelmezzük a Csemadok Központi Bizottságának 1958. szeptember 14-i ülésén hozott határozatát. EÖRY M. EMIL 11