A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-19 / 42. szám

Vojtech Mihálik: Évek múltán Ezzel a címmel jelentette meg ez év júliusában a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó magyar szerkesztősége. Vojtech Mihálik államdíjas költő válogatott verseit. A kötet fordítójától, Fügedi Elektől már néhány éven át olvashattunk Mihálik-fordításokat a hazai magyar sajtóban; mindezek után tehát az olvasó joggal gondos válogatást, jó fordítást, alapos munkát várt, de - mondjuk meg rögtön az elején — egy kissé csalódott. Aki nem ismeri a jelenkori szlovák irodalmat, a kötet címe után ítélve azt hihetné, hogy egy régen elhunyt költő iránt rójuk le tiszteletbeli adósságunkat, mert a cím, még a címadó vers elolvasása után sem mondható átfogó köteteimnek A kifejező, de kissé talán túl szerény borítólap hajtókáján azt olvashatjuk, hogy „e kis gyűjtemény válogatás Mihálik eddig megjelent köteteiből." A kötetek felsorolása azonban nem teljes, és időrendben sem pontos, mert nem említi Mihálik első verskötetét. Angyalok, (1947) és Lyrika címen megjelent válogatott verseit (1957). ezenkívül ide sorolja a Kivándorlók című kötetet, jóllehet ilyen címmel nem Mihálik. hanem F. Hecko adott ki versgyűjteményt. A válogatás á kötet árához (11,20 Kcs) és főképp a költő eddigi munkásságának arányához és jelentőségéhez mérten kissé szűkmarkú: 70 oldalon 36 költeményt közöl, igaz Mihálik eddigi munkásságának legjavát öleli fel. A kötetben szereplő versek alig egyharmadának jó a fordítása. Fürgedi, mint látjuk, nem mindenütt mestere a rímnek és a ritmusnak, nem mindenütt tudja hűen visszadni az eredetit, a verset sok helyen megfosztja ütemétől, dallamosságától. Különösen megmutatkozik ez a bonyolultabb versformáknál, a szonettnél (Szonett a távolból) és a Mihálik által elég gyakran használt abaab rímképletü, ötsoros versnél (Október, Élet, Eskü). Sokkal jobban sikerült az egyszerűbb felépítésű versek átültetése (Kuruc halál, Atombombát köszöntő rímek). Fügedi szabadon fordít, ami nem volna baj, azonban sok helyen önkényes változtatásokat eszközöl a versekben. Igy például a Krónikában egyszerűen megváltoztatja a keresztneveket: Filóbol Ferit, Franóisból Jóskát csinál, sőt, az eredetiben szereplő tengeri malacot fehér egérré varázsolja. A Puszta című versnek nem tartja be az eredeti versformáját. A fordítás általában pontatlan. A Nehéz éj című versben két sor például így hangzik: „Sumia stice briez,/ sumí. sumí les..." (Fűz lombja suttog, ! zúg, zúg az erdő...), ezt Fügedi így fordítja: „Lágy szellő suhan, / s zúg a lombokban ..." — Ugyanebben a versben: „jasavy spey tvoj" (ujjongó dalod) — „dalod nesze". De több más pontatlanságot is találunk a fordításokban. Például a Bölcsődal című versben, ha nem olvassuk el a két előbbit, nem tudjuk meg. hogy a költő gyermeke fiú-e ^vagy lány. Fügedi következetesen édes csöppségemnek fordítja. Szöveghűbb és egyes részleteiben költőibb Gály Olga fordítása; ő az említett kifejezést „kicsi leánykám"-nak fordítja. — (Mai szovák költők, CSMK, 1952.) Következetlenséget találunk a Hazatérés c. versben is. Fügedi az első versszakot jelen időben mondja el. aztán minden átmenet nélkül múlt időben folytatja. Hasonló eset fordul elő az Eljegyzés c. versben. A Felkelés c. versből, amelynek különben nagyon szép a fordítása, egyszerűen kihagyja a konkrét megnevezéseket: Dobroc, Dukla stb. Ugyanígy kimaradt a Tréfa c versből néhány hatásos és nagyon szép költői kép: „rozzhavená letná pec" (áttüzesedett nyári kemence), „poziar hviezdnych sviec" (csillaggyertyák tüze). Ehelyett Fügedi, mintha pótolni akarná, „túlírja" a verset két papírízű mondattal: „Oj világ van ma, édesem", és a végén „Egy tag itt az egész határ", amire egyáltalán nem volt szükség az idillikus, lírai helyzetképben, az eredetiben mindez benne van szebben, költőibben, anélkül, hogy — kilógna a lóláb. Nem sorolom a kisebb, lényegtelenebb hibákat, nem célom a szőrszálhasogatás, csak néhány példán akartam rámutatni olyan hibákra, amelyeknek hasonló válogatásban nem volna szabad előfordulni ok. Tény — s ezt nem akarom elhallgatni —, hogy vannak a kötetben, szép, költői munkára valló fordítások is, mint pl. a Kuruc halál, A pártnak, Plebejus ing, Zivatar, Hegyek — és még néhány. Több is lehetne belőlük! Helyet kaphatott volna a kötetben még néhány katonavers, azonkívül egypár mai témát feldolgozó költemény a Párbeszédek c. ciklusból, amelyek közül néhányat olvashattunk már a lapokban szintén Fügedi fordításában, s amelyek között van jobb fordítás is, mint a kötetben közöltek. Helyet kaphatott volna a válogatásban Miháliknak legutolsó kötete megjelenése óta írt néhány verse, azonkívül egy rövidebb tanulmány, mely ismertetné a katolikus ifjúság egykori kedvelt költőjének útkeresését, belső harcát, művészi és világnézeti fejlődését, pártos szocialista költővé éréséig, az Angyalok (1947) c. első kötetéből kezdve az Éneklő szív-en keresztül mai munkásságáig. A szlovák költészet klasszikusai — Sládkovic, Hviezdoslav, Krasko — köteteinek magyar fordítása után, ha a fordítással nem is lehetünk elégedettek, örvendetes tényként könyvelhetjük el Mihálik válogatott verseinek magyar kiadását, remélve, hogy a sornak folytatása következik, s a mai szlovák költészet legjobbjai: Smrek, Kostra, Stítnicky versei ;s nemsokára oda kerülhetnek a magyar olvasóközönség asztalára. Kulcsár Tibor FRANTISEK HALAS: A tíz egyiptomi csapás Ezerkilencszázharmincnyolcat írtak Hitler és Mussolini hordái már harmadik éve dúltak Spanyolhonban. Áz eszelős káplár már lerohanta Ausztriát, és Csehszlovákiát fenyegette. Az angol és francia, valamint a csehszlovák burzsoázia gyáván és aláv.ilóan elárulta a demokráciát és Európa békéjét. Ekkor szólalt meg a költő, a nemzet lelkiismerete. F. Halas lelkiismeretet ébresztő, vészharangot kongató versciklust írt. melyben ostorozza a gyáva megalkuvókat es árulókat. Ebből a ciklusból való az alább közölt költeménye is. „A vizek vérré válnak, békák, tetvek, bögölyök, dögvész, fekély, jégeső, sáskák, sötétség bocsáttatnak a földre, az elsőszülöttek megöletnek." Férfiak kezén, gyermek homlokán, asszonyok ölén már világszerte folyik a vér. Bőgjön a költő tajtékzó szájjal, vércsepp ritmusa kél énekén. Szavaknak undok tékáit ontja ezernyi újság, nyálkás hazugság már elborít mindent, a világ mocsárba fúlva, lapulva retteg, félve sunyít. Nyomor hizlalta pénzözön tetve szaporán árad, véredet szívja, árva szegény, rozsdaként rág a szabadság fáján, árulást hirdet könyv levelén. Bögölyök setét fellege alatt hömpölyög bambán, légypiszok jelvényt hordva a nép, zsoldosok lépte, igazak jaja . hallik a vásár-zajból feléd. Bíbor-aranyos talárban pestis jő, címerében oszló tetemek, hulla az ék, gránátszilánkok gyermeket hépnek, ládd. íme: Mindent a gyermekért. Rút kelevények, fekélyek gombján függnek a testek, jelszavak rongya lelket rohaszt. Fekély-rozetta vagy, Európa, áruló kígyó. Porba szakadt mind, mi magasba tört, az egekre, jégeső verte, acél szaggatta már szerteszét, gyermekek jaja, asszonyok baja tépte fel újra Krisztus sebét. Eljött az éhség élet emésztő sáskasereggel, fűszálat nem hágy hernyók hada. Koldus az ember, lelkeveszetten ődöng. A kenyér dús 'akoma. Sűrű sötétség, szikra se villan, ocsmány, gonosz lett mindenek szíve, rút fekete. Szörnyű az ember Spanyolföld láttán szégyen-nélküli tekintete. Már megölt elsőszülötteink a pokollal várnak. Jegyzem az írást, tanúja más kornak. A gyáva fejére hulljon átok, ezerszer ezer csapás! (1938) Fordította Fabinz László 10