A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-19 / 42. szám

* A Csehszlovák Köztársaság megalakulásának 40, évfordulóiára a. Az Osztrák-Magyar Monarchia nemzetiségeinek elnyomása gazdasági szempontból a földbirtok megoszlása terén volt a legkirívóbb. A magyar mammutbirtokosok és az osztrák tőkések szövetsége mindenképpen gátolta a magyar ipar fejlődését, és gátolta a feudalizmus maradványainak felszámolását. Ha elgondoljuk, hogy az akkori Magyarország megművelt területének csaknem fele maroknyi nagybirtokos kezén volt, viszont öt holdon aluli gazdaságokban másfélmillö paraszt tengődött, s hogy proletarizálódásuk folytán a mezőgazdasági munkások száma a század elején három millióra emelkedett, némiképpen fogalmat alkothatunk magunknak a fokozattabban kiszsákmányolt kisebbségek életkörülményeiről. A nemzetiségi területek népessége főleg szegényparasztokból és mezőgazdasági munkásokból állt, akik igen nagy szükségben és nyomorban éltek. Mint Szántó Béla A magyar munkásmozgalom 1914-ig című könyvében írja, a magyar földbirtokosok ügynökei a téli hónapokban végigjárták a kisebbségek által lakott területeket, s a földbirtokosok szolgálatában álló államapparátus segítségével a következcf mezőgazdasági idényre — éhbérek alapján s nevetséges előlegek kifizetése ellenében . — munkaszerződést kötöttek. A szerződő szegényparasztok és mezőgazdagsági munkások múlt évi nyomorúságos keresetüket felélve, vállalták az embertelen munkafeltételeket, melyeket azután a magyar földbirtokosok a mezőgazdasági munkabérek általános leszorítására használtak ki. A magyar félfeudális uralom nyomasztóan nehezedett a szlovák népre, melynek tömegeit a parlamenti és közséoi választó jogtól elütötte az uralkodó osztály. A cseh országrészek kis- és szegényparasztságának helyzete is felette súlyos volt. A XX század elején 4636 nagybirtokos a bérbeadott földeken kívül a mezőgazdasági terület 30 százalékán gazdálkodott. Több mint 432 000 paraszt két hektárnál kisebb földterületen küszködött. Mivel a kicsiny parcellák nem biztosíthatták a megélhetést, a kis- és törpebirtokosok nagy része kénytelen volt az iparban és mezőgazdaságban mellékfoglalkozást vállalni. A falusi nép proletarizálódása a cseh országrészekben is rendületlenül folyt. A magyar és osztrák uralkodó osztályok földbirtok- • és gazdaságpolitikája nagymértékben hozzájárult a közélelmezés katasztrofális leromlásához. A gyárakban bevezetette katonai fegyvelem, a mezőgazdasági termények rekvirálása, az uzsora és a lánckereskedelem elburjánzása, az állami bürokrácia önkénye s a harctereken elszenvedett kudarcok stb. helyenként már a háború első évében az elégedetlenség különféle megnyilvánulásait váltották ki. Ezeket azonban az uralkodó osztály még el tudta fojtani. 1915-ben és 1916-ban Szlovákiában és a cseh országrészekben kisebb (még szervezetlen, ösztönös) sztrájkok törtek ki, melyek során a munkásság tiltakozott, a közellátás szervezetlensége ellen. Az elégedetlenség csakhamar megmutatkozott a harctereken is, ahol a monarchia hadvezetősége a legrosszabb szakaszokon vetette be a nemzeti kisebbségek fiait. Ez a sérelem még a magyar egységeket is érintette, amelyek veszteségei jóval nagyobbak voltak, mint az osztrákoké és németeké. így hát a katonák nem féltek a hadifogságtól, sőt nem egyszer átálltak az „ellenség" oldalára. A kisebbségek — érthető okokból — még inkább vonakodtak lelkesedéssel harcolni elnyomóik oldalán, ezért — ha nem is oly nagymértékben, mint a cseh egységek tagjai — a szlovák katonák szintén átszökdöstek az „ellenséghez". A 13. és 75. ezred szlovák fiai már a háború első hónapjaiban megtagadták az engedelmességet. Jelentősebb megmozdulásokra azonban csak 1917 elején került sor. Az 1917 februárjában kitört oroszországi polgári-demokratikus forradalom a hadviselő felek táborában háborúellenes» tömegakciókat váltott ki. 1917 első felében a cseh országrészekben nagy arányú sztrájkok és tüntetések zajlottak le, amelyek ellen a kormány fegyveres katonai és rendőri egységeket vetett be. A legnagyobb tömegakciók színhelye Prostéjov, Prága és Pilzen volt. A prostéjovi sztrájkolok ellen a kormány 1917. április 26-án katonai egységeket vezényeltetett ki. A „pacifikálás" eredményeképpen huszonhárom ember életét oltották ki, és sokat súlyosan megsebesítettek. A sztrájkok és tüntetések közvetlen oka az ínség, a nyomorúság és a tömegek békevágya volt. A munkásság mindjobban szervezkedett. Mint sok más jelentős városban. Bratislavában is 1917. május elsején munkaszünet volt, és a tüntetések a kibontakozóban levő békemozgalom jegyében folytak le. 1917. október 4-én több hónapos kikényszerített szünetelés után újra megjelent a „Robotnícke noviny" című munkásújság. Bár a kormány rögtönítélö bíróságokat létesített, ugyanebben az évben a vasutasok tízezrei léptek sztrájkba. Októberben kitört a podbrezovai vasművek munkásságának sztrájkja; az éhség elleni tüntetéseken nagy számú nö is részt vett. Magyarország forradalommal volt terhes, amelyet csupán a harcos munkásosztály élén alló opportunista szociáldemokrata párt késleltetett. A forradalmi élcsapat hiánya azonban még 1917-ben lehetőséget nyújtott az uralkodó osztályoknak, hogy kilábaljanak akkori nehézségeikből. A proletariátus már nemcsak gazdasági, hanem politikai követeléseit is hangoztatta. A cseh munkásság a béke megkötéséért, valamint a nemzetek önrendelkezési jogának megvalósításáért küzdött. Amikor a bécsi kormány 1917. május 30-ára összehívta a Birodalmi fanácsot, a cseh proletariátus követelte képviselőiktől, lépjenek fel a nemzetiségi elnyomás ellen, és szálljanak síkra a Nemzeti szabadságért. A dolgozok egyre fokozodó nyomására a kisburzsóázia egy része is radikalizálódott. A cseh írók felhívással fordultak a cseh képviselőkhöz, hogy juttassák kifejezésre a nép óhajait. A felhívás még nem követelte, hogy a cseh országrészek váljanak teljesen külön. A cseh burzsoázia a nemzetiségi kérdést még mindig Ausztria-Magyarország keretén belül kívánta megoldani. A cseh képviselők a birodalmi tanácsban tett nyilatkozataikban — 1917. május 30-án — hangsúlyozták, hogy a birodalom és a dinasztia érdekében múlhatatlanul szükséges a Habsburg-lotharingiai birodalomnak szövetségi állammá való átalakítása, melyet szabad, egyenjogú nemzeti államok alkotnának. A cseh képviselők közvetve azt is követelték, hogy a szlovák területet csatolják a cseh országrészekhez. A munkásság soraiban szüntelenül növekedett a felháborodás; 1917. július 4-én Vítkovicén tömegtüntetést rendeztek az ínség és a háború megszüntetésére. A tüntetőket katonaság verte szét. öt munkást agyonlőttek, tízet súlyosan megsebesítettek. Néhány héttel később újabb sztráTkhullám tört ki Csehországban. Prága csaknem valamennyi vasüzeme strájkolt, különösen heves volt a sztrájk Plzefí vidékén, főleg a Skoda Művekben. Az összetűzés során a rendőrség a tüntetők közé lőtt. A cseh burzsoáziát rendkívül nyugtalanította a forradalmi erjedés, és az orosz burzsoá demokratikus forradalom hatása. Ezért a parlamentet arra használta fel, hogy nacionalista jelszavak hangoztatásával megnyerje a munkásosztály rokonszenvét. A burzsoázia manővereit elősegítette a szociáldemokrácia opportunista vezetősége, melynek egy része nem tudott megszabadulni az Osztrák-Magyar Monarchia megfeneklett koncepciójától, másik része pedig a leplezetlen burzsoá nacionalizmus útjára lépett. A szociáldemokrácia opportunista vezetőségének politikája szükségszerűen kedvezőtlenül hatott a munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító harc fejlődésére. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom nagyszerű győzelme azonban alapjaiban rengette meg az Osztrák-Magyar Monarchiát, s annak felbomlásához vezetett. Mind Csehországban, mind Szlovákia területén november és december folyamán egyre nagyobb méreteket öltöttek a tüntetések, a sztrájkok; a tömegek egyre határozottabban követelték a békét. Szirt ; VILÉM ZÁVADA: Névtelenül i Tapsorkán nem köszönt a színen, nem ünnepelnek falragaszok. | Mint ruhám, egyszerű a szívem és éppen úgy élek, mint azok, akik a régmúlt századokban i tetőn lovagvárat emeltek, csatornát, dómot városokban, \ \ emléket hősi győzteseknek. \ Véres viszályban az orv ellen sziklaként álltak a porondon, ! ha rohamoztak: dőlt az ellen. Elverték a port a bolondon. Aztán a véres gyepük felöl ( pörkölt romok közt jöttek haza. minden munkában a legelöl jártak, míg felépült a haza. Szobruk nem mered napos égre, sem oszlopuk, se itt, se másutt, bár sose vágytak dicsőségre, emlékük őrzi alkotásuk. Emlékük: erdősitett hegyek \ és véráztatta sáncok, gátak, zöld mezük között kunyhós lelek és müveit, termő halomhátak. j Tapsorkán nem köszönt a színen, falragasz nem hirdeti nevem, mint ruhám egyszerű a szívem, népemmel élek, népem velem, , arcomon ügyünk diadalma, szememből árad, lobog égve: nem ismert milliók hatalma, a névtelenek dicsősége. i * Sipog Győző fordítás-: 9