A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-05 / 40. szám

JOSEF NESVADBA; A PÖR, melyről senki sem tudott — Tisztelt bíróság! - Neu­mann professzor felállt, mi­helyt az ügyész befejezte be­szédét, szemügyre vette a je­lenlévőket, feltette cvikkerét, és nyugodt hangon, mintha csak diákoknak tartana elő­adást, olvasni kezdett: — Azzal vádolnak, hogy dol­gozószobájában megtámadtam Orlov professzort, egy mik­roszkóppal fejbevágtam, s ez által nehéz testi sértést kö­vettem el rajta. Igazán nagyon sajnálom. En ugyanis agyon akartam ütni Orlov profesz­szort... A tárgyalóteremben halálos csend lett. Az újságírók sza­porán jegyezni kezdtek. Mind­nyájan megdöbbenve tekintet­tek a vádlottra, aki védelmét saját maga akarja megnehezí­teni. A professzor azonban nyugodtan folytatta: — Természettudományi ka­runkon szövettant adok elő már jó tizenhét éve. Tanszé­kem, mint ahogy valószínűleg tudják, egyetemi városunk egyik régi épületében van az élettan tanszékével együtt. Ki­jelenthetem, hölgyeim és ura­im, hogy tanszékem elviselhe­tetlen körülmények között dolgozik, mivel Orlov profesz­szor fiziológusaival már rég az alagsorba szorított bennünket, ahol egész álló nap müfénynél dolgozunk. Orlov pénzügyi te­kintetben is korlátozott engem. Az összes kiadásokat neki kel­lett előterjesztenem jóváha­gyás végett, habár nem volt a közvetlen felettesem; a szö­vettanhoz pedig annyit értett, mint hajdú a harangöntéshez. Mindenki tudja, hogy szakmai tudatlanságát csupán a kul­tuszminiszterrel való rokonsá­ga menti, melynek családjába beházasodott. Kutató munkája tanársegé­deinek a müve, akiket a fiatal tudósok közül választhat, míg én egyetlen segéderővel, a fiatal Mach doktorral vagyok kénytelen beérni. Körülbelül egy éve annak, hogy asszisz­tensem egy tőlem felfedezett, etnakronit G nevű új idegfes­tékkel kísérletezett. A mik­roszkopikus szövetmetszetek­kel való munka közben termé­szetesen a festék bizonyos ré­sze kipárolgott, és mérgezést okozott munkatársamnak. Az új vegyületnek ilyen hatásáról ez ideig még sejtelmünk sem volt. Nyilván, olyan gázformá­ban ható legerősebb méregről volt szó, melyet egyáltalán nem lehet érezni és amelyből egyetlen belélegzés is elegendő, hogy az egész szervezetben merevgörcs álljon be. Jelleg­zetes szardónikus nevetés tor­zította Mach doktor arcát, el­ső pillantásra úgy tűnt, mint­ha saját állapotán mosolyogna. De bizonyára nem jószántából csinálta, mert amikor megta­láltuk, gerince megfeszült, mint az íj, a padlót csak a fe­jével és talpával érintette. Meg se tudott moccanni. Éle­te komoly veszélyben forgott. A mérges festéket azonnal megsemmisítettem; és egyút­tal újból kértem, hogy osztá­lyomnak legalább egy olyan helyiséget adjanak, amelyet megfelelően szellőztetni lehet, mivel, ha ilyen birtokunkban van, nem kellett volna e szo­morú esetnek megtörténnie. Néhány hónap múlva, ami­kor már asszisztensem szeren­csére fölépült, megjelent vég­re az Intézetben a vizsgáló bi­zottság. Két fényes egyenru­hájú tiszt volt, akik durván faggatni kezdtek. Tudni akar­ták a mérges gáz fajtáját és tulajdonságalt, amely a mér­gezést okozta. Nekem azonban új helyiségre volt szükségem. De ők egyre csak az én et­nakronit G vegyületemre vol­tak kíváncsiak. Kezdett gya­nússá válni a dolog előttem. Végül kidobtam őket. Egy hét múlva maga a kul­tuszminiszter keresett fel. Elő­ször azt gondoltam, talán té­ved. — Az ön rokona az első emeleten dolgozik - figyel­meztettem. - ö van beren­dezkedve vendégfogadásra... A miniszter azonban hozzám jött. Ugyanis már jelentették neki, hogy egy új mérges gázt fedeztem fel.' Nagyon érdeklő­dött munkám iránt. — Hisztológus vagyok — hangsúlyozom. — Az élő szö­vetek érdekelnek, és nem a mérges gázok. Az etnakronitot csupán véletlenül fedeztem fel. Az összes nagy találmány legtöbbnyire a véletlen műve, ez ne aggasszon engem, igye­kezett megnyugtatni a minisz­ter. A kormány meg akarja venni a vegyületemet. Azonnal el akarja kezdeni gyártását. Nem értettem, hogy miért. Hisz ezzel patkányokat és ro­vart irtani nem lehet. Az et­nakronit ugyanis láthatatlan anyag, szagát érezni sem le-, het; ezért az emberekre néz­ve naayon veszélyes volna. — Éppen ezért — mosoly­gott kultúráltan a miniszter. — Harci gázra van szükségünk. Üj fegyvert akarunk. — Fegyvert? — képedtem el. — Ne felejtse el, miniszter úr, hogy ma az 1914. eszten­dőben vagyunk. A civilizált nemzetek már régen nem há­borúskodnak egymás között. Ezt hagyják meg a balkániak­nak meg a búroknak. A civili­záció és a tudomány fejlődése a háborút szinte nevetségessé tette. Üay hiszem, Ferenc Jó­zsef csak azért tart még had­sereget, hogy a császárságon kívül legyen még egy vízözön­előtti intézmény. - Nem járatos a politiká­ban, kedves barátom, — A mi­niszter egyáltalán nem sértő­dött meg. - A jelenlegi világ­helyzet igen feszült. Oroszor­szággal való viszonyunk egyre rosszabb. És éppen a Balkán miatt. A szerbek elhatározták, hogy egy nagy államot alakí­tanak, mely az összes délszlá­vokat egyesíti. Tengert akar­nak; ezzel pedig az egész dal­mát partvidék a kezükbe ke­rülne. Egyszer ugyan már el­utasítottuk ezeket a követelé­seket, legutóbb az albán ha­tárok kijelölésénél és a szka­dari Incidens esetében, ha azonban a Fekete-kéz - így nevezik a szerb nacionalista szervezetet — újabb akcióba kezd, Ausztria nem fog hall­gatni. Megmutatjuk az oro­szoknak ls, hogy kinek van jo­ga a Balkánra. Ebben Német­ország is támogatni fog ben­nünket, mivel neki is van el­intézni valója Franciaországgal és Angliával. Afrikában újból szét kell osztani a gyarmato­kat. A németek nem elégsze­nek meg a régi portugál ma­radvánnyal Angolában, melyet nz angolok ígértek nekik. Ügy­szintén a moszuli naftára és a Satt-el-Arab-i angol érde­keltségre is rég fáj a foguk. Csak egy háború kirobbanását várják. Milliók fognak harcol­ni. - Szkadar vagy Satt-el-Arab miatt? — kérdeztem. Ugyanis nem volt előttem világos az egész dolog. Sose foglalkoztam politikával. - A hatalmi érdekek miatt - felelte a miniszter fontos­kodva. Elképzeltem a katonák mil­lióit, amint görcsökben fet­rengnek, melyekből Machot az kultuszminiszter. — Megér­tem a felháborodását, kedves professzor úr, magam ls hu­manista vagyok. De azért a fejlődés mégsem áll meg. Min­dennel harcolni fogunk: mesz­szehordó ágyúkkal, repülőgé­pekkel és harci gázokkal. Ha esetleg más országban ls fel­találják az etnakronitot, bi­zonyára hadseregük rendelke­zésére bocsátják. Tehát mit nyer vele, ha találmányát nem szándékszik átadni. Talán né­mi időt? Mindenki árulónak bélyegzi érte. És végül az el­lenség az ön által felfedezett gázzal fogja megmérgezni. Az ellenkező esetben pedig gaz­dag és elismert ember lesz. Intézete első helyen áll majd az országban, része lesz a leg­magasabb társadalmi megtisz­telésben, nemesi rangba emel­jük. Tekintse magát a tudo­mány sorsjátéka nyertesének. Saját állítása szerint, véletle­nül fedezte fel azt a vegyü­letet. Micsoda felelősség ter­helheti hát akkor? Mi a fele­lőssége annak az embernek, aki véletlenül egy milliót nyer? Holnap megnyerheti va­laki más. Hasonlóképpen kidobtam, akárcsak a tisztjelt. Magam is alig akartam elhinni mindezt. Hintóban távozott libériás szolgájával együtt. Egy pilla­natig azt hittem, meghibbant. Később újságot hozattam. Va­lóban úgy tűnt, mintha az em­berek meg lennének bolondul­va, mig mi megkíséreljük fel­fedni a természet titkait, új orvosságokat feltalálni, meg­menteni a betegeket, és meg­fejteni az eddig- ismeretlen dolgokat. Grey, Polncaré, Sa­zonov, Vilmos, Hötzendorf, Hoyos - éppen ezekről az urakról olvastam. Három nap múlva eldördült a fegyver Szarajevóban. A Fe­utolsó pillanatban mentettük meg. — Szó sem lehet róla — fe­leltem. — Ha háborúskodni akarnak, arra van a kardjuk, tessék! - Meg kell említe­nem, hogy, a miniszter arany és ezüst sujtással díszített egyenruhában jött hozzám, ol­dalán rövid tőr fityegett. — Az én gázom nem válogatna a katonák és a civilek között. Tehát nem használhatnák sem­mire. — Az elkövetkező háborúban nem lesz különbség katona és civil között - jelentette ki a kete-kéz megölte ellenségét, a trónörököst. Ausztria ultimá­tumot küldött. Követelték az Ausztria-elle­nes propaganda beszüntetését, az osztrákellenes szervezetek feloszlatását, valamint az oszt­rák-ellenes tevékenységben részt vett hivatalnokok, tisz­tek és tanítók elbocsátását. E személyek további sorsa fe­lőli döntést az osztrák kor­mány tartotta fenn magának, mely részt kívánt venni a sza­rajevói merénylet kivizsgálá­sában és tetteseinek megbün­tetésében. Ez azt jelentette. 20

Next

/
Thumbnails
Contents