A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-05 / 40. szám

JOSEF NESVADBA; A PÖR, melyről senki sem tudott — Tisztelt bíróság! - Neumann professzor felállt, mihelyt az ügyész befejezte beszédét, szemügyre vette a jelenlévőket, feltette cvikkerét, és nyugodt hangon, mintha csak diákoknak tartana előadást, olvasni kezdett: — Azzal vádolnak, hogy dolgozószobájában megtámadtam Orlov professzort, egy mikroszkóppal fejbevágtam, s ez által nehéz testi sértést követtem el rajta. Igazán nagyon sajnálom. En ugyanis agyon akartam ütni Orlov profeszszort... A tárgyalóteremben halálos csend lett. Az újságírók szaporán jegyezni kezdtek. Mindnyájan megdöbbenve tekintettek a vádlottra, aki védelmét saját maga akarja megnehezíteni. A professzor azonban nyugodtan folytatta: — Természettudományi karunkon szövettant adok elő már jó tizenhét éve. Tanszékem, mint ahogy valószínűleg tudják, egyetemi városunk egyik régi épületében van az élettan tanszékével együtt. Kijelenthetem, hölgyeim és uraim, hogy tanszékem elviselhetetlen körülmények között dolgozik, mivel Orlov profeszszor fiziológusaival már rég az alagsorba szorított bennünket, ahol egész álló nap müfénynél dolgozunk. Orlov pénzügyi tekintetben is korlátozott engem. Az összes kiadásokat neki kellett előterjesztenem jóváhagyás végett, habár nem volt a közvetlen felettesem; a szövettanhoz pedig annyit értett, mint hajdú a harangöntéshez. Mindenki tudja, hogy szakmai tudatlanságát csupán a kultuszminiszterrel való rokonsága menti, melynek családjába beházasodott. Kutató munkája tanársegédeinek a müve, akiket a fiatal tudósok közül választhat, míg én egyetlen segéderővel, a fiatal Mach doktorral vagyok kénytelen beérni. Körülbelül egy éve annak, hogy asszisztensem egy tőlem felfedezett, etnakronit G nevű új idegfestékkel kísérletezett. A mikroszkopikus szövetmetszetekkel való munka közben természetesen a festék bizonyos része kipárolgott, és mérgezést okozott munkatársamnak. Az új vegyületnek ilyen hatásáról ez ideig még sejtelmünk sem volt. Nyilván, olyan gázformában ható legerősebb méregről volt szó, melyet egyáltalán nem lehet érezni és amelyből egyetlen belélegzés is elegendő, hogy az egész szervezetben merevgörcs álljon be. Jellegzetes szardónikus nevetés torzította Mach doktor arcát, első pillantásra úgy tűnt, mintha saját állapotán mosolyogna. De bizonyára nem jószántából csinálta, mert amikor megtaláltuk, gerince megfeszült, mint az íj, a padlót csak a fejével és talpával érintette. Meg se tudott moccanni. Élete komoly veszélyben forgott. A mérges festéket azonnal megsemmisítettem; és egyúttal újból kértem, hogy osztályomnak legalább egy olyan helyiséget adjanak, amelyet megfelelően szellőztetni lehet, mivel, ha ilyen birtokunkban van, nem kellett volna e szomorú esetnek megtörténnie. Néhány hónap múlva, amikor már asszisztensem szerencsére fölépült, megjelent végre az Intézetben a vizsgáló bizottság. Két fényes egyenruhájú tiszt volt, akik durván faggatni kezdtek. Tudni akarták a mérges gáz fajtáját és tulajdonságalt, amely a mérgezést okozta. Nekem azonban új helyiségre volt szükségem. De ők egyre csak az én etnakronit G vegyületemre voltak kíváncsiak. Kezdett gyanússá válni a dolog előttem. Végül kidobtam őket. Egy hét múlva maga a kultuszminiszter keresett fel. Először azt gondoltam, talán téved. — Az ön rokona az első emeleten dolgozik - figyelmeztettem. - ö van berendezkedve vendégfogadásra... A miniszter azonban hozzám jött. Ugyanis már jelentették neki, hogy egy új mérges gázt fedeztem fel.' Nagyon érdeklődött munkám iránt. — Hisztológus vagyok — hangsúlyozom. — Az élő szövetek érdekelnek, és nem a mérges gázok. Az etnakronitot csupán véletlenül fedeztem fel. Az összes nagy találmány legtöbbnyire a véletlen műve, ez ne aggasszon engem, igyekezett megnyugtatni a miniszter. A kormány meg akarja venni a vegyületemet. Azonnal el akarja kezdeni gyártását. Nem értettem, hogy miért. Hisz ezzel patkányokat és rovart irtani nem lehet. Az etnakronit ugyanis láthatatlan anyag, szagát érezni sem le-, het; ezért az emberekre nézve naayon veszélyes volna. — Éppen ezért — mosolygott kultúráltan a miniszter. — Harci gázra van szükségünk. Üj fegyvert akarunk. — Fegyvert? — képedtem el. — Ne felejtse el, miniszter úr, hogy ma az 1914. esztendőben vagyunk. A civilizált nemzetek már régen nem háborúskodnak egymás között. Ezt hagyják meg a balkániaknak meg a búroknak. A civilizáció és a tudomány fejlődése a háborút szinte nevetségessé tette. Üay hiszem, Ferenc József csak azért tart még hadsereget, hogy a császárságon kívül legyen még egy vízözönelőtti intézmény. - Nem járatos a politikában, kedves barátom, — A miniszter egyáltalán nem sértődött meg. - A jelenlegi világhelyzet igen feszült. Oroszországgal való viszonyunk egyre rosszabb. És éppen a Balkán miatt. A szerbek elhatározták, hogy egy nagy államot alakítanak, mely az összes délszlávokat egyesíti. Tengert akarnak; ezzel pedig az egész dalmát partvidék a kezükbe kerülne. Egyszer ugyan már elutasítottuk ezeket a követeléseket, legutóbb az albán határok kijelölésénél és a szkadari Incidens esetében, ha azonban a Fekete-kéz - így nevezik a szerb nacionalista szervezetet — újabb akcióba kezd, Ausztria nem fog hallgatni. Megmutatjuk az oroszoknak ls, hogy kinek van joga a Balkánra. Ebben Németország is támogatni fog bennünket, mivel neki is van elintézni valója Franciaországgal és Angliával. Afrikában újból szét kell osztani a gyarmatokat. A németek nem elégszenek meg a régi portugál maradvánnyal Angolában, melyet nz angolok ígértek nekik. Ügyszintén a moszuli naftára és a Satt-el-Arab-i angol érdekeltségre is rég fáj a foguk. Csak egy háború kirobbanását várják. Milliók fognak harcolni. - Szkadar vagy Satt-el-Arab miatt? — kérdeztem. Ugyanis nem volt előttem világos az egész dolog. Sose foglalkoztam politikával. - A hatalmi érdekek miatt - felelte a miniszter fontoskodva. Elképzeltem a katonák millióit, amint görcsökben fetrengnek, melyekből Machot az kultuszminiszter. — Megértem a felháborodását, kedves professzor úr, magam ls humanista vagyok. De azért a fejlődés mégsem áll meg. Mindennel harcolni fogunk: meszszehordó ágyúkkal, repülőgépekkel és harci gázokkal. Ha esetleg más országban ls feltalálják az etnakronitot, bizonyára hadseregük rendelkezésére bocsátják. Tehát mit nyer vele, ha találmányát nem szándékszik átadni. Talán némi időt? Mindenki árulónak bélyegzi érte. És végül az ellenség az ön által felfedezett gázzal fogja megmérgezni. Az ellenkező esetben pedig gazdag és elismert ember lesz. Intézete első helyen áll majd az országban, része lesz a legmagasabb társadalmi megtisztelésben, nemesi rangba emeljük. Tekintse magát a tudomány sorsjátéka nyertesének. Saját állítása szerint, véletlenül fedezte fel azt a vegyületet. Micsoda felelősség terhelheti hát akkor? Mi a felelőssége annak az embernek, aki véletlenül egy milliót nyer? Holnap megnyerheti valaki más. Hasonlóképpen kidobtam, akárcsak a tisztjelt. Magam is alig akartam elhinni mindezt. Hintóban távozott libériás szolgájával együtt. Egy pillanatig azt hittem, meghibbant. Később újságot hozattam. Valóban úgy tűnt, mintha az emberek meg lennének bolondulva, mig mi megkíséreljük felfedni a természet titkait, új orvosságokat feltalálni, megmenteni a betegeket, és megfejteni az eddig- ismeretlen dolgokat. Grey, Polncaré, Sazonov, Vilmos, Hötzendorf, Hoyos - éppen ezekről az urakról olvastam. Három nap múlva eldördült a fegyver Szarajevóban. A Feutolsó pillanatban mentettük meg. — Szó sem lehet róla — feleltem. — Ha háborúskodni akarnak, arra van a kardjuk, tessék! - Meg kell említenem, hogy, a miniszter arany és ezüst sujtással díszített egyenruhában jött hozzám, oldalán rövid tőr fityegett. — Az én gázom nem válogatna a katonák és a civilek között. Tehát nem használhatnák semmire. — Az elkövetkező háborúban nem lesz különbség katona és civil között - jelentette ki a kete-kéz megölte ellenségét, a trónörököst. Ausztria ultimátumot küldött. Követelték az Ausztria-ellenes propaganda beszüntetését, az osztrákellenes szervezetek feloszlatását, valamint az osztrák-ellenes tevékenységben részt vett hivatalnokok, tisztek és tanítók elbocsátását. E személyek további sorsa felőli döntést az osztrák kormány tartotta fenn magának, mely részt kívánt venni a szarajevói merénylet kivizsgálásában és tetteseinek megbüntetésében. Ez azt jelentette. 20