A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-05 / 40. szám

hogy a Fekete-kéz vezetőjének, Dragutin Dimitrijevics tábornoknak, fedő nevén Apisznak, halálát követelték. Kitört a háború. És egyidejűleg kezdetét vette az ellenem indított hadjárat is. Hivatalosan senki, semmit nem publikált, azonban elkezdték terjeszteni, hogy nem vagyok hajlandó a hadsereg rendelkezésére bocsátani egy fontos találmányt. A hallgatók az előadásokon kifütyültek, kollégáim kihúztak a tudományos folyóirat szerkesztő bizottságának névsorából, és Orlov felkínálta Mach doktornak a hisztológiai tanszéket, mely állítólag rövidesen megürül. Közben háborúba lépett Oroszország, Németország, Franciaország és Anglia. A fiatalemberek ezrei vonultak be városunk állomásán. A dragonyosokat is harcba vetették. Fénylő sisakjuk, fehér köpenyük, villogó kardjuk és rikító piros öltözetük csupán arra volt jó, hogy az ellenség géppuskása jobban célba vehesse őket. Talán azt gondolták, hogy ez a parádé használ majd nekik? Két hónap múlva egy sem maradt életben közülük. A dragonyos helyőrség városunk büszkesége volt. Nekem szétdúlta a házasságom. Feleségem két év után Kovács Imre parancsnokkal megszökött Salgótarjánba. Lehet, ettől az időtől fogva nem szeretem a katonákat. A dragonyosokat különösképpen. Azután elköltöztem lakásomból. Ki se húzom a lábam alagsori dolgozószobámból. Ott is al-Gergely Vera rajzai szom; ételt a takarítónő hord a vendéglőből. Nincsenek igényeim. Csak néhanapján, vasárnap vagy ünnepnap, esetleg, ha már fáj a szemem és nem bírok tovább olvasni, megyek el Mach doktorhoz, hogy játsszak egy kicsit gyermekeivel. Egyedüli barátom volt. Nem is hagyott cserben. Viszszautasította Orlov ajánlatát. Ezért kénytelenek voltak a helyemen hagyni. Ugyan ki is törődik most a szövettannal? Néha még itt-ott kellemetlenkedik valaki, fenyegető leveleket is kapok, de az események gyorsan elfeledtették az egész ügyet. Az orosz front és a német előrenyomulás különösképpen. Kezdték behívni a póttartalékosokat is. Asszisztensem az elsők között volt. Ezt nyilván Orlov intézte így — bosszúból. Az árkászokhoz vonultatta be. Kikísértem az állomásra. Búcsúzáskor hat éves kisfia megkérdezte tőlem: - Igaz az, hogy, ha meglenne az a gáz, akkor apuka egy hét múlva visszajöhetne? Bizonyára sokat beszéltek róla otthon. Végtére talán nem is értenek velem egyet? Machné ájuldozott. A többi asszony sírt, kiabált, tépte a haját vagy karmolta az arcát, akárcsak egy antik tragédiában. Az állomás személyzete már megszokta ezt. Egy külön helyiségben vízzel öntözték őket. Még életemben nem láttam ennyi könnyet és szenvedést, mint amikor asszisztensemmel kifutott a szerelvény. Az állomás előtt egy ismerős tiszt sétált fel s alá, megvető pillantást vetve rám. Kovács Imre volt, a dragonyosok őrnagya. Végre elérte, amit akart. Mint zászlóaljparancsnokot városunkba helyezték... — Nieder mit den Serben! — ordította a többi tiszttel együtt, s kardjával nagyban hadonászott. Néha úgy gondoltam, hogy mindez csupán lázálom, egy rossz tréfa, melyből fel kell ébrednem. De senki sem nevetett, hacsak a halál nem. Egy hét múlva hírt kaptunk Halicsból: Mach doktor elesett. Felesége hozzám jött és vádaskodni kezdett. Hogy én vagyok mindennek az oka. Ha odaadom a gázt, asszisztensem nyugodtan dolgozhatott volna a front mögött. Ezt egészen komolyan gondolta. Én, én, aki semmiben sem akartam részt venni, most szerintük én vagyok a bűnös. Különben is Orlov professzor vonultatta be. Orlov ölte meg az én legjobb tanítványomat, munkámnak folytatóját. Minderre csak akkor döbbentem rá. Másnap elmentem a kultuszminiszterhez. — Hajlandó vagyok átadni az etnakronit G-t. Azonban még néhány kísérletet kell elvégeznem vele ... — Minden a rendelkezésére áll, drága honfitársam — és a miniszter egy nagyobb öszszeget jelölt meg. Hisztológiai kutatások számára egész kis várost lehetne felépíteni belőle. Ök azonban a mérget akarták. Egy század katonát rendeltek ki védelmemre. Megkértem, hogy parancsnokuk Kovács őrnagy legyen. így tulajdonképpen Kovács az én parancsnokságom alá került. Egyúttal beosztottak mellém egy gyönyörű titkárnőt és egyet, aki valóban dolgozik; továbbá tíz új asszisztenst, melyek közül négyen állítólag a kémelhárító csoport tagjai voltak és húsz laboránsnőt. Földalatti helyiségeim szűknek bizonyultak ennyi ember számára. Természetesen ilyen körülmények között dolgozni sem tudtunk. Ezenkívül a folyosó a dragonyosok lépteitől döngött, mintha csak minden pillanatban eay szerb támadást várnának. Üj helyiségeket kértem. Három emeletre van szükségem — jelentettem ki. Más épületbe nem voltam hajlandó átköltözni. Hadat üzentem a fiziológia tanszékének. — Követelem, hogy hat órán belül az egész épületet ürítsék ki. Azonnali haté/lyal elrendelem az összes hisztológiaellenes dolgozók, laboránsok, asszisztensek és takarítónők elbocsátását; minden hisztológiaellenes megnyilatkozás beszüntetését, valamint az egész tanszék hisztolögiaellenes tevékenységének kivizsgálását és mindazoknak a bűnösöknek megbüntetését, akik munkámat aátolták és asszisztensem halálát okozták. Követelem Orlov megbüntetését. Személyesen részt kívánok venni a kivizsgálásban ... Az új aszisztensek közül néhányan azt gondolták, hogy mindez csupán tréfa. Azonban hamar meggyőződtek az ellenkezőjéről. Az ultimátumot három dragonyos kíséretében , Kovács adta át. Mindnyájan remegtek előttem. Nem ls csoda, hisz én védem őket; miattam nem kell a frontra menniük! Egy kis idő múlva Orlov felhív telefonon. Meg volt lepve ... Nem érti az egészet... Hajlandó egyezségre lépni. .. — Ugyanígy beszélt a szerb kormány is - feleltem, s ezzel lecsaptam a kagylót. Ügy látszik nem értettek meg. Estig vártam... Azután kiadtam a parancsot: — Nieder mit den Fysiologen! — vezényelte Kovács, és dragonyos kardjával hetykén hadonászott. A legények serényen nekiláttak; kidobálták az ablakon a kémcsöveket és a drága mérőműszereket. Kiengedték a ketrecekből a nyulakat, macskákat, egereket, kutyákat és az összes többi kísérleti állatot. Valódi háborús kavarodás támadt. Munkatársaim igyekeztek engem lebeszélni. Néhány helyiség miatt akarja megtámadni? — És tudják maguk mi az a Satt-el-Arab, Angola vagy Szkadar? - A világháború sem keletkezett nagyobb dolgokért. Fogtam a mikroszkópot és Orlov professzorhoz siettem. Épp a nagybácsijának telefonálta, hogy én mit művelek. Hát még valami érdekesebbet is , elkövettem. Szétvertem a koponyáját a mikroszkóp állványával. Sajnos, nem ütöttem agyon. Pedig szerettem volna. Az összes fronton nap nap után hasonló logikával — mint ahogyan én a fiziológusokat megtámadtam — gyilkolják meg az emberek ezreit. Minden elkövetett lépésem pontosan összeegyeztethető azzal, amit Hötzendorf és Berchtold, Vilmos és Grey vagy Pasics műveltek. És az ő tevékenységüket mégse minősiti senki őrültségnek. Nem vizsgálták meg őket az elmegyógyászok, mint engem, nem vetették börtönbe; főként pedig nem ítélkeztek felettük. Mintha a háború valami egészen más dolog lenne, mint a gyilkosság. Csakhogy, hölgyeim és uraim, az engem sújtó ítélet rájuk is vonatkozik. Nem követtem el semmi mást, csak amit ők. Ha én mégis gonosztevő vagyok, akkor ők gyilkosok. És velük együtt mindazok, akik a világ problémáit erőszakkal akarják megoldani... Itt megszakították a professzor beszédéi. Legalábbis a Morvaország egyik kerületi levéltárában nemrég talált titkos jegyzőkönyv további adatokat nem tartalmaz. Az újságírók, akikről a jegyzőkönyv említést tesz, nyilván nem írtak az esetről egyetlen sort sem. Senki sem szerzett tudomást erről a perről. Talán nem is érdekelt senkit. Hisz azóta mennyi minden történt. Mindenekelőtt két világháború. Fordította PÉTER LÄSZLO 21