A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-07-13 / 28. szám

A rozsnyói tánccsoport ]elvonulása A galántai énekkar Vasárnap délután a főutcán Hány fiatal szíve dobbant, mozdult városka neve hallatára. Országszerte tánccsoportok százai készülődtek. Előbb járási Csemadok-napokon mutatták meg, iit tudnak. A legjobbak most idesereg'ttek, és Zselíz egyszerre megnépesedett, ét napra kivirágzott, mint jó eső után napraforgó. Ezt amúgy képletesen kell rteni, ahogy mondom is, mert az igazi ső csak most kezdődött. Eső? Ugyan ki bánja! Itt senki nem karja elhinni, hogy az ég mindenképpen nneprontásra vetemedik. A parkban toább ácsolják a két szabadtéri színpadot, lejére megjönnek az utolsó autóbuszok ;. Itt van már mindenki, akinek itt kell inni. Szombaton délután megtelik a müelődési otthon, s annak rendje-módja szeint fellépnek ai énekkarok. Ez az első rszágos találkozó. Igaz, csak négy mutatkozik be, az érsekújvári, galántai, rozsnyói s a rimaszombati. Számban ugyan <evés, de méltóképpen reprezentálják i négy kerületet. Teljesítményük meggyőzően bizonyítja, hogy a tánccsoportok fejlődése mellett az énekkari kultúra is minőségi változást ért meg. Az érsekújvári énekkar alig négy hónapos működése ellenére meglepő sikert arat. Itt-ott ugyan érezni a hangképzés hiányát, de nem tapasztalni ritmus eltolódást vagy más bántó hibát. A rozsnyói énekkar is beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A fejlődésében beállt hanyatlás következményeit Mikus Imre kultúrtárs vezetése alatt leküzdötte. Helyesen választott műsorával, fegyelmezettségével csakhamar eléri a jubileumi esztendő színvonalát. Á galántai énekkar sikere azt bizorfyítja, hogy a közönség maga is kí-