A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-05 / 40. szám

Akik nem vetik meg a becsületes munkát Dolgomvégezetlenül, lábaimban félnapi mászkálás fáradtságával kedvetlenül indultam a falu állomása felé. Hiába, úgylátszik Gice «Oíyan érdekesség nélküli falu, hogy nem lehet benne egyéb írnivalót találni, legfeljebb azt, hogy Juli néni hány üveg paradicsomot rakott el télire. A földművesszövetkezet se nem rossz, se nem nagyon jó, a kulturális élet nyári álmát alussza ilyenkor, s ezért itt bizony már az is eseményszámba megy, ha egyik kutya jól megugatja a másikat! Már éppen befordultam a vasúthoz vezető rövid utcácskába, amikor az állomás irányából egy csapat felém igyekvő vá -rosi embert vettem észre. Azért gondoltam városiaknak e jövevényeket, mert mindnyájan hosszú pantallót, jól szabott zakót, vagy városias szvettert viseltek. Csak amikor közelükbe értem, hökkenteni meg h

arna képükön. Cigányok voltak ezek bizony, s nem is álltam meg, hogy egy ácsorgó parasztasszonytól meg ne kérdezzem: Л gicei iskoiásoK KOZOTI igazan nem számít, kinek milyen a bőre — Mondja csak, menyecske, bál lesz maguknál ma, arra érkeztek tán ezek a városi muzsikusok ? — Bál lesz a fityfenét! — legyintett nevetősen a fiatalasszony —, a mi cigányaink ezek, jobban élnek ők ma. mint akármelyik magunkfajta paraszt! Nosza, ez kellett csak neke 1, tíz perc múlva már a helyi nemzeti bizottság elnökét faggattam e véletlentől elém tálalt érdekesség felöl! Présada András, a HNP elnöke szívesen adja meg a kért felvilágosítást. — Hát bizony az utóbbi évek alatt nagyon megváltozott Gicén a cigányság életszínvonala — mesélte. - Annyi a pénzük ma, azt sem tudják, mit kezdjenek vele! A község száztizenhat háza közül narmincötben cigányok laknak, de olyanokban ám, hogy nem egy parasztház elbújhat mellettük! Mindennek pedig az a magyarázata, hogy nincs ma olyan cigánycsalád a faluban, amelynek legalább egy vagy két tagja ne járna állandó munkába. Nézzen csak be a helyi magyar iskolába, a tanító majd mesé: mindenféle csudálatos dolgokat — fejezte be felvilágosítását az elnök. Lipták János igazgató-tanító, aki egymaga igazgat is. meg tanít is gyermeket. köztük 37 cigánycsemetét valóban nem fukarkodott a „felső utcák" kulturális fejlődésének dicsér tével. Gyurák Lajos cigányblr» legkisebb fiával, akiből boldogabb embert ikar faragni, mint amilyenek elődjei voltak azt sem nézi jó szemmel, ha egy-egy mulatságra, falusi bálra beokvetetlenkedik néhány barnabőrű legény vagy leányzó. A másik panasz is ezzel függ öszsze. Mint mondják, azért vannak még ma is a faluban csúf kis viskók és zsúfolt lakások, mert nekik még ma is csak a „cigánysoron" van a „méltó" helyük. A község nem ad telket cigánynak a faluban, hiába van pénze, nincs módja új igényei szerint. élnie. Ha kellő népneveléssel, s ha igazi szociális gondolkodással és segíteni akarással orvosolja végre ezeket a jogos sérelmeket a község elöjárósága. akkor lesz csak igazán országos példa a gicei cigányság nagy, nagy átformálódása! NEUMANN JÁNOS M — Képzelje csak, milyen eredmény nekünk már az is — mutatott a falusi gyermekek közül itt is, ott is kibarnáló. tiszta ruhás, csinosra fésült nebulókra —. hogy egy-két kivétellel minden iskolaköteles cigánygyermek rendesen eljár a tanórákra. Emellett szorgalmasak, szófogadók, értelmesek, amit mi sem bizonyíthat jobban, mint a kis Szamkő Andris példája, aki az elmúlt tanévben tiszta egyessel végezte az első osztályt. De szép eredménnyel végződnek a felnőtt és még írástudatlan cigányok részére rendezett téli tanfolyamaink is. E, télen is rendezünk majd ilyet, s ezenkívül még egy nagy jelentőségű lépéssel szeretnénk tovább vinni a cigányság művelődését. Cigány színját^só csoportot szeretnék öszszeverbuválni, színdarabot szándékszom betanultatni velük, ha kötélnek állnak! A nyúlfarknyi cigánysor elején negyedrészt kész tágas ház kőfalai meredeznek az ég felé. Cigányember építteti, tavaszra szoba-konyhás otthon lesz belőle. Arrébb virágok közül, szuterénos kedves kis házikó kandikál ki a hepeíhupás útra, az 51 éves szövetkezeti csordás és családja lakik benne. Szamkó Bélának ez már a második háza. de még egyet akar építtetni gyermekei részére; olyan nagv errefelé a szaporulat és olyan jól megy annak a cigány származású embernek. aki nem veti meg a becsületes munkát! Arrébb egy toronyszerű furcsa épület néz farkasszemet a nálánál bizony sokkal hórihorgasabb gicei heggyel, „emeletes láz" e.. egyik büszkesége a gicei .•igánysornak. Aztán újabb és újabb csinos. hol apróbb, hol nagyobb házikók következnek. alig látni az utcában egy-két |cunyhót. amelyek oly jellemzők voltak a .régi cigánysorokra. De még ezekből is — ligy-két „javíthatatlan" öreg cigány lakja —. szinte kimosolyog a tisztaság. — Ö, mily messze vannak már a gicei cigányházaktól az udvaron felállított nyílt tűzhelyek, a porban játszadozó meztelen purdék — és a veszekedés! Két cigányotthonba is benéztem egyegy futó percre, itt sem találtam egyebet, csak gyönyörködni valót. Gyurák Lajos szobája igaz. hogy csak annyi, hogy éppen aludni lehet benne, de tiszta, mint a patyolat, s csupa új bútor díszeleg benne. Konyhája barátságos, akár szobának i£ beillene, s mint majd minden cigányházacskában, itt is szól a rádió. Szamkó Lajos otthona pedig egyenesen elképeszti az embert. Itt már gyönyörű gramofonos rádió tüntet a szintén vadonatúj bútorok között. Hány városi ember szívesen ellakna egy-egy ilyen „cigánylakásban"! Jó mód, fejlődésnek induló igazi emberi élet mindenütt; ez az. ami megfogja a gicei cigánysorba ellátogató idegent! Persze, akadnak panaszaik is ezeknek az új élet felé indulö, barnabőrű embereknek. Gyurits Lajos, a telep cigánybírója (párttag, tagja a helyi nemzeti bizottságnak, egyik fia a kassai felsőipari iskola másodéves tanulója) mesélgetett róluk, miközben n^yokat bólintgattak hozzá a körénk sereglő. munkájukból hazatért szomszédok. Hiába változott meg a gicei cigányok egykori dologkerülő életmódja, hiába számítanak űj világunk .örvényei szerint egyenrangú polgároknak, a falu népe bizony még ma is elzárkózik a cigányoktól. Az ifjúsági szervezet és a r

semadok helyi csoportja nem törődik a cigány fiatalokkal, s a nép még Ilyen házban lakik családjával Szamkó Béla, a falu földművesszövetkezetének egyik cigány dolgozója