A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-05 / 40. szám

befolyással voltak a fiatal Kischre a feltörekvő cseh polgárság nagy publicistái. Kisch pályáját újságoknál kezdte. Tanulmányozta a zsurnalizmus történetét, klasszikusait (Klasszikus zsurnalizmus, 1920), s minden csínját-bínját (a harkovi egyetemen újságtudományi előadásokat tartott) és akkor sem restellte magát újságírónak nevezni, amikor már világszerte elismert író volt. Tudnivaló azonban, hogy újságíró és újságíró között nagy a különbség. Az újságot és közönséget szolgáló, de önérzetes, becsületes, igazságot szerető kollégáktól megkülönböztette a bérenceket, sajtókulikat, a pénzért tollúkat az ördögnek is eladó, szakmájukra szégyent hozó semmirekellőket. A riporteri mesterségnek sok minőségi fokozata van a szürke napszámos-munkától a mesteri művekig, De fontosabb ennél a tisztán szakmai értékelésnél a történelmi-társadalmi értékelés. A hanyatló polgári zsurnalizmus mellett az utolsó évszázad során növekvő jelentőségre tett szert a szocialista újságírás. A tudományos szocializmus megalapítója, Marx és Engels az újságírásnak is máig utolérhetetlen mesterei. Nagy újságíró volt a forradalmi munkásmozgalom majdnem mindegyik kiváló személyisége — élükön Leninnel. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta a haladó riporterek ragyogó gárdáját ismertük meg. Ki nem ismeri John Reed, Albert Londres, Arthur Holitscher, Erenburg, Reissner, Smedley nevét? Július Fucík is elfoglalta helyét a riport klasszikusai között. A következőkben magát Kischt szólaltatom meg. A riport művészetéről szóló írásai, nyilatkozatai sokszor villámszerűén világítják meg e műfaj elméleti kérdéseit. „Szigorú válogatással kell fölrakni a színeket s megtalálni a helyes perspektívát úgy, hogy az írás a társadalmi vádirat művészi dokumentummá váljék." — „A puszta tény természetesen csak iránytűje a riporternek. Utazásában látcsőre is szüksége van, és ez a logikus fantázia." — „Sokszor tanácsolták barátaim és kritikusaim, hogy ne nevezzem magamat riporternek és írásaimat riportoknak. S ne áruljam el, hogy anyagomat a való életből merítettem. Hagyjam ki — ajánlották — a konkrét adatokat, s írásomat .nevezzem novellának. Akkor ismernek el igazán írónak, a fantázia emberének. Én viszont azt tartom, hogy a művészet legnemesebb nyersanyaga az igazság!" — „Ceylonba utazásom előtt olvastam egy csomó írást e szigetről. Megborzadtam, amikor ezeket az írásokat összehasonlítottam a valósággal. Megénekelték e gyöngyformájú sziget szépségeit; a hullámverést a partokon; az örökkévalóság keresését a dzsungelben; az ősi császárpalota romjait, és sok mindent egy virágzó kultúráról, de hallgattak a mindennapok szörnyűségeiről. Én azt a szigetet láttam, ahol októbertől januárig 30 000 gyermek pusztul el maláriában és hal éhen; azt a szigetet, ahol a gyermekek 80 százaléka túl gyönge ahhoz, hogy iskolába járjon; ahol a fehérek naponta botozzák a bennszülötteket; ahol a bennszülöttnek alig van munkalehetősége, mert inkább Indiából hozatnak munkást, aki nem szervezkedhetik. Azt a szigetet láttam, ahol mindenkire léptennyomon éhhalál és nyomor leselkedik." — „A kettős taktika, mely a szociálisan tudatos íróra kötelező, a harc és a művészet taktikája. Elveszítené az egységet, értéketlenné és hatástalanná válnék, ha meghátrálna, akár mint harcos, akár mint művész." — „Jegyezz fel minden részletet,- a látszólag legkevésbé fontosat is. Rendszerint éppen ezeknek lesz döntő szerepük, s ha nem emlékszel rájuk, a kép homályos és bizonytalan lehet." — „Eljön az idg* amikor az emberek a világról csak az igazságot akarják tudni. A jövő az igaz és bátor, messzire látó riporteré." — „Nehéz a dolgokról rövid formában valóban érdekeset, újat s főleg fontosat mondani. Hallatlanul sűríteni kell! Csak a lényegeset szabad kiemelni. Konkrétnak kell lenni, általánosságok és szellemességek keveset használnak áz olvasónak." — „A riporter legyen kíváncsi, kíváncsibb mint összes olvasói. Szenvedélyesen kíváncsi. Még az egészen hétköznapi dolgokra is. Különben sose fedezi fel azok igazi arcát. Ha az íróból hiányzik a szent kíváncsiság, hogyan kívánhatja, hogy az olvasó is kíváncsi legyen az ő firkálmányára?" — „Az úgynevezett könnyű stílus ne-, héz munkát jelent." Riporteri indulásáról ezt mondotta; „Fagyoskodókkal találkoztam a melegedőben; éhesekkel várakoztam ingyen-levesre; lakástalanokkal aludtam éjjeli menedékhelyen; munkanélküliekkel jeget törtem a Moldván; úsztam tutajosokkal Hamburg felé; statisztáltam színházakban; rongyosokkal komlót szedni mentem Zatecre; és mint sintérsegéd kóbor kutyákat hajszoltam." Negyven évvel később, nem sokkal halála előtt följegyezte riport-terveit: „Treboni halastó (halászat); Kladno, Strakonice (fezgyártás); textil (gyapjú, gyapot, len); komló, porcelán, üveg, alkohol, fa, gumi; Pilzen (Skoda, sör); Baía, gyufa (Susice), papír (Krumlov), ceruza (Budéjovice, Koh-i-noor), Macocha. Ólom, cukor (cukorrépatermelés). Pribram. Kutná Hora. Óvárosi városháza. Fürdőhelyek. Rádium. Folyékony üveg. Neruda. Kollár. Terezín. Határvidék. Üj földek — mezőgazdaság. Sadeko (libák). Pitavaliánák. Csehországi személyiségek." Vége következik OlüTlIRAHS fflllAGHIRADÖ 1960-ban Chopin születésének 150. évfordulója alkalmából Chopin-évet rendeznek Lengyelot szagban, amelynek gazdag programján szerepel: a VI. nemzetközi Chopin zongoraverseny, a nagy zeneszerző munkásságát méltató tudományos müvek versenye, a legjob gramofonlemez és egy Chopin-plakát verseny. Ez alkalomból megjelenik Chopin összes műveinek kritikai kiadása is. E napokban ért véget Moszkvában a szlavisták tíznapos nemzetközi értekezlete. A huszonnyolc országból összegyűlt mintegy kétezer tudós megállapodott, hogy kiadják a szláv nyelvek dialektusainak szótárát; a szláv filológia enciklopédiáját, és Moszkvában Szláv Irodalom címmel folyóiratot indítanak. Üj folyóirattal gazdagodott a Csehszlovákia kulturális élet. Megjelent az Uméní a remesla (Művészet és Ipar) című gyönyörű kiállítású, gazdagon illusztrált és szellemesen tördelt iparművészeti lap. Az évenként ötször megjelenő kétnyelv, (cseh és szlovák) szemle gazdag anyagot közöl Csehszlovákia és a világ más országainak népművészeti, iparművészeti kincseiről. Az Uméní a femeslá-böl sokat tanulhatnak a magyar Jirina Sejtalovát, a Frágai kultúrmunkások is. Érdekessé- Nemzeti Színház művésznőjét a ge még az új folyóiratnak, hogy filmben nyújtott kiváló teljesíta tartalom és a számozott ké- ményéért a fesztivál különleges pek szövege elöl németül, fran- érmével tüntették ki. ciául, angolul és oroszul is megvan. * * * A műfordítók nemzetközi szövetsége nemrég Varsóban tartotta első nemzetközi konferenciáját. A tizenhét országból megjelent ötven kiváló fordító megvitatta a műfordítás időszerű kérdéseit, és méltatta óriási feladatait a nemzetek közeledése terén. A velencei nemzetközi filmfesztiválon a kritikai díjjal jutalmazott csehszlovák Farkasverem című film főszereplőjét, Indiában 2351 napilap jelenik meg. Ezeknek mintegy 20 százaléka angol nyelven, 19 százaléka hindu, a többi pedig India népeinek nyelvén. Ezenkívül megjelenik mintegy ezer. másféle időszerű kiadvány is. A mai egyiptomi irodalom egyik legnépszerűbb alkotása Abdel Azisz Abdel Madzsida egyiptomi író Huf Hur című könyve, amelynek cselekménye 4500 évvel ezelőtt játszódik a Nílus völgyében, egyszerű emberek között. 13