A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-09-28 / 39. szám

azekben a napokban, amikor München 20. évfordulójával kapcsolatban a történelem krónikájában lapozgatunk, egy nevezetes, akkoriban az egész világot lázba hozó per huszonötödik évfordulóján állapodik meg tekintetünk. Negyedszázaddal ezelőtt kez- . dődött az emlékezetes lipcsei per, melynek fő vádlottja, Georgi Dimitrov elvtárs személyében a kommunista mozgalom, a vádló pedig az aljas náci rendszer volt. 1933. március 9-én tartóztatták le Dimitrovot társaival, Popovval és Tanyevvel a berlini Bayernhof vendéglőben. Az emigráns bolgár kommunisták ellen emelt vád, a Reichstag, a birodalmi parlament felgyújtása volt, amit. a nácik az emigráns bolgár kommunistákra fogtak, és minden áron tőkét akartak kovácsolni a megrendezett perből a nemzetközi kommunista mozgalom ellen. A Reichstag felgyújtása előre megrendezett komédia volt. A náci főkolomposok rendezték meg azzal a céllal, mint Néró császár Róma felgyüjtását. Ürügyet kerestek, hogy felforgatással vádolják meg a kommunista világmozgalmat. Noha Néró utódai ravaszabbak voltak, az igazságra így is fény derült. A vádlottból vádló lett! 1933. szeptember 23-án hangzott el Dimitrov híres bírósági beszéde, tíz évvel a bolgár munkásosztály 1923. évi hősies szeptemberi felkelése után. Dimitrov azzal a tudat-Internacionálé Végrehajtó Bizottságának tagja, felelős és vezető kommunista vagyok. És én kész vagyok teljes mértékben felelősséget viselni bolgár pártom és a KI összes határozataiért, okmányaiért és cselekedeteiért. De éppen ezért nem vagyok semmilyen terrorista kalandor, puccsista és Vádlók és vádlottak A lipcsei per negyedszázados évfordulójára tal készült beszédére, hogy nemcsak saját személyét, hanem a mozgalom becsületét kell megvédenie. Méltóképpen felkészült a náci államapparátus bérenceivel való első nyilvános összecsapásra. „Igaz, hogy bolsevik, proletár forradalmár vagyok. Alá kell húznom, hogy proletár forradalmár, mert a mai zavaros időkben egy német koronaherceg is forradalmárnak nyilvánítja magát, és olyan őrült forradalmárok is vannak, mint például van der Lübbe! Az is igaz, hogy mint Bulgária Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Kommunista gyújtogató" — olvassuk Dimitrov bírósági beszédének vázlatában. Dimitrov megvédte a maga és pártja igazát. Több hónapos fogság után a bíróság „bizonyítékok hiányában" (Goring volt a koronatanú, akire Dimitrov rábizonyította hazugságait) 1933. december 16-án meghozta a felmentő ítéletet. Dimitrov utolsó felszólalásában nemzeti önérzetének is védelmére kelt. „A sajtó különféle módon lámadott — ez közömbös számomra —, de személyemmel kapcsolatban bolgár népemet is „nyersnek", „barbárnak" nevezte, engem pedig „sötét balkáni alaknak", „vad bolgárnak" nevezett, ezt pedig nem tűrhetem hallgatagon. igaz, hogy a bolgár fasizmus nagyon durva és barbár. De.. egy nemzet, mely ötszáz évig élt idegen járom alatt és mégi» megőrizte nyelvét és nemzeti jellegét, munkásosztályunk és parasztságunk, mely küzdött és küzd a bolgár fasizmus ellen és a kommunizmusért — ilyen nemzet se nem barbár, se nem vad! Bulgáriában csak a fasizmus vad_ és barbár. De kérdem Önt, elnök úr: melyik országban nem barbár és vad a fasizmus?" A lipcsei perben győzött a kommunisták igazsága. Ám azok, akik a politikai közdötérré alakult tárgyalóteremben alulmaradtak, nem tanultak vereségükből. Ugyanazok az erők támogatják Nyugat-Németországban a revansizmus szellemét és szeretnék megfúvatni a nácik harci kürtjeit. Ök szorgalmazták Németország Kommunista Pártjának betiltását, most pedig a nyugatnémet Bundeswehr amerikai atomfegyverekkel történő felfegyverzését. München és Lipcse szelleme éberségre kötelez! L. L. Az író változtathatja a műfajt, de nem változtathatja mondanivalóját. Az Égő föld Egri írói mondanivalójának szerves része és — talán nem lesz elszigetelt különvélemény az idézett Ilylyés-kritika kapcsán egy emberöltőt jubiláló íróval szemben ez az állítás: mindmáig legművészibben és legtisztábban megszólaltatott fejezete. Tiszteletre és feltétlen elismerésre méltó az az alaposság, amellyel Egri a történelmi hátteret, a kor politikai bonyodalmait és diplomáciai intriikáit kezeli, bogozza, még tiszteletre méltóbb az az élesszemű magabiztosság, amellyel a korabeli históriák és krónikák adatait nyomozza, ellentmondásait tisztázza, de ezeken is túl a legmegkapóbb az a művészi erő, amellyel élő alakokat, taglej téseiikig és arcjátékaikig, felszabadult kacagásukig, vagy rekedt suttogásukig felismerhető jellemeket alkot a történelmi feljegyzések szűkszavúan kezelt neveiből. Alboin féktelen nagyravágyása ellnére is rokonszenves, férfias alakja, Klef herceg fanyar bölcsessége, Turizend fejedelem halálos sápadtságú önmérséklete, Helmekisz kutya-hűségből veszett eb marására emlékeztető, fejveisztett gonoszsága, Baján kán hidegen számító, összehúzott szemű ravaszsága, Klotszvinda asszonyi alázata, Rozamunda lángoló szerelmének szenvedélyes gyűlöletté való elfajulása, és mindezekkel szemben a kisembereknek, a látszólagos mellékszereplőknek az események középpontjában történő, irányító szerepeltetése Egri drámáinál is drámaibb erejű, művévé teszik ezt a regényt és annak mondanivalóját. Nem csoda, ha az átélésnek, átérzésnek és beleélésnek ebben a hevében az író néhol maga is a viharzó történések bűvöletébe kerül; hőseinek fékevesztett, gátlástalan szenvedélyei mintegy kábulatban ragadják magukkal, s ebből az ihletett szédületből anarcforonizmusnak semmi ecetre sem ható kiegyensúlyozásképpen önfegyelmező hittel, messzi, eljövendő századok ígéretét kénytelen megcsillantatni. Egri számos művében bebizonyította, hogy mestere a formának és a nyelvnek, s nyelvének művészi ereje ebben a regényében kiváltképpen abban rejlik, hogy nem törekszik a nyelv csillogó vagy robusztus szavainak a használatára. Elenyészően kevés, ahol — éppen az események magukkal ragadó hatására — ilyesmibe botlik: „Gerjedelmes volt az álma." (Itt bizonyára a szó csalóka ereje tévesztette meg.) De álljon itt bizonyításként az a részlet, amelyben egy pogány szertartásról, egy betöretlen mén ősi, mondhatnánk pszichológiai alapon történő megszelídítéséről ír: „A zajongó ifjak nyomban elnémultak. Ott maradtak az it at ónál, és mohó tekintetük a szkítára tapadt, aki vérvörös köpenyt borított magára s úgy indult egymagában a lovak felé. A távolban legelésztek egy csomóban. A sámán gyors léptekkel sietett feléjük, vörös köpenyének két szárnya a magasba lebbent; olyan volt, mint egy fűben járó, vörös tollú, hatalmas madár. Ekkor abbahagyta az egyik ló a legelést, kivált a csoportból és figyelmesen a szkita felé nyújtotta nyakát. Mereven állott, várt és nézte a vörös alakot, ahogy lasstídad léptekkel közeledik hozzá. Most megremegett minden ina ás izma feszült, a sörényéig futott fel a reszketés, a háta n*sgvonaglott, de helyéről nem mozdult. — Bűvöli... Megverte a szemével! — suttogták az ifjak." Sehol egyetlen túlzott jelző, egyetlen hatásvadászó kifejezés: az egész olyan egyszerű és olyan kifejező, mint-m;nt maga a nyelv. És olyan szép is. Vénasszonyok nyara van, csöndes és békés, ezüstösen sugaras délután. A kritikus, vagy talán inkább az olvasó, becsukja a két könyvet: az 1928-as Nyugatot és Egri Viktor 1958-ban átdolgozott, új kiadásban megjelent regényét, az Égö földet. És befejezésül csak ennyit: értékes és lebilincselő olvasmány volt ez a regény: méltó megünneplése egy ki nem mondott, harmincesztendős jubileumnak. RÄCZ OLIVÉR A csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális hetilapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős: Egri Viktor főszerkesztő. Megjelenik •nlnden vasárnap. Kiadja a Csehszlovákiai Maovar Dolgozók KultűreqyesUtete, Bratislava. Mi erővé nám. 3—4. telefon 220-59. Szerkesztőség: Bratislava. Jesenského 7. Telefon >61-04. Postafiók C-181. Terjeszti a Postai H'r!apszolqálat._Mzgrendelhetö minden postahivatalnál és kézbesítőnél. Nyomja a Pravda nvomdavállalat, Bratislava. Jesenského 12 Faves szám ára 1.50 Kfs. előfizetési dli fél évre 39.— Kis. egész évre 78— Kés A-553318 859