A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-09-28 / 39. szám

A Szovjetunió legfurcsább múzeumai Jönapot bodzafa! Vendéget hoztam neked, hideglelést, itt egyen meg a fene vele együtt, terád hagyom, többé viasza se nézek! (Régi magyar mondóka hidegleléskor, a bodzafa előtt.) * * * A gyógyítás mestersége olyan idős, mint maga az emberiség. A kezdetleges gyógymódokbői csak lassan, fokozatosan kifejlődő orvostudománnyal párhuzamosan fejlődött azonban a kuruzslás mestersége is. Hiszékeny ember mindig akadt és — sajnos - néha még ma is akad. Maga az orvostudomány is sokáig csak gyermekcipőben toptogotti, s ajz őiskpri. ókori, középkori gyógyszerek és gyógy­módok alkalmazása sokszor bizony meg­döbbenti a mai embert A régi idők orvosi vonatkozású emlé­keinek leglelkesebb gyűjtője Pavel Sfcra­dins professzor nemrég a szovjet népnek ajándékozta világhírű gyűjteményét. Szerzetesek szállítják el a középkan pestisvészek áldozatait (részlet Stradins professzor múzeumából) Kii eiz a' Stradins professzor, s mit tartalmaz világhírű gyűjteménye, amit méltán nevezhetünk a Szovjetunió legfur­csább múzeumának ? Pavel Stradins a litvániai Viesite vá­roskában született. Negyven esztendővel ezelőtt határozta el, hogy orvosi pályára lép. Ez bizony nem volt könnyen meg­valósítható dolog egy szegény ácsmester fia számára. De szorgalommal és kitar­tással mégis elérte célját. A leningrádi egyetemen szerzett diplomát, majd több kórházban folytatott orvosi gyakorlatot. Stradins professzor egyik legnagyobb szenvedélye az utazás volt. Bejárta az egész Szovjetuniót, az Amerikai Egyesült Államokat, Svédországot, Angliát, Auszt­riát, Olosaországcvt, Franciaországot, Kí­nát és Koreát. De volt egy másik szen­vedélye is: minden országban, mit bejárt, szorgalmasan gyűjtötte az orvostudo­mány történetére vonatkozó anyagot. Min­den országból, minden korszakból szár­mazó adat érdekelte. - Köztudomású — mondja a profesz­szor —, hogy a, gyógyítás mündig annak a társadalomnak viszonyaitól függött, amelyben azt gyakorolták. Fejlődését nem lehet elválasztani, a természettudo­mányok, filozófia és technológia fejlődé­sétől ezért aztán nem csupán az orvos­tudománnyal magával szorosan összefüg­gő anyagot gyűjtöttem, mint például se­bészeti eszközöket, gyógyszerészeti fel­szerelést és irodalmi műveket, hanem az emberek életmódját, kedvteléseit és ci­vilizációjuk fokát bizonyító anyagot- is. Gyűjtöttem ruhadarabokat, fegyvereket, bútorokat stb., mert ezek is nagyban hozzásegítenek, hogy hű képet alkothas­sunk maguknak a történelem különböző korszakairól. Így hordott aztán össze két évtized munkájával egy hatalmas és ritkaságnak számító gyűjteményt Stradins professzor, á híres rákkutató, sok sebészeti, valairrtint gyógyitástörténeti könyv írója. Múzeumá­ban a kezdetleges sebész-eszközöktől kezdve mindenféle gyógyításra használt torzfigurák százain, hatalmas könyvtári anyagon, valamint a régi világ orvosai­nak, sebészeinek, kuruzslóinak több száz képén keresztül egészen a legmodernebb izotópgyógymódokig az orvolás történe­tére vonatkozó minden érdekes anyag megtalálható. Különösen érdekes a mú­zeum könyvgyűjteménye, amelyből sok régi „gyógymódról" érthesülhetünk. így például egy régi amerikai „gyógyí­tókönyv" szerint a nyílt sebre rágott bagót kell tenni. A franciaországi Poitou városkában a szemölcsöt valamikor úgy irtották hogy mindenki ain'niyi kavicsot szedeti egy erszénybe, atmeinnyi sze­mölcse volt, majd az erszényt 'kiitette az utcára. Ügy vélték: aki felveszi az er­szényt. arra a szemölcsök is ráragadnak. Régi időkben kedvelt gyógyszer volt az aranypénzből reszelt por, amit édespor­ban vettek be. Nagy gyógyítóerőt tulaj­donítottak a viperahúsnak is. Persze, régi gyógyszerészeti könyvek sem hiányoznak a gyűjteményből. Ezek­ből megtudhatjuk, mi minden alkadt a régi patikáriusok polcain, s mit rendel­tek a régi doktorok. Friss tehéntrágyát - borogatásul kösz­vényes fájdalmakra. Szamártrágyát - orrvérzés ellen. Rókamájat - légszomj, asztma ellen. Medvezsírt - ha valakinek fájt a füle. Békaolajat - álmatlanság ellen Gyíkolajat - mert ezt kitűnő hajnö­vesztőszernek tartották. Pókolajat - ezt 60 kövér pókból ké­szítették. Azt állították, hogy láz ellen nagyon hatásos. Hangyavizet - két marék kövér han­gyát (kellett alaiposan összetörnyi mo­zsárban, majd olajban kifőzni. .Állítólag „igen élénkíti az elmét". Kedvelt gyógymód volt a ráolvasás is (ficamodás esetében például ezt kellett mondogatni: „Daries, dardaries, astatu­ries, huat, huat, huiait, istai, pista. saista. damiabo, damna, castra et luxato"), va­lamint a számvarázs, szentek ereklyéinek érintése, mágikus négyszögek rtselése, porrátört drágakövek bevéteile és ezer más hasonló badarság. A mai kuruzslások sem hiányzanak Stradins professzor gyűjteményéből, így pl. 1927-ben egy amerikai tudományos társaság ötvenezer dollár jutalmat tűzött ki annak, aki a legeredményesebb gyógy­módot ajánlja a rákbetegség ellen. Négy­ezer pályázó küldte be a legfurcsább gyógymódok leírását. Ilyenek akadtak köz­tük: téjben áztatott fügével történő boro­gatás; varangyosbékát tejben megfőzni és kenőcsöt készíteni belőle; igyon a be­teg abból a vízből, amiben egy kovács izzó lőpatkót hűtött le. Vagy: fogjon a beteg a markába egy vakondot és addig szorongassa, amíg az állat felszívja a betegséget, mint valami mágnes. Tudatlanság, ostobaság, naivság . . . régi és újabb „gyógymódok" . . De a tudo­mány halad, és Stradins professzor ér­dekes, tanulságos, furcsa és elrettentő gyűjteménye, amelyet. most a szovjet népnek ajándékozott, ezt a haladó tudo­mányt szolgája. ZÜGYÖM] ANTAL Részlet Stradins professzor múzeumából

Next

/
Thumbnails
Contents