A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-09-21 / 38. szám

Ha Érsekújvárból autóbusszal érkezik áz ember .Udvardra, akkor a múlt, — ha pedig vonattal érkezik, akkor a jelen fogadja a falu határában. A múltat egy fákkal, díszbokrokkal, kőszentekkel teletűzdelt domb képviseli, a jelent a falu másik végén egy épületekkel zsúfolt, különállö telep. A dombot Kálváriának, a telepet EFSZ-majornak nevezik az udvardiak. A Kálváriára azért büszkék, mert sok évszázados zsellérkedésük jutalmául legalább ennyit hagytak rájuk papi uraságaik, a majorra meg azért, mert két évszázad óta a faluban ez az első major, amely nemcsak verejtékükre szomjas, de gondtalan életet is kínál. • A Kálvárián, a kétszáz éves Szent Márton festményt őrző kápolnán, a művésziesen kifaragott kőszenteken és a csinos haranglábon kívül nincs egyéb látnivaló, azért mégis érdemes ellátogatni oda. Itt él ugyanis az az egyetlen ember, aki, nek haszna is van abból, hogy a falu egyházi urai (12 000 ingyen kocsifuvar és 50 000 gyalognapszám paraszti hozzájárulással!) megteremtették a mai Kálváriát. Kovács Menyhért bátyó, a kegyhely csősze ez a kivételes egyén, aki fizetést kap hivataloskodásáért, sőt néha még néhány fillér borravaló is üti a markát, ha gavallérosabb természetű' idegent kalauzol végig a domb kőszentjei között. Menyhért bácsi alaposan fel is készült az efféle szolgálatokra, egy kis elsárgult könyvecskét hordoz a zsebében, s ebből olvassa fel a falu és a Kálvária történetét ekképpen: „Udvard falucska volt már Géjza fejedelem ideiében is. Nevét onnan vette, hogy az Árpád-házi királyok udvarnokai laktak Udvardon. Később a garamszentbenedeki apátság birtoka lett a község, 1382-től pedig az esztergomi érsekség urasága alá tartozott." Ez a papi birtoklás természetesen jámbor, kegyes emberekké nevelte az udvar-Németh Magdi tanítónő táncfigurát mutat be az iskola udvarán diakat, évszázadokon keresztül ismeretlen fogalom volt itt az elégedetlenkedés. Előfordult ugyan Udvardon is, hogy néha több volt a munka, mint a jövedelem, baj azonban sohase származott belőle, hisz ha korgott 'a gyomor, kaphattak szent igét éhükre. Hát még az a sok felbecsülhetetlen dicsőség, amelyekkel a méltóságos uraságok elárasztották a lelkiüdvükért robotoló falusi népet! A megbecsülésnek Ilyen jele volt például az a nagy kitüntetés, hogy 1309-ben Udvardon ült össze az egyháztartományi zsinat, s itt rendelték el azt az országos szokást, hogy az' angyalok tiszteletére minden templomban minden este meg kell kondítani a harangokat. A falu jelenét dokumentáló másik nevezetesség, a szövetkezeti major messze elmarad attól, hogy ilyen dicsőségekkel öregbíts® Udvard hírnevét. Tulajdonképpen nem is major ez a körülkerített óriási telep, hanem olyan kis istállóvárosféle, s akik itt dolgoznak, szörnyen parlagiak. Lelkiüdvösségük helyett testi üdvüket gyarapítgatják, kálváriajárás helyett pedig azt akarják, hogy ne legyen kálvária az élet, s ha megkérdezik tőlük, ki az uraságuk? — jó nagyot kacagnak, s azt felelik: mi magunk! A falu lakosainak 60 százalékát értik ez alatt a „magunk" szó alatt, s nyolcadik éve tart már az istenes faluhoz nem méltó újmódiaság. Nyolc éve már annak, hogy néhány falusi tizenkét szarvasmarhával, egy anyadisznóval és néhány hektár termőfölddel megalapozta ezt az uraságnélküli gazdálkodást. S hogy mire jutották? Az istállóvárosban nyolc vadonatúj tehénistállót találtam, hármat az anyaállatok részére, két sertéshizlaldát, két lóistállót, egy malacneveidét, egy juhakolt, egy száz vagonos és egy ötven vagonos modern raktárt, meg egy hatalmas víztornyot. A marhaistállőban mosdók és zuhanyozók állnak az állatgondozók rendelkezésére, meg modern tej'hűtő, a tej raktározására. Igaz, majd elfelejtettem! Ezer szarvasmarha, 2200 diszní és 600 juh is beletartozik még ebbe az istállóvárosba, van ezenkívül vagy 45 000 baromfiuk, 3900 hektárnyi földbirtokuk, meg több millió kordna értékű óriási üvegházzal felszerelt, 160 hektáros kertészetük. Azt hinné az ember, hogy akik nyolc év alatt ilyen óriási vagyonra tudtak szert tenni, azok egyebet sem tesznek, csak dolgoznak, robotolnak, talán még éjszakai nyugodalmukat is feláldozzák. Én magam is így vélném, ha nem éppen azon a napon jártam volna Udvardon, amikor a falu lakosai aratási ünnepet tartottak. Bizony, volt itt olyan vigadalom, hogy csak ritkán lát hozzá hasonlót a falujáró. Leányok táncoltak, férfiak énekeltek és szavaltak a zsúfolásig megtöltött szabadtéri színpadon. Az ember szeme-szája elállt, hogy mennyi kultúregyesület működik ebben a műveltség terén is teljesen átformálódott faluban. Csemadok, CSIS2, Jednota kultűrcsoportok gondoskodnak nemcsak a szórakozásról, de a népművelésről is. Bizony a kultúrforradalom Udvardon is meghozta gyümölcsét. Még egy utolsó meglepetésről szeretnék beszámolni. Kedves ids kalauzom, a falu fiatal tanítónője, Németh Magda szerezte nekem. Amikor ugyanis a szépen bontakozó falusi kulturális élet felől érdeklődtem, válaszképpen ő hozott össze Mikula Jánossal, a Csemadok helyi szervezetének elnökével, és Horváth István EFSZ-pénztárossal, a helyi művelődés irányítójával. E három emberrel beszélgetve értesültem arról a követésre érdemes különlegességről, hogy Udvardon nem a népművelési előadó végzi a falu művelődésének irányítását, hanem maga a földművesszövetkezet. Az EFSZ hogyan hanyagolhatná el védnöki feladatát, hisz mindent magáért, tagjai jövőjéért tesz? Hogy tényekkel is bizonyítsam e fenti megállapítást, íme a szövetkezeti klub eddigi tevékenysége: A népművelési előadó irányítása idején még székek sem voltak a falu kultúrházában, télen futballoztak benne, s ha előadást akartak rendezni, úgy kellett a falu lakosaitól összekéregetni a székeket. A szövetkezet ezzel szemben mintegy 100 000 koronányi pénzáldozat árán rendbehozatta a kultúrház belsejét, neonvilágítást szereltetett be, átépíttette a színpadot, és háromszáz modern, színházi támlásszéket > vásárolt. Új függönyt, reflektorokat, kulisszákat, horizontokat rendelt ezenkívül, s hogy eddig még nem nagyobbították meg, nem bővítették ki külön öltözőkkel és várócsarnokkal a művelődési otthont, annak csupán az az oka, hogy az illetékes hivataloktól nem kapták meg az anyag megvásárlásához szükséges engedélyt. Mi sem jellemzi jobban a klub tevékenységét, mint az, hogy a múltban évente alig tartottak néhány előadást a kultúrházban, mlg ez év első három hónapjában huszonkét rendezvényről számolhattak be. Hűs fáival, díszes kőszentjeivel, álmodozva mereng az udvardi Kálvária az egykori szunnyadó falu ezeréves múltján, de a lomha dombtest aljában új életet kezdett már egy nagy falu népe. NEUMANN JÁNOS A szövetkezet kertészete Mackó Ferenc, Mackó Lajos és Gergely Béla