A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-09-21 / 38. szám

MIRKO PASEK: Gyöngyhalászok A húszas évek elején fiatalon elhunyt Török Gyulának, a „Porban" írójának egy indus gyöngyhalászról szóló megrendítő novellája jutott az eszembe, amikor Mirko Pasek Gyöngyhalászok című ifjúsági regényét olvasni kezdtem. Az érdemtelenül elfelejtett kitűnő magyar elbeszélőnek csaknem négy évtizeddel ezelőtt megjelent drámai erejű írása lélekbemarkolón eleveníti meg az Indiai-óceán gyöngyhalászainak életveszélyes munkáját, szörnyű kiszolgáltatottságát és embertelen nyomorát. Amit Török Gyula romantikus képzelettel és költői szárnyalással néhány oldalba sűrítve elmond, azt a cseh író szélesebb sodrású regényben vetíti az olvasó elé, beleszőve kalandos mondanivalójába az Ali Szaid szomáliai kényúr gyögyeiről szóló történetet és egy bennszülött halásznak, a gyapjas-kócos, fekete hajkoronával borított Szaífar-El Szejfnek életét, lassú eszmélését, öntudatra ébredését, tehetetlen lázadását és kínhalálát a Szúnyogok Anyjának szigetén. A Vörös- és Arab tenger, az Indiai- és Csendes-óceán gyöngykagyló lelőhelyein sok százezer barnabőrű pária száll le meztelenül, éles görbe késsel és hálóval felszerelve a tenger fenekére, hogy felhozza a napvilágra a kagylóban rejlő gyöngyöket, koronák és nyakékek, fülbevalók és násfák legdrágább ékét. Minél több gyöngykagylót kapar ki késük a tengerfenék padjairól, minél több gyöngygyei telik meg gazdáik ékszeres zacskója, annál közelebb kerülnek a halálhoz. A „barkalék" — ez a neve a Vörcstenger félmeztelen nyomorult gyöngyhalászainak — mind fiatalon pusztul el. Eg.' nap a tengervíz nyomása megrepeszti tüdejüket és a nyomorúságos, örömteli élet után sietve jön a megváltó halál. El Szejfre, az életerős fiatal halászra akinek homlokán kardformájú sebhely világít, ugyanez a sors várna, ha gondolkozáshoz nem szokott agyába nem törne be a felismerésnek, az igazságnak egy tétova sugara és gyér fényével nem kezdenü oszlatni a tudatlanság tömény sötétjét. El Szejfben lassan megrendül az ősöktől örökölt és emberöltőkön át apáiba idegződött babonás hit, hogy a világon mindent a Kiszmet, a sors irányít, és Allah akarata igazítja a világ dolgait. A gondolkodni kezdő halász rádöbben, hogy a gazdag., a vagyon kedvéért lábbal tiporják a törvényt, sutba vágják a Korán tanításait, ha érdekük forog kockán, csalnak, hazudnak és lopnak, imámjaikkal pedig megadást és belenyugvást hirdettetnek, ho" ők, a páriák, a kiszolgáltatottak Allahtól elrendeltetettnek higgyék a szegénység és nyomor bilincseit. Ez a felismerés egy nap lázadáshoz vezet, El Szejf „a boldog partok" felé akarja vezetni társait, ahol nincsenek sem elnyomók, sem hajcsárok, hogy ott urak és kizsákmányolók nélkül emberi életet élhessenek. A maroknyi csapat lázadása azonban árulás folytán kudarcba fullad. Pasek regényének úgyszólván valamec szereplője elpusztult; Ali Szaidot, a varázsos fényű gyöngyök birtokosát méreggel etetik meg, fiát, Abdallahot a khat mértéktelen élvezete viszi korai sírba, az egyik európai ügynököt, Babelon urat veszett kutya marja meg és a dühöngés görcseibe hal bele, a másik, a görög Popasztrakosz akasztófán fejezi be kalandos pályafutását. Elpusztul El Szejf is társaival együtt, a regény befejezése mégsem hangol le, mert írója éreztetni tudja, hogy El Szejf lázadása nem volt. botor, meddő tett, hiszen színes rege köntösében csaknem fél évszázad múltán ma is elevenen él, tábortüzek mellett vagy hajók fedélzetein mesélik a csillagfényes éjszakákon Ez a mese azt mondja, hogy az ember akkor a legboldogabb, amikor megérzi a közösségben rejlő hatalmas erőt, tudatára ébred saját szabad akaratának és céljait meg is tudja valósítani. A rege végső kicsengése: El Szejf megérzi, hogy az igazság, amelyet hirdetett, egyszer majd visszatér, mert sokkal nagyobb és szentebb, semhogy az emberrel együtt meghalhatna. Pasek jól ismeri a Kelet népeinek életét, : „«kásáit és regevilágát. Amit az ifjúságnak mesél, híján van az Ezeréjszaka regéi költői bájának és varázsának, mondája a küzdő ember nyers, de igazságosságra törekvő életét adja reális hűséggel. El Szejf eszmélése és emberré válása azonban alaposabb és mélyebb elemzést érdemelne.. A regény elején úgy érezzük, mintha egy őserejű, teljesen tudatlan, de gyermeteg lelkületű kőkorszakbeli alak állna előttünk az ember és a világ dolgaiban való járatlanságával. Óhatatlanul a két évezreddel ezelőtt élt Spartakusz alakja villan elénk — azonban élőbben, maibban, hozzánk közelebb állóan. A római rabszolga lázadása természetesen hatalmasabb hullámokat vetett, százezrek sorsát formálta, — a rokonságot El Szejf rokonszenves alakjáva! csak az emberré érés, az eszmélés tényében érezzük. Ifjúsági regényről lévén szó, így is elfogadjuk Pasek mondanivalóját, amely eleven, színes, lebilincselő és egyúttal tanító célzatú is. A Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó magyar szerkesztősége a cseh regényt Soós István jól olvasható, gördülékeny fordításában adja fiatal olvasóink kezébe. A borítólap és a festett illusztrációk darabossága azonban nem áll összhangban a regény hangulatával, meseszerű elemeivel. EGRI VIKTOR A szedőszekrény ördög© Barangolás a sajtóhibák birodalmában „Akasztott ember házában nem illik kötelet emlegetni" — tartja a bölcs mondás. Hogy most mégis hasonlót teszünk e cikk közlésével, az csak kivételes alkalomból történik. Rövidesen egy könyv kerül sajtó alá, szerzője Harangozó Antal, a budapesti Athenaeum Nyomda korrektora, aki öt év híján fél évszázadot töltött a szakmában, ebből negyvenet — a sajtóhibák bogarászó.sával. Könnyű tehát elképzelni, miről szól majd a könyv. — Vajon ki nem hallott még a szedőszekrény, illetve most már a szedógép ördögéről? — mosolyog Harangozd Antal. — Melyik olvasó nem szidta még újságját egy-egy értelmetlenség, vagy a szándékolttal ellenkező értelmű közlés miatt? Ezzel belelapoz feljegyzéseibe. Különös világ bontakozik ki belőlük, amelyben bájos, egyéves menyasszonyt vezetnek az oltárhoz, az Erzsébet körútról veti magát Dunába a bulvárriport hőse, molett hölgy 50 úr barátságát keresi, B. Edit K. Judittal köt házasságot, tenyészkanonokok igénylésére hirdetnek rendeletet, s Melinda szerepét a Nemzetiben Balázs Samu játssza... — Hogy miből erednek a sajtóhibák? Rengeteg összetevő van. Gyakori eset, hogy a kézirat is hibás. így írhatta 1947-ben egyik lapunk, hogy „a gép két részletben szállt fel utasaival", ugyanakkor egy másik lap azzal dicsért meg egy műszaki vezetőt, hogy „minden mozdony, amely a műhelyt elhagyta, az ö kezén ment keresztül". Sokszor egy-két betű elnézése okoz galibát, főleg a hasonló hangzású szavaknál. A Magyarság egytzben azt adta „vitéz" Törs Tibor képviselőházi alelnök szájába, hogy „győzelmesen haladunk előre a halak útján". Egy apróhirdetésben „üszőborjút csókért" kínálnak cserébe (helyesen: csikóért) másutt „túlórázástól fáradt MTK" szerepel (túrázástól helyett). A Magyar Állattenyésztés című szaklap a „fiatal, tenyésztési célokra nem alkalmas csendörök"-röl közölt rendeletet, az egyik nyilas lap 1944 őszén azzal buzdította olvasóit, hogy „Németország reménytelenül harcol a végső győzelemig" (természetesen „rendületlenül" állt a kéziratban ...) — Fura eredményekre vezethet a meggondolatlan tördelés is — folytatja Harangozó Antal. — Az Üj Magyarság egyik 1937. évi számában feltűnő címmel hozta: „Ma egy éve halt meg Gömbös Gyula." Közvetlenül melléje tördeltek egy hirdetést, amely nagyjából azonos betűtípussal kiáltotta a világba: „A legjobbkor!" Néhány nap múlva a „Darányi Kálmán egy esztendeje" című cikk szomszédságban egy reklám díszelgett, amelyből ez a szdQég ugrott ki: „Nem sikerült!" — Néha egyszerű pszichikai oka van a hibának. Nemrég azt szedték egy gyászhírbe, hogy „ismételten elhunyt". A szedő nem Jókai regényére gondolt „Akik kétszer halnak meg" ... Alig egy órája már lekopogta a gyászhírt, de a hirdető módosítva újra leadta. A többi már érthető. Búcsúzóul még egy „csodabogarat" talál, amelyet Arany Összes Művei utánnyomásának korrigálása közben „csípett el". Az előző kiadásban két verssor így jelent meg: Állj meg én Bajárdom, édes lovam állj meg, nélküled elleni nem tudok, no várj meg! Sok évtizedes tapasztalatait tartalmazó könyvében nemcsak az elmúlt fél évszázad „legsikerültebb" sajtóhibáit fűzi csokorba Harangozó Antal mulattatás és okulás céljából, de a korrigálás módszertanát is kidolgozza, müvét kézikönyvnek szánja a fiatal nyomdászoknak, újságíróknak. S amikor e cikk írója leteszi a tollat, már előre retteg attól, hogy a sajtóhibás idézetekbe sajtóhiba csúszik, s tönkremegy a poén. Mert hiszen — miért éppen most aludna a szedószekrény ördöge? G. SZABÓ LÄSZLÖ 12