A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-09-21 / 38. szám

íritévén magamat a Járási Fényképészeti Vállalat haragjának. Az egyik harmincötéves forma ember is csak egyszer szól, vegyem le őt, a biciklijét és a farkaskutyáját, már hozzá is állok a művelethez. Három méterről fogom be őket a lencsébe és megvan a barátság. Kezetfogunk, bemutatkozunk. íme a neve: Dócs Laci. Egyéb tudnivaló róla: ötvenháromtól tagja a szövetkezetnek, tavaly tizenhárom korona osztalékot fizettek ki, feleségével tízezer korona készpénzt kapott, építkeztek, jól élnek. Persze mindezt a korcsmában tudom meg, mert oda invitált be az ember. A söntésnél virulunk vagy nyolcan, legtöbbjé azért iszik vodkát, mert saját bora terem . . . Sok mindenről elbeszélgetünk Dócs Lacival. A farkaskutyáról szól legtöbbet, mert az szerinte okosabb állat az embertől. Persze nem hagyom örökké a farkaskutyájával foglalkozni, a munkalehetőségekre' terelem a figyelmét. Régebben nem jártak el innen dolgozni másüvé, változtatott-e ezen az igazságtalanságon valamit a népi demokrácia? — Természetesen. — Sokan járnak ki a faluból? Dócs Laci gondolkodik, gondolkodik, hogy lehetőleg pontos képet adjon, közelebb hajolnak az emberek is, segítik őt a válaszadásban. — A Járási Építészeti Vállalathoz tizenketten járnak. A csernői átrakodó állomásra húszan. Az osztravai bányába ketten. A nagygéresi állami birtokra hatan. A perbenyiki szövetkezetbe és állami gazdaságba húszan. A kjjályhelmeci Állami Szőlészetbe tizenöten. Az erdőre harmincan-negyvenen. Szvitre a harisnvaqyárbs hárman. Szentesre a kőbányába hatan. — Nincs panasz. .Van munka, csak győzzük. Van megélhetésünk is, akár eljárunk, akár itt maradunk. A fél hektár föld megvan. Tehenet tartunk. Sertést is ölünk kettőt-hármat, mi kell még? - mopdja a sarokban gubbasztó idősebb vodkás ember. A kocsma ki nem ürül soha. Jönnek gyufáért, cigarettapapírért, pálinkáért és sörért. Izzadtan, porosan, lebarnultan nyitnak be. Néhányan a ráérősebbek közül le is ragadnak a lócára, a legtöbbje azonbahazamegyen szépen. Akik itt érzik jól magukat, nyalogatják a pálinkát és hangosan beszélgetnek, ritka paraszt csinál titkot a mondókájából. Dócs Lacival mi is igen jól érezzük magunkat, a második pohár vodkát eresztjük le és az ötödiknél sem állnánk meg, ha az adott szó nem kötelezne. A titkár vár az útkereszteződésen félnyolckor. Menni kell. Elbúcsúzom az emberemtől és megbiztatom: — Ne féljen, ott a címe a noteszemben. Jön a kép hamarosan. Azt aztán akárki fia megnézheti! Erre azt mondja Dócs Laci: — Én meg a bicikli nem is vagyunk fontosak, csak a farkaskutya gyöjjön a borítékban. Mert arra nagyon büszke vaovo'» — Ogy vegye, mintha már meg is érkezett volna — nyugtatom meg az embert és kilépek a korcsmából. Most is látom, hálásan pislogott utánam, mert akkor még szó szerint vette szavaimat. De azóta elátkozhatott, mert hiába várja a képet, nem megy az Kisgéresre! Azért nem megy, mert azóta csoda történt a fényképezőgép sötétkamrájában. A farkaskutya hiányzik a képről. Rajta van Dócs Laci meg a biciklije, de a kutyája sehol. Pedig megesküszöm rá, hogy nem jártam előtte borospincében. Három méterről irányzékoltam be azt a kutyát és mégsincs a képen! Nem fogta a film. csezzel magyarázhatom a rejtélyes eltűnés okát... A megbeszélt helyen, a megbeszélt időpontban nem jelentkezik a titkár. Besötétedik egészen, mire mutatja magát. Egyenesen az általa beharangozott biztos helyre megyünk, a sógornőjéhez. Otthon van, az ágy végében ül fáradtan, elesetten. Berta János előáll a kívánságával, hogy a sógornője egy éjszakára fogadjon el engem, de nem oda Buda. Az asszony megleckézteti a sógorát. — Hát oszt mit gondolsz, te János? Idegent két fehércselédhez? Nem a te nyakadba szakadna, amit a faluban mondanának. Özvegyasszonyhoz fiatalembert éjszakára? Már az udvaron vagyunk, amikor az asszony azt mondja, hogy egyébként szívesen befogadna, ha ember lenne a háznál. A titkár nefn szól semmit. Amint látom, egy kicsit pofonütötte, hogy a száz százalékosnak ígért elszállásolás balul ütött ki. Húzza a lábát és hallgat, elromlott a beszélőkéje. Az úton mond annyit, hogy már nincs más hátra, mint menni a HNB elnökéhez. Oj, utcára néző kétablakos házba vezet Berta János és bemutat egy fiatal, mosolygó szájú menyecskének, az elnök feleségének. Egyből megoldódik az elszállásolás. A titkárból felszakad egy örömsőhaj és úgy ellép mellőlem, hogy nem is látom többet... Az elnök házában szép számmal vagyunk. Felesége és gyerekein kívül ott vannak még az öregszülők, meg a házigazda öcscse. Nyugodt, kiegyensúlyozott család. Az öregmama beszédes, de a nagypapával nem sikerült beszélgetnem. A menyecskével és férjével annál többet. Tagjai a szövetkezet nagy családjának. És hogv nem élhetnek rosszul, azt abból következtethetem, hogy a paraszt HNB. elnök nagy új motorkerékpáron jár munkába és vadászni esténként. Innen a falu széléről ruccanok ki riportanyag-szerzö útra. Van mit jegyezgetni. Gyümölcsösök és szőlők váltakoznak a dombhajlaton, egy-egy foghíjas telken épülnek, emelkednek a házak, az úton pompás nikkelezésű kerékpárok és motorkerekek futnak, s a melegben valósággal cammognak a nagyszarvú fehér magyar ökrök. Elnézem ezt a szemkápráztató nyüzsgést és a Berta János szavait ismételgetem magamban: — A jó kor meghozott mindent! De mi az a jó? Felfoghatjuk-e beszélő táblázatok és az emberek vallomása nélkül? Miklós Endre könyvelőt keresem, akiről az a hír járja, hogy ő a vőfély-mindenes Kisgéresen. ötvenkettőtől a következő táblázattal szemléteti szövetkezetük fejlődését és a tagsági jövedelem-emelkedését: c a: •Q . n Csak a vak nem veszi észre, hogy ez a szövetkezet egészséges, semmilyen bántó féreg nem emészti belülről. Felépítették a szükséges közös istállókat és még évröi évre emelkedő osztalékot is fizetnek a tagságnak. Kétszázharminchat szövetkezeti dolgozó örül ennek a sikernek, ennyien győződtek meg már Kisgéresen a nagyüzemi gazdálkodás előnyéről és fölényéről mindennemű kisüzemi gazdálkodással szemben! 1958 első felében 38 szarvasmarha esik 100 hektár földre, 39 az előirányzott. Sertésből pedig 44 jut 100 hektárra, 59 az előirányzott. A XI. kongresszus szellemé-Tfinf»! I llftl Radi Albert már jóval tál van a hatvanon, de azért még megfogja a villa nyelét nek megfelelően most mindent megtesznek, hogy a tervezett marha- és sertésállományt elérjék. Kilencszázhetven juha és 2600 baromfia van még a szövetkezetnek. Egyébként jövedelmi források még: 1. Nyolcvan méhcsalád. (Hét mázsa mézet pergetnek.) 2. Kőbánya. Két traktorukkal és teherautójukkal 250 000 korona bevételt jelent évente. 3. Zöldségkertészet (1 356 000 korona évente). 4. Állattenyésztés (1 524 000). 5. Növénytermesztés (1900 000 korona). 6. Másfél hektár szőlő (Borát megiszszák). 7. Hat hektár gyümölcsös. (Hároméves fák. még nem teremnek.) Első helyen dcellett volna említenem a kisgéresi szövetkezet erkölcsi tőkéjét: hetven fiatal dolgozik a földeken, nem dicsekedhet ezzel egyetlen szövetkezet sem a járásban, de még a kerületben sem! Körülnézve megint a faluban, kijutok véletlenül Oncsára, Kisgéres újtelepére. Vagy nevgyen-ötven házat számolok meg. Ezen a részen épültek a szövetkezeti istállók és a terményraktárak is. Aztán beesteledvén látogatást teszek Radi Albertéknál. Bizony jól beesteledik, mire bejutok a kapun, lehet már kilenc óra. Éppen vacsora mellett találom a gazdát. Radi Albert túl van a hatvanon. Deres bajszú öregúr benyomását kelti jő megjelenésével. Síkos nadrág, kockás ing és tornapapucs az öltözéke. A kapuban ülünk vacsora .után és beszélgetünk. Sokan elmennek előttünk, a korsó borok is befelé bicikliznek szüntelen, de ez nem zavar bennünket. Tizenhárom hektáros gazda volt és sok bajon keresztülgázolt életében, ezzel kezdi a diskurzust, ötvenkeftőben lépett be a szövetkezetbe. Az I. csoport vezetője. Meggyőződéses hive a nagyüzemi gazdálkodásnak, ez abból is kitűnik, hogy mióta belépett, semmi nem rendíthette meg öt a szövetkezetbe vetett hitében! Ötvenháromban megbolydult a falu sokan elpártoltak a szövetkezettől ő nem tántorodott meg, bent maradt és folytatta, amit ötvenkettőben megkezdett, és elégedetten mosolygott, amikor látta, hogy mind visszaszállingóznak lassan, akik a szövetkezetet cserbenhagvták. — Tavaly két hízót öltem. Tehenem is van. Fél hektárom is. De ne gondolja hogy csak nekem megy jól. Nézzen szét a faluban, menjen be tcbb portára, oszt akkor meglátja, hogy már csak egy szal-