A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-09-21 / 38. szám

1950 Korea Az USA, hogy egész Koreát felvonulási területté építse ki a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió ellen, dél-koreai csapatokkal együtt megrohanta Észak-Koreát. Az agressziós csapatok kegyetlenkedése nem ismert határt. Éppen napjainkban érkezett a Koreai Népköztársaságból ismét egy elrettentő dokumentum (fenti képünk). Dél-Hwangha tartományban, bányafeltárási munkálatok folyamán nemrégiben 80ü koreai holttestére bukkantak, akiket a koreai néphadsereg ideiglenes visszavonulásakor amerikai egységek kegyetlenül legyilkoltak. Miért vagyok én itt? Ezt a kérdést tehette fel akármelyik amerikai katona, aki (mint képünkön) Libanon földjére lépett. Bizonyára az előző háborúkban is már számtalan amerikai feltette ugyanezt a kérdést. Bizony nem könnyű önnön magának megmagyarázni, miért lövöldözzön itt arabokra, miért bombázzon filippin településeket és végül miért harapjon maga is fűbe. A katonaruhába bujtatott egyszerű amerikai polgárnak egyénileg semmi érdeke sem fűződik a háborúhoz. Az agresszióhoz és idegen területek megszállásához bizonyos uraknak füzödík érdekük, akiknek a kezében a gazdasági hatalom összpontosul. Az ő számlájukra kell írni, ha egy ország az USA uszályába kerül. Ők a Szovjetunió ellen irányuló bekerítés! politika értelmi szerzői, ők adták ki a parancsot zsoldosaiknak Libanon megszállására. S amint az már ezeknek a háborús gyújtogatóknak szokása, tettüket a szabadság megvédésének jelszavával igyekeznek megindokolni. De már senki sem hisz aekik. Egyáltalán egyre nehezebb, sót csaknem teljesen lehetetlen ma már az USÁ-nak sötét terveit keresztülvinnie. Ez a Szovjetunió érdeme, amely minden eszközzel védelmezi a világ békéjét«.