A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-09-14 / 37. szám

Brettschneider szeme, midőn meghallotta Svejk különös rendelését: „Kérek egy sört, de setétet, mivel ma Bécs is gyászban van..." — Itt keresni lehet, gondolta a titkosrendőr, de csak annyit mondott: „'Tíz fekete zászló leng Konopistyén". — „Tizenkettőnek kéne lenni, -mondotta Svejk komoran, és letörölte szájaszéléről a sörhabot, - hogy meglegyen a tucat, mivel tucatjával mindent előnyösebben vehet az ember." Hasek Svejkjének magyar fordításában böngésztem, élveztem a szép megoldásokat és bosszankodtam a hibákon. Alig vettem észre, hogy szomszédom fejével a kis kerek ablak irányába biccentve figyelmeztetett: Konopistye felett járunk. Jő néhányszor repültem már Bratislaváből Prágába és vissza. Nem egyszer tetszelgett alattam a táj, hol a tavasz zöld köntösében, hol Vincent van Gogh sárgájával letakarva, hol pedig Télapó fehér hermeliin palástjába burkolódzva. A Kiskárpátok felett majd mindig hintáznak a gépmadarak. Aztán Malacka következik, Bfeclav és Brünn, majd a fennsíkot elhagyva feltűnnek Dél-Csehország halastavainak ezüst tükrei;,' Lenn a folyó mentén sínpárok futnak, nemsokára egy városka négyszögletes főtere bukkan fel, nyomban utána sűrű erdők zöldje, a rengeteg kellős közepén egy várkastély kerek tornya őrködik a szunnyadó tó délutáni álma felett. Évek óta fúrta az oldalamat ez az ember- és természetalkotta rejtvény és bizony magam ip furcsállom, hogy megfejtéséhez csak ma jutottam el. Ez hát Konopistye, Ferdinand dEste büszke fészke, a nagy vadászé, akit végül is Ápisz leterített. Beneáovtól Prágáig még húsz perc van hátra. Elegendő idő, hogy elkészítsem haditervemet. Ezúttal nem feledkeztem meg Konopistyéről. Prágában, lehet, hogy a 'hangulat kedvéért, lehet, hogy kitűnő konyhájáért, vacsorára a Kehely vendéglőbe mentem, hisz itt, ebben a barátságos kocsmában a „Ferenc Jóska képe alatt boroztam" című írásom megjelenése óta legalább úgy fogadnak, mint annak idején Svejket fogadta Palivec. És másnap reggel zuhogó esőben szálltam ki a beneSovi állomáson. Elhagyom Beneáov utolsó házait, átvágok az úttesten és máris a kastély parkjában vagyok. Parkot mondok, bár rétekkel tarkított erdőkről is beszélhetnék. Hatalmas terület, vagy kétszázhuszonct hektár! Ojvárnak, Lévának és Komáromnak együttvéve sincsen ennyi zöldje. Megyek, mendegélek. Szinte hihetetlen, alig találkozom emberekkel. Balkézre a borókafenyők alatt idősebb házaspár gombázik, előttem két fiatal lány ballag. Az eső konokul veri az évszázados fasor sürü lombsátrát, aztán úgy húsz percnyi andalgás után megérkeztem a belső kerítéshez. Cseh várak és kastélyok megszokott légköre fogad. Turisták százai zajonganak a várkapu előtti térségen. Szórakoznak, esznek és szemetelnek... Lenn a várárokban magános medve búslakodik, majd meggondolja magát és neveletlen gyerek módjára zsebrál a látogatóktól, kekszet * Ápisz az ókori egyiptomiak szent bikája volt. Az első világháború előtt nacionalista szerb tisztek igy nevezték el Habsburg-ellenes szövetségüket. TÖ2 Ezerkilencszáztizennégy júliusában, a prágai rendőrkapitányság fogházában talékozott Svejk, a jó katona egy tiszta erkölcsű és jó hírnévnek örvendő úriemberrel, aki két napon át sikeresen állt ellen a különböző rendőri provokációknak, de a második nap estéjén mégiscsak elcsúszott a tökhetesen. Máriásoztak és tök volt. az adu, Írja halhatatlan könyvében Jaroslav Hasek, és a hetes ütötte a makkkirályt. A tiszta erkölcsű úriember örömében felrivallt: „Hetet kapott mint Szarajevóban!" Svejk is a szarajevói merénylet miatt került a dutyiba. Kedvenc kocsmájában, a „Kehelyben" érte el őt a végzet. Mikor Svejk belépett, az ivóban Brettschneider titkosrendőr ült gondterhes arccal egymagában. Nem tudott zöldágra vergődni Paliveccel, aki ugyan trágárkodott eleget, de nem állt kötélnek, bárhogyan is provokálta a rendörspicii. Ezért villant fel Az első teraszon áll Fuchs híres vadászszobrának a másolata A kerek torony. A vár legrégibb része és cukorkát. Nem is éhségből — csak úgy kedvtelésből. A tilalomtáblát nem respektálják, sem a látogatók, senl a medve. Végre bejutunk a várba. Zöldruhás, erdészféle fiatalember a ciceronénk. Mesél a XIV. században alapított vár múltjáról, felsorolja a tulajdonosokat. Engem csak az utolsó érdekel, sorrendben a tizenharmadik, Ferenc Ferdinánd, az egykori Habsburg monarchia második számú trónörököse. Tizennyolc éven át várta Ferdinand d'Este konopistyei várkastélyában Ferenc József halálát. Kivárni azonban nem tudta! Lehet, hogy a kertjében kitenyésztett fekete rózsák idézték elő halálát, — legalábbis ezt vallották annak idején az angol lapok szerkesztői, lehet, hogy a tizenhármas szám lett számára végzetes. Am minden valószínűség szerint a történelem nehéz köve találta el, melyet itt, e romantikus fészekben mozdított el helyéről. De térjünk csak vissza a várkastély neogótikus kápolnájába. Vezetőnk itt nagy igyekezettel mutatja a valódi arannyal keretezett értéktelen képeket és nem figyelmeztet a valóban értékes, gótikus, délcseh famadonnákra. Páratlan fegyvergyűjteményt láttam a további termekben, gyöngyházzal, ezüsttel és arannyal meg elefántcsonttal kirakott keleti fegyvereket, olasz ötvösök díszítette középkori lovagpáncélokat és a vadászzsákmányok végtelein sorát. Szarvasangacsok, vadkanfejek és királyi elődök képei bámulnak rám a falakról, a leffedt ajkú I. Habsburg Lipót császár, Mária Terézia és néhány fenséges rokon ... Rengeteg értéket gyűjtött össze Ferenc Ferdinánd Konopistyén. Láttam itt meisseni porcelánt, francia gobelint, holland csempét és ázsiai szőnyeget, japán harci sisakot és kínai harci bárdot, velencei tükröt és cseh kristályt. Négy évig tartó világkörüli útjáról hozta a tüdőbajos főherceg gyűjteményének javarészét. így aztán nem is csoda, hogy az egész kastélynak kirívó a stllustalansága. Lovardának vagy tornateremnek véltem a hosszúkás, különös épületet, melyben d'Este a Szent György-gyűjteményt őrizte, Évtizekeden át vásárolta a trónörökös a Szent György-érmeket, értéktelen falusj kőszobrokat, reneszánsz festményeket, öntött gipszfigurákat és gótikus faszobrokat. Művészi értékeket és olcsó gicscset. Mindezt nagyravágyásból, hogy túltegyen az angol király hasonló gyújtemém

m steal KMffimiRfŐM*. Itt virágozták valaha a fekete rózsák