A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-09-07 / 36. szám

Wß^ Buzdító ENSZ határozat Az ENSZ rendkívüli közgyűlése két heti ülésezés után sikeresen fejezte be tanácskozásait. Elfogadta tíz arab állam küldötteinek határozati javaslatát, amelynek értelmében Dag Hammarskjöldnek, az ENSZ főtitkárának az érdekelt államokkal való megegyezés alapján gyakorlati intézkedéseket kell tennie, hogy az amerikai és angol egységek mielőbb vonuljanak vissza Libanonból és Jordániából. Nem mondható, hogy e határozati javaslat minden tekintetben kielégítő, s hogy önmagában biztosítékot nyújt a további huzavonák ellen. Erre bizonyos mértékig lehetőséget nyújt már az a tény is, hogy a határozati javaslat nem szab meg pontos határidőt az intervenciós csapatok visszavonására. Ennek ellenére sikernek tekinthető, hogy Dulleséknek nem sikerült javaslatuk támogatására a szükséges kétharmadnyi többséget megszerezni. Az agresszió ellen nemcsak a Szovjetunió vezette béketábor országainak küldöttel és az arab országok képviselői emelték fel szavukat, de élesen tiltakozott a közép-keleti békebontók ellen számos ázsiai ország, többek közt a hatalmas India küldöttsége is. Sót az USA még a dél-amerikai államokat sem tudta zárt egységben felsorakoztatni. A lezajlott rendkívüli közgyűlés világosan megmutatta, hogy a Szovjetunió békepolitikája egyre nagyobb megértéssel találkozik a világ népeinél; neki tudható be, hogy a nyugati nagyhatalmak nem terjeszthették ki az agressziót, nem valósíthatták meg az iraki köztársaság megdöntésére irányuló tervüket. Sikernek tekinthető az is, hogy a norvég küldöttség kénytelen volt saját határozati javaslatát elejteni, amely tulajdonképpen csak az Eisenhower-féle elgondolás változata volt. Az arab államok határozati javaslatának elfogadása egyhangú volt, tehát a nyugati nagyhatalmak is egyetértettek vele. Minden esetre növelte volna az ENSZ-határozat erejét, ha a rendkívüli közgyűlésen elfoglalhatta volna helyét a világbéke oly hatalmas támasza, mint a népi Kína, mellyel már több mint harminc állam vette fel a diplomáciai kapcsolatokat. Az USA azonban — vak elfogultsággal — még mindig nem akar róla tudomást venni. ENSZ-küldöttségünk vezetője, Václav David külügyminiszter megállapította, hogy a rendkívüli közgyűlés eredményét kedvezően kell értékelni, mert mind a Közép-Keleten, mint az egész világon hozzájárulhat a nemzetközi feszültség csökkentéséhez. Egyetértett az arab határozati javaslattal természetesen a szovjet küldöttség vezetője A. A. Gromiko is, aki egyidejűleg leszögezte, hogy a szovjet küldöttség fenntartja magának azt a jogot, hogy újra az ENSZ elé terjeszti az intervenció ügyét, ha az USA és Anglia húznák-halasztanák csapataik visszavonását. Hiba volna ezt az eshetőséget figyelmen kívül hagyni; elvégre egy pillanatig sem feledkezhetünk meg arról, hogy a nyugati nagyhatalmak politikája mögött a naftamonopóliumok állanak, melyek úgy érzik, veszélyben forognak gyarmati érdekeik. Most tehát azon múlik, mennyire lesznek elszántak, következetesek és erősek az arab államok, hogy érvényt szerezzenek elfogadott határozati javaslatuk gyors megvalósításának. Ebbeli törekvéseiknél — mint eddig is — bizton számíthatnak a szocialista tábor valamennyi országának önzetlen támogatásával. Szirt Egy század katona között mindenféle ember akad. A kévési szövetkezet kovácsa olyan csendes katona volt, hogy az egyhónapos gyakorlat idején, tán szavát se hallották. Tagbaszakadt, keménvkötésű legény nem hiába tartja a közmondás, hogy hamu alatt a parázs, mert ez ugyancsak ráillett Kocsonya Kelemen örvezetőre. Az igaz, hogy a száját nemigen jártatta, de csavaros eszét annál jobban; no meg a bicskája is folyton forgott a kezében. Ha csak egy kis ideje akadt, fúrt-faragott. Olyan katona volt, akit szeretnek a parancsnokok és társai. Örökké jókedvű fáradhatatlan, szívós. De mégsem e tulajdonságai miatt kedvelték leginkább; egészséges, népi humora tette híressé Már két hete áztunk a lövészárkokban, és az „ellenség" csak nem akart jönni. A szuroksötét kora őszi éjszakákban bizony nemigen szívesen botorkált az ember egyedül a zsombékos vidéken, különösen nem akkor, ha a szemközti dombokon feltűnt az ellenség és egykét járőr az állásunkig merészkedett. Mindenki attól tartott, hogy elfogják elcipelik, és tán még kopaszra is lenyírják ami igen nagy szégyen lett volna Csak Kocsonya őrvezető nem félt. Ügy jártkelt a sötétben akár a macska, soha nem vágódott hasra, és még az agyagos pocsolyákat is kikerülte. így lett aztán legendáshírű felderítő. Olyan ismert volt, hogy még az ellenség is tudott róla, és nem egyszer megpróbálták elfogni Azt híresztelték, hogy élessel lő — e vádat még a felső parancsnokság is kivizsgálta —, de ő csak mosolygott, ugyan honnét lenne neki élese, meg aztán tán nem kötözni való bolond, hogy bajtársaira lőjön, akik az ellenség szerepét játsszák a túlsó dombokon. Történt egyszer, hogy a túloldalon nagy átcsoportosítást, erősítések érkezését figyeltük meg - támadást vártunk. Alkonyattájt, jelentkezett Kocsonya őrvezető, hogy ő majd megnézi, mit csinál az ellenség. Engedélyt kapott, és eltűnt a cserjésben. Távcsővel követtük. Majd-Kocsonya őrvezető egy kis korholással megúszta. Visszafelé elbeszélte, hogy az előző hadgyakorlaton egy szál parittyával földre kényszerítette ő már az egész rajvonalat. Másnap az egész „front" Kocsonya őrvezetőről beszélt. Ki hinné, hogy a rakéták korában egy parittyás vitéz is híressé lehet. SZŰCS BÉLA nem az ellenséges lövészárkokig hatolt; nyugodtan lerajzolta a fegyverek elhelyezését, de mikor visszafelé indult, észrevették, tüzet zúditottak rá. Ö azonban úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. A túloldalon vagy húszan kiugrottak a lövészárokból, hogy kézre kerítsék Kocsonyát, de néhány lépés után földre vetették magukat, és kétségbeesetten kiáltoztak valamit. Az idő múlt. Itt-ott puffogtattak a levegőbe, és nemsokára egy fehérzászlós dzsip érkezett magasrangú tisztekkel, hogy kézre kerítsék az élessel lövöldöző katonát. Egy kissé elszontyolodtunk, és parancsnokunkkal együtt elindultunk, hogy rajtakapjuk Kocsonya őrvezetőt a fegyelemsértésen. Már egész besötétedett, rakétákat lőttünk ki, szólítgattuk a nevét. Végre hangokat hallottunk: — Ha engem keresnek, erre tartsanak! Egy bokor tövében akadtunk rá. i ben géppisztolya és egy csomó kilőtt hjvely. A tisztek nyomban felelősségre vonták, ő azonban nyugodtan jelentette: — Parancsnok elvtárs, nézze meg, gyakorló cső van a géppisztolyomban. Kár ebből ilyen nagy ügyet csinálni, ártatlan dolog az egész. Azzal zsebéből előhúzott egy parittyát, beletett egy üres hüvelyt és kilőtte. A hüvely fütyülve szántotta a levegőt. Lett is nagy csodálkozás. A szigorú tisztek ajkáról lehervadt a komolyság, és csengő nevetés harsant a két arcvonal között. A Csehszlovák Állami Sorsjáték szerencsés számait már 1958. szeptember 16-án kihúzzák az úttörők. Talán Önre is vár egy nyeremény a 21 darab 50 000 koronás főnyereményből és a 234 500 darab 20 koronától 20 000 koronáig terjedő nyereményekből. A sorsjegyeket minden Állami Takarékpénztár árusítja. 10