A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-09-07 / 36. szám

Legyetek éberek... Valóság volt mindez, vagy borzalmas álom? Valóság volt! — De új nap int_a_Jétliatáron, a téboly és szenny - fölöttünk elviharzik, — szabad ember, a tiszta fényben mosd meg arcod. Szerettelek titeket, emberek! Legyetek éberek! Ezek voltak Julius Fuélk végrendele­tének szavai. Az a férfiú vetette őket papírra komor börtöncellájában, aki e?|ész életét e néhány szó mély tartalmának szentelte. Fu­cík alakja élö legenda lett. Valóságos, nem misztikus legenda, a testben-lélekben gazdag, nemes erkölcsű eszményi hős élő és ihlető példaképe. „Mindig elevenen előttem áll Ju­lius Fucík szellemileg és fizikailag gyönyörű termete, a gáncs és félelem nélküli lovag, a szellemes és csipkelődő vitatárs. Látom öt: még mindig fiatal, mindig optimista, szereti a jókedvét, az életet, az embereket" — em­lékezik meg halhatatlan barátjáról Václav Ko­pecky. Igen, Fűtik szerette az életet és az embere­ket, és ez a szeretet egész pompás lényét át­hatotta olyannyira, hogy élete az emberek, a hétköznapok munkásemberei, dolgozói életé­nek megváltoztatásáért, a munkáscsaládok ott­honaiba' beköltöző örömért folyO harcban tes­tesült meg. Éppen ezért Fucík, az Ember, a Kommunista, a Hös, a Hazafi nemcsak a cseh nemzeté, melyhez szívvel-lélekkel tartozott, hanem másoké is. az egész nemzetközi pro­letárcsaládé, a békemozgalom hóseié, a szo­cialista országépítés befejezésén dolgozóké éppúgy, mint a gyermekeik jövőjéért aggódó anyáké világszerte. Fuélk egyben példaképe a népet szolgáló, a haladó, tudományos világnézetet valló és a nemes cél elérésében megalkuvást és megtor­panást nem ismerő, nagy műveltségű értelmi­séginek. Mint újságíró és harcos publicista pedig az ellenséggel folytatott vitázás, q pro­paganda mestere. Ötvenöt éves lenne ma Julius Fuélk, ha ti­zenöt évvel ezelőtt, 1943. szeptember 8-én nem oltotta volna ki a gyűlölt ellenség kivég­ző osztagénak sortüze nemes életét. Fuélk Prága Smichov kerületében látta meg a napvilágot. 1903. február 23-án született. A jóeszű fiúcska az elemi iskola 5. osztályá­nak elvégzése után Pilzenbe kerül az ottani cseh reáliskolába. Éles esze, ítélőképessége, önálló gondolkodása már az iskola padjaiban megnyilvánult. Ötödikes gimnazista korában például iskolai dolgozatában így fejtegeti Husz János jelentőségét a cseh irodalom és nem­zet felvirágoztatásában. „Nem vonom vissza 1" Ez a konstanzi zsina­ton elhangzott néhány szó fejezi ki az izző lelkületű prédikátor és mindenekelőtt törhe­tetlen és joga mellett mindig szilárdan kiálló cseh lelkületét" — kezdődik említett dolgo­zata. A családban élő erős nemzeti és demokra­tikus hagyományok, Fuélk és a proletárne­gyedek lakúinak bensóséges viszonya hat for­radalmi egyéniségének kialakulására. Mint cseh hazafi és a művelődési lelkes híve egyre in­kább a munkásosztály, a proletariátus felé vonzódik. Már a középiskola padjaiban meg­győződéses materialista, tizenhat éves korá­ban kilép az egyházból. Két évvel később a marxista világnézetet valló Fuélk belép Csehszlovákia éppen megalakuló Kommunista Pártjába. Együttműködik a kommunista sajtó­val és 1925 Ota a párt központi lapjának, a Rudé právo-nak munkatársa. 1929-ben pedig a Tvorba politikai és társadalmi szemle szer­kesztője lesz. 1929-ben az észak-csehországi bányász sztrájk részvevői körében tölt sok időt: részt vesz a küzdelmekben, sztrájkör-A 267-es reila ségekben; tudósításaiban és riportjaiban (je­lentős részüket a rendőrség elkobozta vagy a cenzúra törölte) az élni akaró munkásság, munkanélküliek élethalálharcáról beszél, os­torozza a burzsoá államapparátus kegyetlen beavatkozását és a sztrájktörök aljasságát. Fuélk életében fordulópontot jelent első látogatása a Szovjetunióban. Egy munkáskül­döttséget vezetett 1930-ban. Bejárta a Szov­jetunió nevezetes részeit, sokat időzött Szov­jet-Kirgiziában, járt Frunzéban a csehszlovák interhelpósok között, és néhány hónapi él­ményeit riportkönyvekben dolgozta fel (Ahol a ma már a múlté, Drága föld stb.). Mi ra­gadta meg figyelmét a Szovjetunióban, mind­járt az első riportjában kifejti: Hösök és hősiesség. „Hős az az ember, aki a döntő pillanatban minden erejét latba veti, hogy megtegye azt, aimit az emberiség érdekében tennie kell . . . Mindezek a hősök eltérnek a burzsoázia által kigondolt hősi eszménytől. Túlságosan egyszerűek és természetesek. Igen. hősiességük mindössze ennyi: mindent latba vetnek, hogy megtegyék, amit az elhatározó pillanatban tenniük kell." Fuélk gyermeki rajongással • írt a látottak­ról: a szovjet emberek nehéz küzdelmeiber. és hagy áldozatokat követelő lépéseiben meg­látta a jövő győzelmét. Az uralkodó csehszlo­vák burzsoáziának persze nem tetszett Fuélk lelkes propagandamunkája. Nem akarta, hogy megtudják az emberek, mi történik a Szov­jetunióban. Négv hónapi szigorított fogház­zal „jutalmazta" Fuéikot szovjetunióbeli ri­portjaiért. Ez már a második börtönbüntetése volt. 1932-ben bevonult katonának, de a tiszti­iskolákból kommunista agitáció miatt kiakolbo­litják. Nem érintkezhet a katonákkal, nem fedheti fel előttük kilétét és nem találkozhat a kommunistákkal. Természetesen írnia sem szabad. Fuéikot azonban nem tudták elhallgat­tatni. 1933-ban leszerel. Mindenütt ott van, ahol a munkásosztály élete pezseg (bányászsztráj­kok, duchcovi eset, munkanélküliek tüntetései). Vádlók és vádlottak című szellemes és művészi erejű riportjában az utóbbiak helyére az előb­bieket ültetni. Mondottuk: Fuélk szerette nemzetét és min­denkor megmaradt csehnek. Ezért kétszere­sen fájt neki a cseh burzsoázia gálád haza­árulása. ..Történelmünk legdicsöbb lapjain igazságos törvény elgondolói és harcosai szü­letnek. minden laoján az igazságért, azaz az emberek új. tökéletes kapcsolatáért harcol­nak, Ezeknek az eszményeknek nevében új győzelmeket arattunk és sok vereséget szen­vedtünk. De, ha le is vertek minket, a tör­ténelem azért még nem állt meg: a cseh nemzettel nem végeztek. Nem az első eset, hogv valaki erkölcsi összeomlásunkat szeret­né látni, amely megoecsételt végünket jelen­tené. Egv ellenséqünk sem élte meg végün­ket" — Iria 1938. december 1-én a Cin-ben. Ezzel a lelkes hittel kapcsolódik be az ille­gális Dártmunkába a német megszállás idején. Férfiak hősök kellettek, olyanok, amilyenekről a Szovjetunióból valö hazaérkezése után 1931-ben Irt. Fufík tudta, hogy az életét kockáztatja, de a kommunista nem futamodhat meg a csatá­ból. Mint a párt illegális központi bizottságá­nak tagía letartóztatásáig nagy szerepet ját­szott abban, hoqy a leiqázott nép az illegá­lis sajtóból tudomást szerezzen az igazságról, az eseményekről, helyesen tájékozódjék a Szovjetunióról és ezzel megőrizze forradalmi lekületét és az igazság gvözelmébe vetett hitét. Petschek palota, Pankrác. Egy élet kálváriáia. Fuílk vállalja. Nem a kínzott, a kínzók fá­radnak bele. Ők4 vad mészárosmunkát végez­nek, de a győzelem áldozatuké. A szolidari­tás a közös cél eavsége, a győzelembe vetett hit mennyire egové tudja kovácsolni az embe­reket. 1943. május 1. A börtönben — de mégis lelkeket-szlveket emelő ünnep. Fuélk seiti eovéni véazetét, de a jól végzett munka tudatával, büszkén és férfiasan készül fel az utolsó útra. Gazdag életének számadásét vég­rendelete. az Üzenet az élőknek fejezi ki. Tudta előre, mi következik, de azt is, hogy az Élet nem pusztítható el. 1939-ben meg­kezdett regényének előszavában írta: „A le­iünk fölött járó szöges cipők eltaposhatnak bennünket. Széttiporhatnak — véletlenül vagy kedvtelésből —, mi ezt jól tudjuk. Ne gondold. Illegalitásban 1940—41-ben hogy félünk tőle. Nem mind sarjadunk ki. és nem mind pusztulunk el. Ezt ls tudjuk, ez éltet minket. Hullámzó dús kalászok borítják el majd a sirhalmokat. Elfeledik a sírokat, el­feledik a sok szorongást és bánatot — csak a termés mondja a mi nevünkben — élők és holtak nevében: vegyétek és egyétek, mert ez a mi testünk! Tudjuk ezt, és ezért élünk." . Fuélk életéről könyveket, színdarabokat Írtak. Nemcsak nálunk. Csehszlovákiától a Szovjet­unióig és Kínéig mindenütt, ahol ismerték ne­vét és egyéniségét. Az ifjúság, az újságírók, a kommunista harcosok követendő példaképe­ként áll előttük gyönyörű, férfias alakja, em­beri erényekben, erkölcsi szépségben gazdag élete. Tizenöt évvel ezelőtt végeztek vele gyilko­sai. A történelem azóta elsöpörte őket. De Fu­élk és müve, melyért harcolt és életét áldoz­ta, él és halhatatlan. Virágzik és a szocia­lizmus befejezése felé halad hazája, a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság. A nem­zetével együtt, egy hazában élő többi nem­zetiségek — melyekről valaha kijelentette, hogy közös ellenségük van a cseh dolgozók­kal: az imperialista cseh burzsoázia — szin­tén virágzanak és építik közös, szocialista ha­zájukat. Fuélk rokonszenvezett a hazai ma­gyar baloldali elemekkel, különösen prágai kommunista diákokkal, hisz velük együtt egy célért küzdött: a szocialista jövőért. Ismeretlen és jeltelen sírjára még egy vi­rágcsokrot sem helyezhet el a nemzet, a harcostársak, követői kegyelete. De tisztelettel adózhatunk emlékének, ha teljesítjük végren­deletét, végzetének betelte előtt a börtöncellá­ban papírra vetett utolsó szavait: „Egyre kérlek, ti, akik majd túlélitek azt az időt, ne felejtsetek. .. mindenki, aki hűsé­gesen élt a jövőnek és aki a jövő szépségéért esett el, márványba véste alakját, és min­denki, aki a múlt porából akart gátat emelni a forradalom áradatának, pudvás fából fara­gott figura akkor ls, ha talán vállán a mél­tóság rangjelzése csillog .. ." „Legyetek éberek!" Lorlncz László J. Fuélk Alma-Atában 1934-ben

Next

/
Thumbnails
Contents