A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-17 / 33. szám

Egyetlen sarkvidéki állat lelkiismeretén sem szárad annyi emberélet, mint a rozmárén. E bátor és hevesvérű tengeri óriással összehasonlítva még a félelmetes jegesmedve is csak szelíd ellenfél. Erről ugyan a legtöbbet az eszkimók beszélhetnek, akik a Behring-szoros és a Baffin-föld grönlandi oldalán valószínűleg elsőknek vadásztak rozmárokra. A grönlandni eszkimók legfontosabb vadja eredetileg a rozmár volt, s helyenként még ma is az. Jogosan .nevezi a rozmárt E. Kane sarkutazó „az eszkimók oroszlánjának". • A rozmárvadászat, amíg az a vízben zajlik le, idegfeszítő, veszedelmes párharc, amely bátorságot, gyakorlatot és lélekjelenlétet követel a derék vadásztól. A vadászat tetőfokát akkor éri el, mikor a vadász szigonyának találata után a rozmárra les, hogy lándzsaszúrással vagy lőfegyverrel leterítse. Ezekben a döntő pillanatokban a vadásznak mindenre fel kell készülnie, de legfőképpen arra, hogy a megsebzett és legtöbbnyire dühöngő óriás hirtelen mellette vagy alatta tünik-e fel, készen arra, hogy reá vagy törékeny kajakjára vesse magát. Nem tudjuk, hány grönlandi vesztette életét rozmárvadászaton, de az éltesebb vadászok mindenike, akikkel Grönlandon beszéltem, egy vagy több olyan esetről is beszámol, amely legtöbbnyire még a lőfegyver meghonosodása előtt családjukban esett meg. Egyik eszkimó útitársam mesélte, hogy kénytelen volt tehetetlenül végignézni, amint vadász" társát egy rozmár megtámadta. Közös fókavadászaton voltak és zsákmányukat már hazafelé vonszolták, amikor társa, tapasztalt, hidegvérű vadász, maga mögött rozmárt látott hirtelen felbukkanni. Fókáitól gyorsan megszabadult, megfordította kajakját s szigonyát a rozmár mellébe fúrta. A rozmár azonban nem merült alá, miként az szokása, mikor megszigonyozzák, hanem egyenesen feléje úszott, s a vízből magasan kiemelkedve mellső lábával a kajak hátulsó részére támaszkodva agyarát erőteljesen a vadász hátába vájta. A csónak felborult, és alatta a vadász a vízben csüngött. Most a rozmár agyarát a kajak fenekébe vágta, s kétségtelenül újból eltalálta a vadászt, aki akkor már valószínűleg halott volt. Mindez olyan gyorsan játszódott le, hogy a másik eszkimó be sem avatkozhatott. Csak mikor a rozmár röviddel később újra felbukkant, . eresztett golyót nyakszirtjébe, úgy, hogy az állat a helyszínen kimúlt. Társának hullája időközben lecsúszott a kajakról és alámerült. Ez .nem egyedülálló eset. Hasonlóról számolnak be a nanorvölgyiek, Grönland nyugati vidékérő! Két vadász, aki jégzajláskor fókavadászatra indult, egyszeribe felnőtt rozmárral került szembe, amelyet az egyik vadász rögvest megszigonyozott. A rozmár alámerült, hogy kevéssel azután újból feltűnjön. A vadász lándzsájával feléje szúrt. De ebben a pillanatban ^ rozmár a kajakra vetette magát s felborította. Aztán újból eltűnt a víz felületérő! A vadásznak sikerült ismét fölegyenesedni, de ez a játék még kétszer megismétlődött. Aztán a rozmár a kajakra feküdt és a vadász megfulladt. Kankamiut közelében is, Grönland nyugati partvidékén, alkalmából, tavaszi napon, fiatal eszkimó keresett fe! aki jegesmedve bőrét hozta magával, melyet már régebben különös körülmények között ejtett e! A jegesmedvét rozmár támadta meg, ez jól kivehető volt a szőrméjében lévő lyukakból, amelyek kétség kívül rozmár agyartól származtak. A fiatalember, akit gátlás nélküli vadásznak ismertek, mesélte, hogy a jegesmedvére akkor figyelt föl, mikor fókavadászaton a zajló jég között evezett. A medve jégtáblán állott, de tüstént a vízbe mene-Alwin Pedersen: AZ ESZKIMÓK OROSZLÁNJA egy vadász éppen csak a puszta életét mentette meg a rozmárral való összecsapásnál. A rozmár felborította kajakját, s miközben ő a kajak alatt a vízben csüngött, ismét megtámadta, agyarát a vadász fejébe verte úgy, hogy egyik foga annak állkapcsa alatt hatolt be és közvetlenül a szeme alatt fúródott át. Aztán eltávozott. A vadászt a helyszínre siető bajtársai mentették meg. Túlélte a bozrzalmas sebesülést, de arcán olyan sebhely maradt, mely egész életére a felismerhetetlenségig eltorzította. Hoítenborg közelében, szintén Nyugat-Grönland partján történt, hogy egy nőstény rozmár hirtelen egy fiatal, még kevésbé képzett vadász kajakjára vetette magát. s mellső lábával a vállára csapott. Aztán agyarával a férfi fejét célozta meg, szerencsére sikertelenül. A nehéz teher súlya alatt a kajak fara oly mélyre süppedt, hogy a víz a vadász melléig ért. Végül is a rozmár elfordult tőle, lemerült a mélybe és hátsó lábával felborította a csónakot. Szerencsére a fiatalember újra fel tudott egyenesedni, különben vége lett volna, mert vele egyidős társai, a rozmár feltűnésekor, a szélrózsa minden irányába elmenekültek. Második grönlandi telelésem kült. mihelyt a vadászt meglátta, s egy nagy lék felé úszott. Az eszkimó követte, és nemsokára lőtávolságra meg is közelítette. Azonban gyakorlati okokból nem akart a medvére lőni, míg az partra vagy jégre nem tette a lábát, igy inkább bizonyos távolságra maradt. Miközben a medve a nagy léket erőteljes tempókkal szelte át, hirtelen rozmár tűnt föl mellette. Erős agyarairól az eszkimó mindjárt felismerte, hogy öreg bika. A medve morogva fordult feléje és kiegyenesedett, ami azonban a rozmárt látszólag nem félemlítette meg. Teketória nélkül rávetette magát és a viz alá cibálta. Mikor hosszabb idő után újból feltűntek, a rozmár közvetlenül a medve mögött volt. Ügy tetszett mintha mellső végtagjaival fogná át a medvét, s ebben a helyzetben, mihelyet annak feje a víz fölé került, vagdosta. A medve nehezen, zihálva többször is szembe fordult támadójával, s miközben mancsával hatalmas ütéseket mért rá, sikerült kiszabadítania magát. Hosszú karcsapásokkal, sietve a part felé úszott. A rozmár alámerült s nem látták többé. Az eszkimó időközben a zajló jégen tartózkodott, mert félt, hogy az öreg rozmárbika őt támadja meg. Az*5n óvatosan, a jég szélén, a menekülő medve után sietett. Végül is az állat kikecmergett a vízbői s nehézkesen a patra ért, ahol röviddel azután véresen összeseit. Mire a vadász odaért, a súlyosan sebesült medve kiszenvedett. Többször történik-e meg, hogy a rozmár ilyen módon támadja meg a jegesmedvét, melyet általában a sarki sivatag királyának neveznek, vagy csak különös körülmények között, arra nem adhatok választ. Többször észrevettem azonban, hogy felnőtt kanmedvék, melyek máskor semmitől és senkitől sem félnek, csak kényszeredetten szállnak ott a vízbe, ahol rozmárt szimatolnak. Szánutazás alkalmával, a nagy Scoresby-Sundfjordtól délre, melyet hosszú útszakaszon át vékony jégrétegen tettünk meg, körülbelül két méter átmérőjű lék mellett haladtunk el. A léket néhány rozmár tartotta nyitva, lélegzetvételéve! A lék közvetlen közelében vezetett egy jól felismerhető medveút. Számtalan régebbi és egészen friss nyom húzódott el a lék mellett, és ott tartózkodásunk rövid ideje alatt négy medve haladt itt e! Egy anyamedve, két nagyobbacska bocs és egy idősebb kan. Annak ellenére, hogy a medvék éppen téli szállásukat hagyták el, egyikük sem kísérelte meg, hogy a rozmárokat megtámadja. Mikor az idősebb medve haladt arra el, rozmár tűnt fel a lék vizének felszínén s robbanásszerű prüszköléssel ürítette ki tüdejét, mitől a víz messze szertefröccsent a jég felületén. Csak azután dugta ki a fejét a vízből, nagyokat hörögve és erőteljesen lélegezve. A jegesmedve úgy állt a jég szélén, mintha semmit sem vett volna észre, pedig jobb' alkalmat, a rozmár megtámadására nem találhatott volna. S ha ez akkor nem is sikerült, legalább lesre lehasalhatott volna, mint azt fókavadászatonszokta, hogy a legközelebbi rozmárra vesse rá magát, mielőtt az levegőt vesz. De mindebből semmi sem történt, s rövid idő múltán a medve odébb állt. Bizonyára mérlegelni tudta, hogy erejéből nem futja a tengeri óriás fejének szétverésére. Akkor is, mikor a jegesmedve távoli vándorlásainál jégen vagy szárazon kerül össze a rozmárra! elkerüli az összecsapást. Ügy vélhetnénk, hogy a szárazon, ahol a rozmár aránylag védtelen, a jegesmedve a kedvező alkalmat nem szalasztja el és megfizet a rozmárnak a vízi támadásaiért. De sokszor megfigyeltem, hogy a jegesmedve látszólag közömbösen halad el a kényelmesen terpeszkedő, vastagbőrű állat mellett. (S. Zsigmond László fordítása). 13