A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-17 / 33. szám

Ar (/SD StSM b VV^VfrV St/SAs Dr. Rehák Gyula, orvosvegyész a modern kor betegségéről, a magas vérnyomásról Minden kornak megvan a maga betegsége, amely kíméletlenül szedi áldozatait. Az ókor és középkor dühöngő pestis-, kolera- és tífuszjárványa a kor jellegzetes képét varázsolják elénk. Ezekkel a betegségekkel együtt bukkannak fel Aszklepiadész, Paracelsus és Haller nevei; így eszmélünk Semmelweisnek, az anyák megmentőjének tragikumára, így döbbenünk rá a wohlsteini szegényes szobában tengődő falusi orvosra, a tüdövész kórokozójának felfedezőjére, Róbert Kochra, avagy a vegyésszé lett falusi néptanítóra, Pasteurre, aki a baromfit pusztító kolera gyógyszerét kereste, és így sugárzik felénk Wirchow aranykeretes pápaszeme mögül a kutatói kedvnek fenkölt nagyvonalúsága. Korunkban világszerte egyre gyakoribb betegség a hipertónia, vagyis a magas vérnyomás. Az utolsó 50 évben ugyanis a szív- és érbetegségben elhaltak száma egymagában annyi, mint a rákban és tuberkulózisban elhaltaké együttvéve. S ha figyelembe vesszük, hogy a szív és érbetegségben elhaltak tekintélyes részét — egyesek szerint Z

A részét — a hipertónia okozza, bátran kijelenthetjük, hogy a hipertónia ma a legkomolyabb népbetegség. Ezért feltétlenül szükséges, hogy a köz érdekében foglalkozzunk vele. A hipertónia oka ma még nem teljesen lezárt kérdés. A hipertenzió, vagyis magas vérnyomás kétirányú lehet: 1. Valamilyen betegség tünete. Igy a különböző vesebajok, endokrin betegségek (thireoides), szívmegbetegedések, agyi erek megbetegedése és aortaszűkület okozhat magas vérnyomást. 2. Alapbetegség nélkül fellépő vérnyomás. Itt a magas vérnyomás elsődleges, egyes szervek elváltozása pedig másodlagos. Ez esetben a magas vérnyomás nemcsak tünete, hanem lényege a betegségnek, ezért esszenciális hipertenziónak — hipertónia betegségnek nevezzük. Áz itt fellépő magas vérnyomás később a vese, szív, agyerek elváltozását okozhatja. Régebben az arteriolák, verőerek szklerózisára gondoltak, ma azonban Pavlov nyomán a szovjet tudósok neurogén ideghatásokra létrejövő megbetegedésnek tartják; amikor is a külső és a belső ingerek az agykérgen keresztül hatnak az idegcentrumokra. (Lang, Mjasznikov, Csernövszkij.) X külvilágból étkező ún. exteroceptív és a szervezet belsejében keletkező ún. interoceptív ingerek minden bizonynyal együttesen játszanak szerepet a betegség kialakulásában. Ezek az ingerek a kezdeti szakban érszűkülést idéznek elő, amely fokozatosan anatonómiai elváltozásokká alakulhat. Nagyon valószínű, hogy ezenkívül humorális anyagok, vagyis nedvi anyagok szintén részt vesznek a baj súlyosbításában. Ezért sokáig az a nézet uralkodott, hogy a mellékvese terméke, az adrenalin mint vérnyomást előidéző hormon szerepel. Ez a nézet azonban nem felel meg a valóságnak, mivel a hipertóniára jellemző diastolé nyomás nem áll be, sőt, inkább csökken. Az újabb kutatások szerint (Holtz) van azonban a mellékvesének egy olyan terméke, a noradrenalin, mely a hipertónia betegséghez hasonló tüneteket idéz elő. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ettől eltekintve nyomásingadozás egy-két betegségnél előfordul. Mindezek alapján a vérnyomás emelkedésének feltételei a következők: 1. Fokozott szívmunka; 2. Akadály-fokozódás a véredény rendszerben. Mind ez pedig a vér összetételének megváltozása, bőséges táplálék- és folyadékfelvétel, valamint az érrendszer megváltozása (az erek rugalmasságának csökkenése, esetleg érelmeszesedés) folytán jöhet létre. Ezeken a döntő jelentőségű tényezőkön kívül még számos egyéb körülmény is szerepet játszik a vérnyomás emelkedésében. Igy vérnyomás-emelkedés következik be munka közben, izgatott állapotban, álló helyzetben, ébrenlétben, nem-különben magasabb és kövérebb egyéneknél. Délután magasabb, mint reggel, és éjjel, alváskor a legalacsonyabb. Ezekből kiindulva máris világos előttünk, hol kell alkalmaznunk a gyógykezelést és hol az elővigyázatossági rendszabályokat. E kérdés tárgyalásakor önkéntelenül is fölvetődik a kérdés: mennyi az egészséges ember vérnyomása. Ezzel kapcsolatban a laikusok között egész orvosi legendák kelnek szárnyra. Az ember normális vérnyomása annyi — mondják a laikusok —, mint éveinek száma, ha hozzá adnak még százat. Eszerint az egyéves csecsemő vérnyomása százegy, a nyolcvan éves egyéné pedig száznyolcvan. Hát ez bizony nincs így rendjén. Semmiféle támpontunk nincs arra, hogy miért kell az öregedőknek állítólag magasabb vérnyomásúaknak lenniük. Bár eddig mindenkire érvényes átlagértéket megállapítani nem sikerült, meg kell állapítanunk, hogy a 140/90 higanymilliméteres vérnyomáson felül bármely életkorban rendellenesnek kell minősítenünk a beteg állapotát. Gyakran találkozunk igen magas vérnyomással már az ötvenedik életév körül — aö» gyakran még fiatalabb korban is —, amikor a véredényelmeszesedésnek még a nyomát sem látjuk, mivel az ilyen korúak az öregedéstől még elég távol vannak. Ugyanilyen gyakran találkozunk azonban 140-es vérnyomással a nyolcvan éveseknél. Mit tegyünk a ma oly gyakori és rettegett betegséggel szemben? Tarajev szovjet orvostudós a Szovjetszkaja medicinában megjelent cikke, valamint az Orvosi Hetilap cikke ezzel a kérdéssel foglalkozva megállapítja, hogy az egész szervezetet, nem pedig egy szervet vagy egy tünetet kell itt figyelembe vennünk. Ugyanazt ajánlják, amit Szokolszkij több mint száz évvel ezelőtt ajánlott szívidegességben szenvedő betegeinek: „Szabályozzák életüket, azaz feküdjenek le, keljenek fel, ebédeljenek, vacsorázzanak "bizonyos meghatározott időpontban, rendszeresen mozogjanak, foglalatoskodjanak és szórakozzanak. Szinte hihetetlen, mennyire megerősíti a testet, a lelket, mennyire javítja egészségi állapotunkat az életmód rendezése ..." Tehát oki terápiára kell törekedni. A hipertenzió mérséklésére a következő gyógymódok szolgálnak: I. Helyes életmód. II. Étrend: nátriummentes (konyhasó mentes) étrend, gyümölcsnapok. III. Gyógyszerek. IV. Egyéb: vérvétel (piócákat a tarkóra), mellékvesék reszekciója, hasi szimpatikus ideg kikapcsolása stb. Küszöböljük ki tehát elsősorban a hipertóniára vezető külső eredetű okokat, izgalmakat, megerőltetéseket. Döntő szerepe van e tekintetben a betegség megelőzésének. Kurzakov szerint a hipertónia megelőzését már a gyermekkorban kell megkezdeni, éspedig a gyermek idegrendszerének helyes nevelésével. A gyermeket rá kell szoktatni a tervszerű, nyugodt kötelességteljesítésre, a feladatok ésszerű megoldására. A szabályozatlan idegrendszerű ember izgatott, álmatlan, rendszertelen. Mértéktelen dohányzásba kezd, ami álapotát csak rontja. Az ilyen állapotok ellen a legjobb védekezés a tervszerűen szabályozott életmód, a munkának és pihenésnek, szellemi és testi munkának periodikus váltakozása. Felesleges az állati fehérjék megvonása; tartózkodjék azonban a beteg az egyszeri, túlböséges étkezéstől és óvakodjék az elhízástól. Kávé, tea mérsékelt fogyasztása megengedhető. A dohányzástól tartózkodjunk, ha pedig a megvonás nagy nyugtalanságot váltana ki bennünk, mérsékeljük. Óvakodjunk továbbá az alkoholtól; bál tagadhatatlan, hogy enyhíti az angina pectoris rohamot. Az alkoholfogysztás mégsem ajánlatos, meist alósegíti az erek és máj elzáírosodását. A sómentes étrend tekintetében ismételten történtek kísérletek. Kétségtelen, hogy az igen szigorú sőmegvonás — amelynél a napi adag 0,5 g alatt marad — több hónapos ilyen szigorú étrend megtartása esetén nagyon hatásosnak bizonyult. A nátriumszegény és káliumdús étrend ugyanis csökkenti a mellékvesék tevékenységét és ezzel a vérnyomást. Ha pontosan megtartjuk a sómegvonást, a folyadékfogyasztás szigorú megszorítása nem szükséges. A beteg csupán a fölösleges folyadékfogyasztástól tartózkodjék. Nem szükséges a húsfogyasztás egyoldalú korlátozása. Fontos azonban — mint már említettük —, hogy a beteg el ne hízzék. Ide tartozik a sokat emlegetett rizsdiéta is, mely csökkenti a magas vérnyomást. Voltaképpen a rizsdiéta is sómegvonáson alapszik. A nátriummentes diéta azonban a gyakorlatban nem valósítható meg. A Kempner-féle rizsdiéta, amely napi 30 dkg vízben főtt rizs, idegen anyagtól mentes cukor, gyümölcs és gyümölcslé is napi 0,15 g nátriumot és 0,20 g klórt tartalmaz. Kalóriaértéke 2000. Bár néhány esetben jó eredményre vezet, a betegek sokszor mégsem vállalják, mivel gyakran hónapokig kellene következetesen alkalmazni. A rizsdiéta hatásmechanizmusa egyébként is még tisztázatlan. Mindezeken kívül a vegyészet is segítségére siet korunk ezen rettegett betegségének a kiküszöbölésére. Szerény kutatómunkájával hol az ásványvilágba, hol pedig a csodálatos növényvilágba nyúl az ember megmentésének érdekében. Nem egy gyógyszerünk ugyanis legújabban növényi eredetű, mint pl. az Indiából származó Rauwolfia serpentina nevű növény és a nálunk is ismert fehér zészpa. Mivel a betegség lényegét eddig még nem sikerült megállapítani, így bizony sokféle gyógyszerrel próbálkozunk, hogy tartós vérnvomáscsökkenést érjünk el. Ezek: 1. sedatívüfnok (Bromvaleriana, Rauwolfia készítmények, különösen a kezdeti neurogén szakban); 2. ganglion-blokírozó, vagyis idegdúcokat megkötő szerek (hexamethonium, pentamethonium, tetraethilammonium); 3. centrálisán ható vérnyomáscsökkentők (veratrin, bideroin káliumhodanid, hirazlnophtalsin, nikotinsav): 4. andrenalin-blokírozók (dibenzilin); 5. periferiásan ható értágítók (nitritek).