A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-17 / 33. szám

(Ez a történet nem a képzelet szüleménye. Egy bírósági eljárás anyagát, s a helyszínen szerzett adatokat sűrítettem e néhány hasábba. A tapintat arra kötelez, hogy a helység nevét elhallgassam, s a szereplók nevét megváltoztassam. Bár közönséges önbíráskodás és gyilkosság esetéről van szó, érdemesnek tartottam feldolgozni, mert megdöbbentő bizonysága az emberi viszonylatok eltorzulásának, melynek társadalmi kórokozója a magántulajdon.) Gyülemlett benne a harag. Gyülemlett hét esztendeje - azóta, hogy a Varga Szaniszló segédkezik a ház körül. Segédkezik? Haha... a menyecske mondja...? Akkor mért üldözte el Istvánt? Elkényszerítette az apai háztól a tökéletlent. Be megverte az Isten...! A nagyobb lányt, Valit, Varga Szaniszló fiának szánja — a Józsi gyereknek. Tartják előre a rokonságot. Pedig a Vali még gyereklány. Megrontották az ártatlant a pokolravalók. Megrontották, megpiszkolták. A cudarok azzal takaródznak ... Gyalázattal leplezik a másik gyalázatot. II. Т"J Idögélt Bede Flóris, várta a fiát, ^ majd csak betekint, ahogy illik, megtiszteli az apját. A morzsolást is abbahagyta. A siket asszony is lepihent. Setét az udvar, setét az utca. Csak nem jön a fiú. Tartja, köti a menyecske, mivelhogy pénzt hozott. El sem engedi, míg ki nem csikarja tőle. Csak aztán ront neki a sodrófával, csak aztán üti a kötéllel. A minap is fojtogatta. Hurkot vetett a nyakába. Húzta volna a gerendára az istállóban. Ha reá nem ront, s kontyát meg nem tépi, kiszorítja belőle a lelket. A cudar..., a gyilkos! Utóbb megéteti, vagy másképpen öli, pusztítja a világból. A kurafi Varga Szaniszló is fenyegette, hogy leüti, agyonszúrja, ha el nem takarodik a faluból meg a háztól... Üti, veri a maga asszonyát is. Megveszekedett, mindenkit megmarna. A hatóság sem cselekedett semmit véle, hiába jelentik. A bíró csak a vállát vonja. A maguk dolga, meg az övék. Családi perpatvar, ki bánja. — Na mi az, mi légyen? Igaz semmi, csak danolásznak a legények, mivel szombat napja vagyon. — He, he! — verik az ablakot, az Anna ablakát; dörömbölnek az ajtón .. . Kitekint vén Bede Flóris, hát Varga Szaniszlót látja az udvaron. Részeg a korhely, tántorog. Két markos legény, Gyalla Pisti meg Rácz Géza húzza, vonszolja kifelé. Az ebek ugatnak, vonyítanak, felverik a fél falut. Épp vetkezett volna Bede Flóris. Hát csak beleroskad az öreg székbe. Tenyerébe hajtja fejét, úgy zokog. Marja a szégyen, a keserűség. Mit is vétett, hogy ügy veri a sors. Tökéletlen fiúval áldotta meg — céda menyécskével sújtotta a tisztes házat, vénségét romlott leányunokával. Hetvenhárom esztendős, öreg ember. Elkívánkozik már a világból. Bizony jobb is volna meghalni, elkerülni a gyalázatot. — Hej, Csatay! — jobb lett volna nekünk, ha meg se születünk. Bizony rosszat cselekedtünk. Elfogta a keserűség az öreg embert; orcáján, bajuszán, kezefejére csordult könynye, hogy maga is elszégyellte. Aztán gyengeség, álmosság vett erőt rajta, s elszundított az öreg székben. Alig bakkantott, megint nagy lármára • riadt fel. Verik az ablakot, Anna ajtaján dörömbölnek. Kitekint Bede Flóris, hát megint Varga Szaniszlót látja odakünn. Nem tűrheti a lármát udvarában, portáján a gyalázatot. Kimegy éjnek idején nagy bátorsággal. — Takarodj el', korhely, takarodj? — kiált a küszöbről, kiált, de hiába. Nekiront Szaniszló, öklével szemencsapja, torkát szorongatja. Az idősebb fiú is, Bede Károly is felriad a nagy lármára, mert csaholtak az ebek, s apja kiáltozik. Kikelt ágyából, kiszaladt: — Hol a vasvilla ...? Elengedte Varga Szaniszló Bode Flórist, az meg kapja a vaslapátot, azzal sújtja a részeget. Hát csak elterül Varga Szaniszló, jajong, jajgat, hogy szörnyű haliam. Károly is odasújt a vasvilla fokával, még egyszer sújtana, csakhogy lefogja, elvonszolja Sikoltó felesége. Am Bede Flóris se lát, se hall, veri Szaniszlót. A lapátot elcsapja, megkapja a fejszét. Bezúzza tarkóját — balfelől, füle tövét. IS imúlt Varga Szaniszló. Bede Károlyt meg az apját börtönbe vetették. Károlynak egy csapásért a villa fokával öt esztendőt mértek, Bede Flórisnak élet kioltásáért tíz esztendót. A börtönben kesereg, nem nyughat Bede Flóris. Hej, rosszat cselekedett, mikor összeboronálta Istvánt meg az Anna leányt. Csatay két holdja, sem az ő hat holdja nem tett csudát, csak gyalázatot termett. Végül is bíró lett a maga ügyében, bíró is, hóhér is egy személyben. Börtönben a Károly gyerek. István ki tudja, mint hányódik. Ö maga itt senyved, itt hal meg. A siket jó asszonyát se látja többé. Sose mutatja meg, hogy úr a portáján. Földjét se adja a közösbe. Annától sé veszi vissza; nem kényszeríti bűnhődni. Aztán miért is bűnhődne . .. Mindennek ő maga volt szerzője, okozója. Nem nyughat, sehogy nem nyughat. Folyvást látja az agyonbunkózott, vérében fetrengő Szaniszlót. Nem volt tőle nyugodalma künn az életben - nincs tőle nyugodalma itt a börtönben sem. Bizony ember mégölője lett vénségére, mert nem bízott mások, s a maga emberségében, hanem a hat hold földben bizakodott. A hat hold földben — azzal akarta megtoldani a tökéletlen fiú elméjét. Azzal akarta megvásárolni a sánta leányt. A hat hold, bizony az az ő bűne. BÄB1 TIBOR 9 A konyhában üldögélt vén Bede Flóris. ** Kukoricát morzsolt. Siket asszonya ott motozott a szátva körül, pedig semmi dolga nem volt vele. Látta, valami fontosat akar mondani, csak nem tudja rászánni magát. Végül mégis megszólalt: — Itthon az István ...? — Itthon — ismételte az öreg, és csutkát vetett a tűzre. Sejtette, hogy az aszszony noszogatná, menjen át a tökéletlen fiához, csak nem meri. Ne is tegye, mert nem megyen. Nem megy a gyalázat helyére. Jöjjön ő, ha jönni akar. Szívesen fogadja, ha gügye is — hiszen éppen azért —, de menyét, a cudart, nem kívánja látni. Harag gyülemlett benne. Hét esztendeje nyugta nincs a gyalázatos miatt. De rásújt, rásújt a keze. Visszaveszi a földet. Teheti, mert nem íratta rá sem a fiára, sem a menyére. Visszaveszi, vagy bemegy vele a szövetkezetbe — csak lenne már valami belőle. Az senkinek fel se tűnne. Ő rendelkezik a tulajdonával. Csak jussával élne, aztán hoppon marad a korhely szőlőcsősz, a Varga Szaniszló. Bizony, úgy kell cselekednie, mert igen elvetemedtek már. A tökéletlen István fiút egészen elüldözik a háztól. , , —A cudarok, a pokolravalók! — dohogott a vén Bede Flóris. Azért kellett elszerezni az építkezésre a tökéletlent, hogy ne legyen láb alatt. Pedig, ha ott bírja a munkát, bírná otthon is. Varga Szaniszló már éjszakára is ott maradozik a sánta menyecskénél. A gyerekek is, ki tudja, kitől valók?! A legkisebbet totojgatja, járni tanítja, tömi édességgel. Nem teszi csak úgy, jó akaratból. Hát a búza, hát a sertés ára hová lett? Bizony lecsúszott Szaniszló torkán. Hogy. nem szégyenli magát a korhely. Pedig felesége van — szép gyerekei vannak. Be megverte az Isten! Megverte, hogy összeboronálta őket. Negyvenben úgy gondolták Csatayval, a menyecske apjával, hogy jót cselekednek. Sánta a leány — ugyan ki veazi el? Tökéletlen fiú —• ugyan kinek kell? Legyenek egymásé. Anna fogja a gyeplőt — István "^dolgozik szakadtig. Ő, Bede Flóris hat hold földet szánt a fiataloknak ... Csatay kettőt... Rásújt, rásújt a keze a cudarra. Szélnek kergeti az egész pereputtyot — a cédát • a kakukkfiókákkal. El- velük erről a por- tárói! A gügye Istvánt meg otthonfogja. Szántson-vessen az apai jusson, vagy menjen a szövetkezetbe. Károly asszonya, az idősebb fiú felesége majd gondját viseli. Hetvenhárom esztendős Bede Flóris, de megmutatja, hogy úr a saját portáján.