A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-26 / 4. szám

Évek óta köszörűkő már Petrik Kata; rajtuk élesítik nyelvüket a falu vénaszszonyaii. Ej, milyenek is ezek a vén csontok, különösen ha lányról vagy legényről van szó, de annál nagyobb a súgás-búgás, annál hosszasabb a terefere, ha egyszerre mind a kettőt nyelvükre vehetik. Most pedig adódott rá alkalom. Hogy is ne, mikor Nyeste Pista, \a szövetkezet éjjeli őrének csinos, rendes fia összeszűri á levet Katával. De még üyent: a Pista a Katával! Ej, te szegény lány, ezek a vén gubbadt hollók lömossák rólad még a keresztvizet is! Kata azonban nem olyan lány, hogy sokat ad a pletykára. Fittyet hány az öreg szülék károgására. Kata szép lány; alig van párja a faluban. Sudár az alakja, szőke a haja, akár a júniusi búza, s göndör, akár egy vásári bárány bundája. Göndör am, bár alighanem a fodrász bodorltja. Arca tejfehér, de ezek a mindentudó vénasszonyok azt seppegik: keni magát a cudar. Szája piros, akár a frissen szedett cseresznye, hogy mi igaz belőle, mi nem, de az szent, hogy a komaasszonyok, meg a sógorasszonyok a lelkiüdvösségüket tennék rá, hogy festi. Azt is rebesgetik, hogy a legjobb szagos vizeket hordatja magának, meg hogy a szemét is valamilyen csodálatos vízzel mosogatja, azért olyan kék, mint a felhőtlen májusi ég. S az a legény, aki egyszer ezekbe a szemekbe pillant, az ördögé... A szoknyáját is rövidebbnek vélik a kelleténél ... Ej, ej, vén irigyek, úgy beszéltek, mintha ti nem lettetek volna fiatalok, mintha mindig bokáig érő fekete szoknyát hordtátok volna. Mondogatják, hogy szeretője is volt már, nem is egy. Ha most hirtelenében összeszámolnák, talán kettő is jutna — minden ujjára. Szó ami szó, még a szomszéd falu legényei is el-eljártak Katának a szépet tenni, meg egy erdész is pitvarolt neki. Puskát hordott a vállán,, s Kata eljárogatott vele nyulat meg fácánt lőni az erdőbe. De ahogy teltek-múltak az évek, úgy maradoztak el a versengők. Megnősültek a legények, a legtöbbnek már gyereke is van. Az erdészt is más vidékre szólította a hivatásai, csak Pista nem tágított. Hiába nevettek a szemébe a cimborák, hiába mondták: hadd te azt a Katit! Csak szeretőnek jő, nem asszonynak. Cifrálkodni, páváskodni, ahhoz ért, de a munka büdös neki. Hat holdjuk volt.. . elúszott. Ha az apja nem kapná azt a kis öregségit, kenyerük sem volna. Hiába, a szépség még nem elég a boldogsághoz... Igen, ha dolgos volna, az mindjárt más. Pistának se volt mindegy, kit vesz feleségül. Sok Iminden megfordult a fejében, de gondolata mindig Katónál ért révbe. A lány kellene, szép szetme húzta magához, mint mágnes a vasat. — Jaj, neked, fiam! — mondogatták a legény szülei, — Ha elveszed azt a lányt, nem lesz neked még az sem, aki gombot varrjon az ingedre, ha leszakad. Foganatlan maradt a szó, sót ahogy beszélik — márpedig a falu öreg hírharang -jai csak tudják — titokban jegyet is váltottak. * * # A fiabalok mit sem törődve a falu nyelvével, egymáshoz simulva ültek Katáék háza előtt a bólogató körtefa alatt. A karcsú törékeny lányalak mellett a legény szinte őriásnak látszott. Izmos, meztelen 1/k karja gyengéden ölelte át a lány derekát. Nehéz .munkához szokott keze szinte félőseri ért a véfkony selyem blúzhoz. — Kata!! ... Szóltál édesapádnak? — Apa mindent tud — válaszolt a lány kicsit kényeskedő hangon, — és nálatok hogy áll1

a Szénánk? A legény hangja kicsit bizonytalanul csengett, amikor újból megszólalt: — Hát hogy volna? Nem vagyok már gyerek, kenyeret keresek ... Ugy gondolom, a jövő hónap derekán egybe is kelhetnénk. Kata gömbölyű karja a legény nyaka köré fonódott. Arcát egészen közel vitte Pistáéhoz, tekintetét belefúrta annak barna szemébe. — Szíveim — mondta szinte könyörögve. — Tudod jól, hogy szegényeik vagyunk .. . .— Ej mit, nem várok én stafirungot! Am.re szükségünk lesz, m3jd megvesszük apránként. — Nem is arról van szó — szakította félbe Kata. — De az esküvőre legalább egy kiadós vacsora kell. Ital méq valahogy kerülne, de a húst nem tudom előteremteni. Legalább egy malac kéne, szép, rózsaszín, negyedmázsás maiacocska. - Kata, Kata ... Nektek is lehetne. Erős, egészséges lány vagy... A munka nem szégyen ... A többi lányok ... hm ... meg is szálnak, hogy csajk cifrálkodsz.. A szavak akaratlanul is találtak. Kata hirtelen.felpattant a lócáról. Kettőt-hármat fordult a legény előtt, úgy, hogy könnyű szoknyája szabályos kört írt a levegőbe, aztán megállt a legénnyel szemben. Szájaszélét gúnyosan lebiggyesztette. - Akartam közétek menni! Mondtam, tegyetek az irodába ... Neked szavad van a szövetkezetben. Csináltál valamit az érdekemben? No látod!... Vagy azt szeretnéd, hogy kiállják kapálni... Hahaha! Nem, galambdm... Én nem születtem olyan munkára ... - De Kata, ne bomolj — türelmetlenkedett a legény. - Sohasem tagadtam, milyen vagyok. Azt mondták: így is szeretsz. . . S most? Mindig péidázgetsz? Tudhatnád, hogy a páva nem kapirgálásra teremtődött. - Hadd már ezeket a butaságokat, beszéljünk okosabb dolgokról - lépett a legény Kata mellé s egyetlen mozdulattal átölelte a derekát. Amilyen hirtelen jött Kata haragja, oly gyorsan el is múlt. Megszelídült, mint egy megbántott cica, ha megsimogatják. — Már tudom is, mit kellene tenni — szólalt meg rövid töprengés után. — Mit, te? ... . — Hát hozol egy kis gömbölyű röfikét, egy kis szemet. Esküvőig még szed iá valamicskét -magára. — Otthonról gondolod. • — Dehogy otthonról. — Hát — A szövetkezetből, ott elég van. — A szövetkezetből? - képedt el Pista. — Persze, hogy onnan. De úgv, hogy ne tudják. — Most meg már végképp nem értem — dörmögte a legény bosszúsan. Kata hirtelen hatásosabb érvhez folyarmodott. Borzas fejét a legény domború melléhez dörgölte. Hangját suttogóra fogta. — Apád az éjjeli őr... Tőle hozol! Pista elkomorodott. — Apám bottal verne ki, ha megtudná, miben sántikálok. Kata meleg, puha ajkát Pista szájára tapasztotta. Az elképedt legény karja szinte öntudatlanul szorosabbra fogta Kata derekát. A lány combjának gömbölyűség, mellének két domború kemény halma, testének melege fejébe kergette a vért. E pillanatban megszűnt számára a világ» minden, ami kettőjükön kívül történük. — Ugye megteszed, — suttogta szenvedélyesen Kata. — Meg kell tenned, ha azt akarod, hogy minél előbb egészen a tied legyek, csaik a tied. Nem olyan nagy dolog. Ha más legénytől kérném, még nagyobb dolgot is mégtenne. Vagy talán félsz? Szólj akkor... No, most már eressz! Mindjárt hozok egy zsákot. — Kata, édes Kata! - suttogta Pista. Még fel sem ocsúdott teljesen, Kata máris előkerült. Egy üveget kínált «ivásra, A még imindig lihegő legény háromszor is meghúzta a méregerős pálinkát, Kata pedig még egy csőkot nyomott a szájára. — Most menj! A konyhaajtót nem zárom kulcsra. Ha ügyeden csinálod, lesz még egy kis itóka... -meg más is ... • * * Az öreg Nyeste pipáját szortyogatva ült a gyalulatlan deszkából összetákolt őrbó(Folytatása a 19. oldalon) 17