A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-26 / 4. szám

A HADIHAJÓK ELKÉSTEK Maga ura ma már az indonéz munkás Útirány: Hollandia. Fájó ^ szívvel hagyják el a hollandok az indonéz paradicsomot A SOBSI szakszervezet zászlóit tűzik ki az indonéz dolgozók a holland vállalatok székházaira „A halálomról kószáló hírek túlzottak" — jelentette ki an nak idején Mark Twain, a híres író, amikor a szenzációéhes amerikai újságírók fantasztikus tudósításokat közöltek a haláláról. Hasonlóképpen szólhatott volna a múlt év decemberében dr. Szukarno, az Indonéz Köztársaság elnöke, a nyugati Imperialisták bérenceinek sikertelen bombamerénylete után. Az elnök azonban sokkal kellemetlenebb dolgokat mondott a gyarmattartó országok címére. Bejelentette, hogy Indonézia népe nem tűrheti az országuk egy részének, Nyugat-Iriánnak erőszakos elrablását, még akkor sem, ha az Egyesült Nemzetek Szövetségében sikerült a holland rabszolgatartóknak ideig-óráig pártfogókat találni. A holland kizsákmányolók háromszázötven éves uralma Indonézia népei felett visszavonhatatlanul véget ért. Elmúltak már az Idők, midőn az indonézek véres verejtékétől Hágában és Amszterdamban márványpalotákat építhettek a németalföldi kalmárok. Hisz amióta a Holland Keletindiai Társaság alkalmazottjai őfelsége hajóhadának segítségével leigázták Indonéziát, az elnyomók nemzedékei gazdagodtak meg, hollandok, angolok, japánok és jenkik. Ezért érthető is a holland kormány és barátainak minden fondorlata. Szeretnék visszanyerni az elveszett paradicsomot, és hogy céljukat elérjék, semmitől sem riadnak vissza. A nyugati „gentlemanok" a legaljasabb eszközöket is igénybe veszik. Ne csodálkozzunk tehát, ha az Indonéz nép a provokátoroknak megfelelő választ adott. Először a haladó szellemű szakszervezet, a SOBSI felhívására az összes, holland cégeknél dolgozó indonéz alkalmazott sztrájkba lépett. Számuk meghaladta a háromszázezret. És itt álljunk meg egy pilla -iatra. Bár az ifjú Indonéz Köztársaság hosszantartó véres harcok árán vívta ki függetlenségét, a holland és angol tőke továbbra is uralta az országot. öt kaucsukültetvényből, arany-, ezüst-, ón- és nikkelbányából, kőolajmezőből négy egész biztosan idegen (holland, angol és amerikai) kézen volt. Egészen a múlt év decemberéig! A decemberi általános sztrájk folyamán az indonéz dolgozók megszállták a holland üzemeket, gyárakat és bankokat. Indonéz és vörös lobogók kerültek az épületek zászlórúdjaira. Dzsakartában megszállták a KPM holland hajózási vállalatot, amely az ezer sziget birodalma belföldi hajózásának 75 százalékát bonyolította le. És sorra kerültek a légiforgalmi vállalatok, a kaucsukültetvények, bányák és bankok ... Az indonéz kormány, egyetértve a nép követeléseivel, elrendelte: 1. az Indonézia területén működő valamennyi holland konzulátus bezárását; 2. a holland cégek bevételeinek zárolását és a külföldre történő átutalások viszszatartását; 5. a holland állampolgárok kiutasítását az országból, azok kivételével, akikre az indonéz nemzetgazdaságnak szüksége van. Az indonéz kormány százötven holland céget államosított és körülbelül kétezer válalatot helyezett állami ellenőrzés alá. A kiutasított holland állampolgárok száma pedig meghaladja a hatvanezret. A holland gyarmattartókat kellemetlen meglepetés érte. A volt rabszolgák elűzték néhai uraikat: maguk akarnak gazdálkodni dúsgazdag hazájuk kincseivel. Ez az oka, hogy a vérig sértett és az új helyzetet fel és el nem ismerő kolonlzátorok nem a józan észt választották tanácsadóul. Hasonszőrűekkel, koreaiakat gyilkoló amerikaiakkal, algériai szabadságharcosokat halálra kínzó francia urakkal és maláj hazafiakat lemészárló angol lordokkal társultak össze. Nyugat-Iriánt nemcsak, hogy eszük ágában sincsen visszaadni az indonézeknek, sót a SEATO kalózzászlaja alatt amerikai katonai támaszponttá akarják átalakítani. És hadihajókkal akarják megfordítani a haladás kerekét. Nem szándékoznak egyezkedni, sem békülni. Erőszakot akarnak alkalmazni. Pedig mint hírhedt biblia- és szemforgatók tudhatnák, hogy aki fegyvert használ, fegyver által vész el. És hiába összpontosítottak csapatokat, hiába bocsátottak messzi útra cirkálókat. Köztársasága függetlenségét az indonéz nép megvédi. Behegeszti a régi sebeket, s e törekvéseikben segíti őket a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság és hazánk, valamint a világ többi békeszerető népe. Egy további gyarmatbirodalom „sziklaszilárdan" ingadozik. A szőke mynheerek már eljátszották kisded játékaikat Hadihajóik, melyekkei fenyegetni és zsarolni akartak, elkéstek. -si-