A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-19 / 3. szám

péterläszlö: Útmutatás kezelő oersírókna k 2. Tele vágyakkal zokog a lelkem, a Szerető szívre sohase leltem, a Zokog a lelkem. a (József A.: Keresek valakit) A négyes rím a verselést kissé vontatottá teszi. Régebben inkább használták. Pl.: 1. Szeretetből ajánlom szolgálatomat, a Kiért én is várom az én hasznomat, a Könyörögvén kérem uraságodat: a Énneköm megbocsásd megbántásomat. a (Tinódy: Az udvarbírákról és kulcsárokról) 2. Vállat-vető minden vállal, a Kis halállal, nagy halállal, a Sok igazzal és sok állal, — : a Szürke Sorsom mindig vállal. a (Ady: Szép az élet) Négynél több szomszédos rímet ma már általában nem használnak. Költészetünkben azonban előfordul 7, 12 sőt 16-os rímű strófa is. Pl.: 1. Bizony, lelkem, a Csak magamnak nem jeleltem: a De hát választ nem is leltem. a Elfelejtem a Sok örömöm, sok szerelmem: a Szép elmenni: ez az „elvem". a Ez az „elvem" a Csúf szó, de csak így jeleltem: a Elvvel, szívvel s be nem telten. a (Ady: Nem feleltem magamnak) A szomszédos rímeknél meg kell még említenünk a közép vagy belső rímet, mely nem sorvégeket csendít össze, hanem sorközépet sorvéggel, ütemet ütemmel. Pl.: 1. Pogány török a Moraván Érkezik új haddal: „Most vitézek! hajós népek! Közül-akarattal!" (8. versszak) Maga vivé Rozgonyiné Ellenök a gályát. Követi a sok dalia Lobogós ruháját. (Arany: Rozgonyiné) A szomszédos rímek közé tartozik az ún. füzér- vagy 1 á n c-rim is. A fűzérrímnél minden sor végére a következő sor eleje rímel. Ilyen füzérrím található a következő versben: 1. Az Istenhez gyönge szódat emeled: Teveled lesz akkor az Isten. Elvesztetted szegény, kóbor magadat: Ha szabad: segítsen az Isten. (Ady: Teveled az Isten) A közeli rímek csoportjába tartozik végül a strófaközi vagy átfonódó rím. Az átfonódó •ímnél a strófa utolsó sora a következő strófa első sorával rímel. Pl.: L Lentről vad lárma csap föl hozzám, Ki ide föl egyedül jöttem S fölutamat megöntözötten Mutatja elhullott vérem. Magas váramból meg-meg kérdem: Kik azok a lármásak lent itt? Ezek azok a dalos senkik, Kiket megöltek a példák ? Víg tüdejük hallom, hogy mély, tág: (Ady: Zendülés váram alján) A távoli rímeknek négy fajtáját ismerjük. Ilyenek: 1. a félrím (abxb), 2. kereszt- vagy váltórím (abab), 3. visszatérő rím (aaxa), 4. ölelkezörím (abba). 1. A félrím a verssorok végének összecsengése akkor, ha a versszak sorainak csak az egyik fele, tehát pl. a négysoros strófának csak két sora rímel egymással, képlete: abxb. A tél gazdag hava csupa ékszer a Éles a csillám és fátyolos a gyöngy, b Fák homlokán bágyadtan sugárzik, x Mint opálos diadém, a fagyöngy. b (Kiss* Jenő) 2. A kereszt- vagy váltórím-nél a páratlan és páros sorok rímelnek tgymással; képlete (abab). Mondd, mit érlel annak a sorsa, akinek nem jut kapanyél; kinek bajszán nem billeg morzsa, ki setét gondok közt henyél; ültetne krumplit harmadába, s nincs szabad föld egy kapa se, s csomókba hull a hajaszála, s nem veszi észre maga se? (József A.: Mondd, mit érlel...) 3. A visszatérő rímnél két rímes sort egy rímtelen követ, melyre újból egy rímes felel: Nem anyától lettél, a Rózsafán termettél, a Piros pünkösd napján x Hajnalban születtél. a (Népdal) Aludni nem kell, a Ébredni nem kell: a Én vagyok, én vagyok x Legboldogabb ember. a (Ady: Obsitos vitéz nótája) 4. Ölelkező a rím, ha az első sor a negyedikkel, a második a harmadikkal rímel; képlete: abba. Búvik magas füvek között a Pihen a lejtős földeken, b majd szerteszáll, és hirtelen b sötétebb lesz az út fölött. a (Radnóti Miklós) A távoli rímek egyik fajtájának tekinthetjük a refrént is. A^ refrén a strófák véjén következetesen ismétlődő ütem, egy vagy több sor, esetleg periódus. így pl. ^rany Agnes asszony c. költeményében refrén ez a sor: Óh irgalom atyja, ne hagyj el! vagy Petőfi Csatában c. költeményében: Előre katonák, Előre magyarok! A szomszédos és távoli rímeknek ezenkí'ül még sok más formája is lehetséges, nelyet a költő saját tetszése szerint váloztathat. Költészetünkben rímtelen költemények is lyakran előfordulnak. Különösen érvényes z népköltészetünkre. Azonban sem a rímelenség, sem a szeszélyes rímelhelyezés nem lyan elterjedt nemzeti verselésünkben, nint a nyugat-európaiban. Időmértékes verselés Idömértékes verselésnek nevezzük azt a verselési formát, amely a szótagok hosszúságán vagy rövidségén, szóval időmértékén alapul. Ez a verselési mód sok tekintetben eltérő sajátosságokat mutat a magyaros verseléstől. Legfontosabb különbség a magyaros és az idömértékes vers között, hogy az időmértékes versben a verstani hangsúly csak hosszú szótagon lehet, míg a magyarban akár hosszú, akár rövid szótagon. Mielőtt az idömértékes verseléssel bővebben foglalkoznánk, szükséges, hogy az itt használt egyes alapfogalmakat röviden megmagyarázzuk. Időmérték tekintetében a szótagok háromfélék: hosszúak, rövidek és közösek. Hosszú az olyan szótag, amelynek magánhangzója már természeténél fogva is hosszú (á, é, í, ö stb.). De hosszúnak tekintjük a szótagot akokr is, ha rövid magánhangzójára két vagy több mássalhangzó következik (lent, tart, könyv, jobb), az egyik mássalhangzó állhat a következő szó elején is, pl. (kis kert). A kétjegyű mássalhangzókat, mint pl. ty, ly, gy csak egy mássalhangzónak tekintjük. A hosszú szótag értéke két időrész (mora), jele: — . Rövid az olyan szótag, melynek magánhangzója rövid, és nem következik utána legalább két mássalhangzó, pl. ipari, arat, jog, apai. A rövid szótag hangméreti értéke egy időrész, jele: — Közös az olyan szótag, amelynek magánhangzóját röviden is, hosszan is ejthetjük, pl. ad, ád; vesz vész; nekem, nékem. A rövid magánhangzóval végződő egytagú szókat is közösnek tekintjük: a, e, de, ki, le, ha stb. A verssor utolsó szótagja mindig közös, tehát rövidnek is, hosszúnak is tekinthetjük asztrint, milyennek kívánja a verselés mértéke. A hosszú és rövid szótagok kapcsolatából származik a versláb. A verslábnak a hangsúlyos verselésben az ütem felel meg. A leggyakoribb verslábak a következők: Három időszerű ütem a: jambus — — : trocheus — — Négy időszerű ütem a: daktilus — — : anapestus — — — : spondeus — — Vannak összetett verslábak is. Ezek körül nálunk a hat időegységű Choriambus (————) meg az antispastus (— —-) volt használatos. Minket főként a magyar verselésben leginkább előforduló négy és három időrészű verslábak érdekelnek. Az elsők páros, az utóbbiak páratlan idörészűek. A páratlanokból kettőt szoktak egy méretnek vagy két lábnak számítani, s az ilyen egység aztán szintén páros (hat) időszerű. így tehát ezek úgy, mint a magyar versidomok ütemei vagy négy idörészűek (daktilus, spondeus, anapestus) vagy hat idörészűek (kettős trocheus, kettős jambus). Nyomatékuk a hosszú szótagon van. Ha a hosszú szótag a versláb elején van, s utána következik a rövid tag ( ) a verslábat ereszkedőnek, ha pedig rövid tagra következik a hosszú, emelkedőnek ( —•— ) nevezzük. Ugyanabban a sorban nem lehetnek ellentétes természetű verslábak-; tehát pl. trocheus és jambus nem állhat egy sorban. . (Folytatjuk)