A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-19 / 3. szám

D. KLÁRA, TORN ALJ A: Jól tudjuk, hogy szerkesztői üzeneteink többsége elszomorítja az érintett személyeket, a beküldött írások azonban sajnos többnyire kezdetleges próbálkozások. Az Önnek küldött kedvező üzenetnek mi magunk is örültünk. Legutóbb érkezet versei is bíztató ígéretek. Szép gondolatait igyekezzék még igényesebb köntösbe öltöztetni, ügyeljen jobban a rímekre és a sormetszetnél, hogy a megfelelő sorok ritmusa egyforma legyen. A rímek: pora — foga (jó), csupán — proletár (rossz), mezőt — erőnk (rossz), életét — emberek (rossz). Sokat kell tanulnia, de legyen türelmes és kitartó. * K. E„ NAGYSALLÖ: Verseinek van mondanivalója, különösen a Kisiparos fia címűben szép a gondolat, kifejezésmódja azonban prózai. Nem a dagályos, nagy szavak, hanem az egyéni költői meglátások és képek teszik a verset verssé. A Dózsatoborzó sok helyütt érthetetlen, Nem lehet a rímmegoldásokat az értelem rovására alkalmazni. • „BŰCSŰ": Jól választotta a jeligét. Búcsú c. írása a legsikerültebb hozzánk beküldött versei közül. Igénytelen, de kedves, őszinte hangulatú. Az őszinteség nyilvánul meg többi versében is, ám a képei valószerűtlenek. „Esik" c. versének jó a gondolata, de a megoldása különösen a második versszakban kusza, („csirába szökken az új kenyér", pusztul a munka".) Hasonlóképpen furcsa képeket alkalmaz „Kint kristályvizű zuhatag porán" c. versében (Forr mint habos csók vén szikla falán, vízesés hárfája zeng, stb.). Nem szabad a szavakkal, kifejezésekkel ilyen felelőtlenül bánni. H. MIHÁLY, POZSONY: Versei szép haladást mutatnak, bár helyenként még csiszolásra szorulnak. „Beverték a jegyző ablakát" c. versét 51—52. számunkban közöltük. Jelentkezzék személyesen szerkesztőségünkben. * M. G., SOMORJA: írásai kedves próbálkozások, ám ahhoz, hogy elérjék a kívánt színvonalat, még igen sokat kell tanulnia, fejlődnie. * S. VILMOS, SZÖGYEN: Eltekintve a formai kezdetlegességtől, versecskéje ügyes, van benne gondolat és ami fontos — levonja a következményt is. Olvasson, vegye elő a verstant — úgy ígérkezik — viszi valamire. * \ „SÜVÖLT A SZÉL": Bánatos dalocskái legfeljebb saját kedvtelését szolgálhatják, közlésre alkalmatlanok. * SZOMBATHY K.: Két verse egymástól teljesen elütő zsáner. Az egyikben abba a tévhitbe esik, hogy a nagy szavak teszik a nagy verset. A zavarosan öszszedobált nagy szavak mögött azonban kevés a lényeg: Z s e ng ő kalász nincs, legfeljebb zsenge. Ha talán zengót akar mondani, az viszont nehezen képzelhető el a kalászról. „A vérző nép fájdalma megremeg" — írja. A fájdalom nem remeghet, legfeljebb a nép remeghet a fájdalomtól. „S a bilincs? — OKfcfcrJcíf nem oltja muzsikok szomját" — (ki állított valaha is ilyesmit a bilincsről?) Látja — a nagy szavakkal vigyázni kell, könnyen elsodorják a lelkendező, kezdő tollforgatókat. A másik kis diákversét is gondatlanul irta. Stílusa pongyola: ha üres a zsebe, csak természetes, hogy nincs benne semmi, nem? A kifejezései tisztán érthetőségére és rímeire jobban ügyeljen. Azt nem mondhatjuk, hogy tehetségtelen, de legyen szerényebb. Tanuljon, csak a leszűrt, megtisztult tudásból születhetik értékes mű. Fiatal — még pótolhatja a hiányosságait. * B. MARIKA, SZÉNRAKTÁR: Versecskéje boldog megelégedettségét tükrözi. Lelkes sorai örvendetesek, ám nélkülöznek minden versszerűséget. Jóindulat nem elég a versíráshoz, ahhoz elsősorban született tehetség kell. Bírálatunk ne szomorítsa el. Ön bizonyára kitűnő munkaerő és kedves ember. Elégedjék meg ezzel, nem lehet mindenki költő. * J. /., IPOLYVISK: Az új szovjet hold feletti lelkesedése versírásra késztette, azonban verse művészi szempontból gyenge, nem közölhető. * V. BÁLINT, POZSONY: A verstant a Magyar Könyvesboltban (Mihálykapu u. 6. sz.) szerezheti be. Ajánljuk: előbb szorgalmasan tanulmányozza, s csak azután kísérletezzék tovább. Két új \erse sem tartalom, sem forma szempontjából nem kielégítő. íi ii&enetefe „Á L M 0 M": Verse bizony csak gyenge kísérlet. Tartalma igen zavaros, egyre önmagát ismételgeti. (Megtörten alszom a tépő fájdalomtól; érzések, fájdalmak megtörnek, letipornak; nem kélmélve, letiporva stb.) A „kélmélve" szót egyébként sem értjük. Talán azt akarja mondani, hogy kímélve? Aki verset ír, annak különösen kell ügyelnie a nyelv, a kifejezések tisztaságára, és érthetőségére. * V. L„ ZSELÍZ: Igaz élményből fakadt verse kellő felkészültség híján gyengén sikerült. Rímeltetésre törekszik, ám csak ilyen kezdetleges ragrímeket talál: sziilettem-lettem; őketlevőket; vette-kiegészítette stb. Ez azonban csak az egyik hiba, hiszen rím nélküli, ún. szabad vers is lehet jó, ha az élmény művészi megformálást nyer benne. Ha élményeit esetleg prózában megírná, öszszehasonlítva a régi iskolarendszert és a régi pedagógusokat a maiakkal — valószínűleg jobb, eredményesebb munkát végezne. * „LEGELSŐ VERS": Verse teljesen kezdetleges, közlésre alkalmatlan. Ha gondosabb lenne, nem vetne papírra ilyen ellentmondó képeket: „fájlalón hallgatni csengő hangod" stb. sej, piros rózsát szakítani, sej, piros rózsát szakítani. Piros rózsa ne virágozz, piros rózsa ne virágozz! Sej, barna legény ne házasodj, sej, barna legény ne házasodj! Gyönge vagy a házasságra, gyönge vagy a házasságra, sej, feleséged tesz az ágyra, sej felesét/ed tesz az ágyra." Amíg a násznép mulatozik, énekel, az asszonyok buzgón fésülik a menyasszony haját. A vőlegénytől elkérik a kontyolófát és az új menyecske haját arra tekerik fel. Amikor az aranyos konty elkészül, fölébe helyezik a pindlit, amit a konty alatt megkötnek. A fiatalasszony körülkötényét leszedik és ügyes kézzel a menyecskeruhába bújtatják. A lányok karikázó táncot lejtenek körülötte. Néhány szájtáti legény is oda settenkedik, de a vőlegény elkergeti, oldalba bökdösi őket. S hogy asszonnyá vedlett a menyasszony, a násznagyné hirtelen az egyik asztalhoz ugrik, felkap egy teli pohár vörösbort, s a felét az új asszony kezére löttyinti, aki megmossa véle orcáját. Közben odarántják a vőlegényt és a násznagyné a félpohár bort a kezébe nyomja, amit a vőlegény azonmód kihörpint. Mindez arra való, hogy az új párnak pirospozsgás gyermekei szülessenek. A fiatalok eközben a gyertyástáncra készülődnek. A leányok-legények gyertyát lobogtatnak, párba lépnek. Az első vőfély égő gyertyával, mint egy lobogó szövétnek a szoba közepére pattan: „Jaj, miként indítsam szólásra ajkaim? — Immár látom, égnek lobogó fáklyáim, látom a láng jókban szerelmesem szívét, esküvel fogadott hűséges szent hitét. Világíts hát, te tűz, melegítsd is lelkünket, Ásó kapa, nagyharam7® válasszon el bennünket." És egyszerre csak az ablakra verődik a fény. A hajnal tüze. A násznép abbahagyja a táncot, és énekszóval vonul ki az udvarra, eljárni a „Hajnal tüzét". „A hajnali csillag ragyog, én még a lagziba vagyok, — Jaj Istenem, de szégyellem, hogy reggel kell haza mennem. Haza megyek lefekszek, haza megyek lefekszek, haza megyek szép csendesen lefekszek." Az utolsó pár is elhagyja a szobát, ahová beomlik a hajnal fénye és tűzbe borít mindent. S e cifra láng, mintha az új pár arany koronája volna. DÉNES GYÖRGY I Dunamenti favágó X Madarak raja rebben szárnyrakelve, X futó vad titkolt rejtekébe bújt, f riadt remegés borzong erdőszerte, Z mikor fejszéje először lesújt. j> Újra csapásra lendül izmos válla, .1 acélos karja íj gyanánt feszül, X reccsen az ág, meg-megremeg a szálfa, j> vert óriásként veszve földre dül. X Barna homlokán gyöngyöz verítéke. !

Melle mint tűzzel telt kohó zihál. Támaszkodik az öreg-fejszenyélre; szeme a soros szálfát nézi már. Száraz gallyakból hevenyészett bogrács lángjain füstölt szalonnát pirít; kulacs teája csillapítja szomját, tönk pihenteti zsibbadt tagjait. f Űjra csapásra lendül izmos válla, X pihent karjában új acél feszül, reccsen az ág, meg-remeg a szálfa, X a vert óriás sorra földre dül. ? TarisznyCiját fejszéjére akasztja, % öles léptekkel méri az utat; t reáköszönnek felette haladva j; fészkükre szálló vándor vadludak. j ZALA JÓZSEF 15