A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-29 / 26. szám

Púcsik Jóska k iá merje A drámairodalomban egyre húzódó válság egyik tünete az időszerű vígjáték hiánya. A színházak dramaturgiája kénytelen megelégedni a hézagpótlással — azzal, ami van: egykor népszerű, de ma-< napság már időszerűtlenül ható vígjátékok színrehozatalával. Ilyenkor a dramaturg meglehetősen kényes helyzetbe kerül. Vagy érintetlenül hagyja a müvet, s a kritika aztán megkérdezi, hogy tulajdonképpen miért jutott eszébe műsorra tűzni, vagy korszerűsíti, megfejeli, ami megfejelhető és ekkor megint a kritikával gyűlik meg a baja. Ha élő szerző művéről van szó, látszólag minden rendben van, hisz nem történik semmi egyéb, minthogy saját művét átdolgozza, vagy beleegyezik, hogy mások dolgozzák át. Az utóbbi történt Ivan Stodola Púcsik Jóska karrierje című vigjátékával, és nem éppen szerencsésen. A színházak a szerző születésének hetvenedik évfordulóját ünnepelve Szlovákia-szerte népszerű műveit tűzték műsorra. Ám az átdolgozott műveíc 1 em reprezentálhatják a szerzőt. A Magyar Területi Színház mostani bemutatója is igazolta ezt a felfogásunkat. Annak idején a mű az álhumanizmus éles kritikájaként hatott, s mindmáig így Jelenet az első felvonásból: balról a második Udvardi Anriß (Vera), Lelkes Magda (elnöknó) mellette Púcsik Jóska a vizsgálóbíróval (Fazekas Imre) A bebörtönzött Jóska az elnöknők (Lelkes Magda és Nagy Eszter) vetélkedésének ítárgya is hat. Ám az átdolgozásra mindenképpen szükség Volt időszerűtlen kicsengése miatt, mely a mű értékét Jerontotta, ötletes, de bonyolult cselekménye számtalan komikus helyzetet eredményez. Alakjai bár karikatúrák, mégis frappáns módon megfogalmazott jellemek. Problematikája az úgynevezett jótékonyság és a bűnözés, mely mint a polgári osztálytársadalom szükséges velejárója jelenik meg, s a jótékonykodás mint annak ellentéte, álszent polgári pózolás, nevetséges kis becsvágyakkal párosulva. Központi alakja maga Púcsik Jóska, az együgyűségig jámbor figura, aki sző szerint veszi a keresztény és polgári humanitás elveit. Ilyen magatartásnak — egy olyan világban, mely azokat már semmibe nem veszi — lehetetlen következményei támadnak. Börtön, birősági eljárás, meghurcoltatás éri a szerencsétlent. Ebből magától érthető tanulság következik: a bűnözés a polgári erény szükségszerű föltétele, nélküle elképzelhetetlen. Ennyi a mű eszmei mondanivalója. Púcsik Jóska az eredetiben megfutja a maga karrierjét, az átdolgozásban azonban csak Vera kisasszony szerelmét kapja. A Magyar Területi Színház választása a fent említett okoknál fogva nem éppen szerencsés, de indokolt. A mű szól a mához is, segít lerombolni olyan erkölcsi kategóriákat, melyek már mindenképp időszerűtlenné váltak. A rendező, Viktor Lukác alapjában helyesen fogta fel feladatát. Ám hibát követett el, hogy megengedte a színészeknek a túlkarikírozást. A bemutató előadás az alapjaiban és részleteiben át nem gondolt munka nem éppen dicsérendő eredménye. A színész munkája a vígjátékban is végtelenül komoly feladat. A színész nem nevetheti ki önmagát és nem nevettetheti meg partnerét. Ha ez mégis megtörtént vele, játéka műkedvelői színvonalra süllyedt. Főképpen Lelkes Magda keveredett a banális túlzások hínárjába az elnöknő szerepében. Gyurkovics Mihály Púcsik Jóska figuráját nem dolgozta ki kellő alapossággal. Az első felvonásban hasonló hibákat követ el, mint Lelkes Magda. A második felvonásban játéka megfelelő magaslatra emelkedett. Á/m ez sehogy sem mentheti előbb elkövetett hibáit. Tóth László Rohaty szerepében a cselekmény mechanizmusára bízza magát, — ugyancsak erősen túloz. Udvardi Anna Vera kisasszonya nem az a jeelnség, akinek lennie kell. Az egész bonyodalom tulajdonképpeni előidézője ő. Púcsik Jóska szereti, de szerelmét bevallani nem meri neki. Rohaty ajánlkozik, hogy segít neki, legalábbis megígéri, hogy Verát rábeszéli a házasságra. Ennek fejében Púcsik Jóska elvállalja háromezer korona elsikkasztását. E nélkül a motívum nélkül nem lenne bonyodalom. Udvardi Vera kisasszonya nem indokolja Púcsik Jóska egész életét felforgató szerelmét. Fazekas Imre vizsgálóbírója rikító túlzás. Konrád József védőügyvédje megjelenésével, jól megjátszott közömbösségével, objektivitásával és hadaró beszédével mindenképpen a paragrafusok embere. Kacsicskáné maszkja alól átüt Nagy Eszter titkolhatatlan ifjúsága. Nem neki való szerep. Ferenczy Anna Márta szerepében túlhajtott karikatúra. Bugár Béla eltűnik egészen a nyomozó maszkja mögött; nagyképűsége, fontoskodása jellemző s jól megjátszott tulajdonságok. Turner Zsigmond írnoki alázata valószerű. Alakítása becsületes és átgondolt munka eredménye. Ádám, Wieder Antal alakításában lázongó, meggyőző népi figura; Korai Ferenc kulcsárja is jó humorai felfogott és megvalósított alak. A fegyházi orvos kitűnően megjátszott karikatúra, mely például szolgálhatna a többi színész számára. Király Dezső tud mértéket tartani, nem önmagából, hanem az alakított jellemből formál karikatúrát. Az ő felfogását, módszerét kellene applikálni minden figurára, hogy a színészek teljesítménye kellő magaslatra emelkedjék. Ám ez már a rendező dolga. A bemutató utáni első napokban ez még mindig megvalósítható. A játék lanyha, ritmustalan volta, a színészek anarchikus egyéni törekvései nagyon lerontották a bemutató várható sikerét. Nem kétséges, hogy a vígjáték komoly feladat, alapos és gondos előkészítést igényel. A Magyar Területi Színház, mely régen elhagyta a műkedvelői szinvonalat és komoly sikereket ért el, nem tűrhet ilyen lanyhaságot. Bábi Tibor Podhofrksy felvételei