A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-29 / 26. szám

Aliser Navofi üzbég" költő szobra Taskenti diáklányok Vxxrsi Jyvtre Tizenötezer kilométer a Szovjetunióban TASKENT, A ZÖLD LOMBOK VÁROSA Ha netán életre kelne Jónás, az ódon legendáknak a cethal gyomrában kénytelenül utazgató, fura argonautája, minden bizonnyal irigykedve nézné az acélmadárban, nyugágyszerú karosszékekben kényelmesen szunyókáló utasokat és a közöttük forgolódó szőkehajú, szép letuskát (stewiardesst). Útitársaim közül néhányan „speciális" amerikai porokat vesznek be, rosszullét ellen. Én nem érzek semmi különöset. A TU 104 nyugodtabban repül, mint bármelyik Iljusin. Csak a vlharkabátom gallérját húzom fázósan szorosabbra, mert egyelőre hűvös van. Közben hallgatom a motor zúgását és számítgatok: percenként háromszáz méterrel emelkedünk és tizenötezer méternyi gyorsasággal száguldunk a felhők között. A hajnal arany pírja rálopta színeit orcánkra, és az új nap simogató melege elaltat. Lágy érintésre ébredek. A csinos ietuska reggelit tesz elém egy asztalkának is mondható tálcán. A gép belseje fényárban úszik. Alattunk felhők, felhők, felhők. Valahol tízezer méteres mélységben falvak, városok, termőföldek és a sztyepp, erdők, rétek, a Volga és az Ural csücske maradoznak el. Majd vakító kék színével jelentkezik az Aral-tó. A plasztikus térképen csupán a hegyek gerincét átszelő ösvények jelzik az ember jelenlétét. Később zöld legelők és öntözőcsatornák beszélnek a természet legyőzésérő! Feltűnnek a Szir-Darja piszkos hullámai és rövidesen a taskenti oázis. Méltóságteljesen ereszkedik le gépünk a betonkifutóra, kíváncsian nézek ki az ablakon. Az Orient máris bemutatkozott. A repülőtér modern kifutójának szélén, apró szamár hátán ölestermetű, fehérturbános és fehérszakállas mohamedán poroszkál. Ázsia földjére lépek - megérkeztem Taskentbe. ÁZSIA FORRÖ EGE ALATT A bőség városának hitte Taskentet Misa Dodonov, Nyeverov szovjet író tizenkét éves regényhőse. Ide özönlöttek gabonáért a polgárháború után és a nagy szárazság éveiben a Volga vidék kiéhezett parasztjainak tömegei. A taskenti oázis valőban termékeny. Bőségét üzbégek, tadzsikok, türkmének, kirglizek, kazahok és oroszok közös munkája teremtette meg. Öntözőcsatornák építéséve! a homokot feltartóztató erdősávok ültetésével szorították vissza lépésről lépésre a sivatag homokját, termékenyítették mieg a kopár rögöt. Taskent a zöld lombok városa. A lombok itt azonban nem jelentenek fényűzést. Csak a lombsátor árnyékában viselhető el a rettenetes hőség, amely kilenc hónapon át uralkodik Üzbegisztán tájain. Taskentben évente kétszázötven napon át forrón süt a nap! Az árnyék itt szükséglet, akár a víz vagy a levegő. Csillogó aszfalt úton fut társasgépkocsink a repülőtérről. Felettünk a vakítóan kék égbolt és a sűrű lombok zöldjei. Virágzó akácfák illata leng körül. Ez Taskent. Villamosok és autóbuszok, Pobedák és motorkerékpárok közt ügető csacsik közlekednek a széles, árnyékos utcákon, melyeknek mindkét oldalát elegáns üzletek és áruházak szegélyezik. Ideiglenes otthonunk, a Taskent szálló a város szívében van. Mégis olyan nyugatom honol a környékén, mintha messze lenne a város érverésétöl, pedig mindösz-Részletek az óvárosból Abu Bukr Kaffal Sasi mauzóleuma