A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-29 / 26. szám

A bazár, háttérben Zájmuddin Bab mauzóleuma A Hadséreg Színháza Ima az elhunyt letkiüdvéért A medresze udvara sze öt percnyi járás választ el a lüktető Aliser Navoji bulvártól. Szállodánk falán két emléktábla hirdeti, hogy e házban volt ezerkilencszáz tizenkilenc őszén a szovjet kormány két katonai megbízottjának, Frunzének és Kujbisevnek a főhadiszállása. Négy fronton harcolt abban az időtájban Közép-Ázsiában a vörös hadsereg a fehérgárdista tábornokok és az angol intervenciós csapatok ellen. Kilencszáztizenkilenc decemberében kegyetlen fagyokban keltek át a Kara-Kum sivatag végtelen homokmezőin Kujbisev vezénylete alatt a türkmenisztáni front egységei. Tevék, lovak és emberek teljes hadifelszereléssel négy nap és négy éjjel meneteltek. Az ellenséget váratlanul érte a hátbatámadás. Futásnak eredt és ez volt a vég kezdete. A vörösgárdisták bevették Krasznovodszkot és néhány hónapon belül Türkmenisztánban ismét megalakult a szovjet kormány. Az angol tisztek és fehérgárdista ügynökeik Buharába futottak, a buharai emír oltalma alá. Itt keresett és lelt menedéket Oszipov is, az áruló taskenti népbiztos. Ez az Oszipov tizenkilenc őszén, fontos megbeszélés ürügye alatt lakására csalta a Taskentben székelő tizennégy türkmenisztáni népbiztost s ezeket azután fehérgárdista zsoldosokkal orvul legyilkoltatta. Türkmenisztán végső felszabadításában nagy része volt a hazai muzulmán lakosságnak is. Babuzsán és Mirhogyjev vezetésével a vörös hadsereg segítségére siettek, csak úgy mint a Nagy Október sorsdöntő napjaiban, midőn a taskenti vörösgárda soraiban az oroszok mellett üzbég, kirgiz, türkmén és kazah munkások meg földművesek harcoltak a cári csapatok ellen. Az ázsiai város feledteti az éjszakai utazás fáradalmait. TEGNAP ÉS MA Az Ankhor-csatorna hídján ballagok. Évtizedeken át „határfolyó" volt az Ankhör, az 6- és az újváros között. Az óváros sárkunyhóiban sivár utcádban üzbégek és anotsz proletárok laktak, míg az újváros árnyékos utcáiban, a palotákban és kőházakban a gyarmattartók, a cárt rendszer oszlqpai, a hivatalnokok, tisztek, kereskedők és pópák. Az októberi forradalom tisztító vihara az erkölcstelen határvonalat megszüntette. A szovjethatalom felszabadította és politikailag, valamint gazdaságilag egyenlővé tette Üzbegisztán népeit. Az újváros utcái befolytak a Hudrába, hatalmas, modern lakóházak százai és ezrei épültek az óváros területén. A véletlenül megszólított tyubityejkás üzbég villanyszerelő büszkén vezet és mutogatja a Közép-Ázsiái Egyetem, az Üzbég Tudományos Akadémia, a Mukumi Színház, az Üzbég Opera és a Hadsereg' Színházának stílusos, szép épületeit. A tereken szökőkutak, parkok és lépten-nyomon rózsabokrok. Az ó- és az újváros közötti különbség külsőleg még ma is szembe tűnő. Hisz Taskéiítnek ma több mint egymillió lakosa van és kiterjedésére nézve Moszkva után" ä Szoyjetuniónak második legnagyobb városa. Ezért minden jószándék és erőfeszítés ellenére sem sikerült a kormánynak az egész óváros lakosságát az ablaknélküli agyagkunyhókból modern lakóházakba áttelepítenie. Amíg ez megtörténik, sok víz lefolyik még az Ankhorcsatornán. Mert nem csupán lakásproblémáról van szó, meg kell változtatni az idősebb korú mohamedán vallású lakosok gondolkodásmódját is, mivel sokan közülük nemigen akarják elhagyni őseik agyagkunyhóit. Nem szabad elfeledni, hogy a taskenti óváros a VII. században keletkezett! (Folytatás a 13. oldalon)